Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-113

113. országos ülés 1911 múrczius 3-án, pénteken. 485 A székhely kérdéséről is volt szó ; ezt a kérdést Lovászy Márton t. képviselőtársam említette itt fel. Kétségtelen, hogy székhelyül két helyet megjelölni lehetetlen. Ezzel a kérdéssel is foglalkoztunk, de hát egy bejegyzett vállalatnak csak egy székhelye lehet (Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) és bajos lenne keresztülvinni, hogy az Bécsből Budapestre helyeztessék. Hiszen az Oszttrák-Magyar Bank intézményének egész organizatórius része a paritás elvére van alapitva ; a paritás fentartandó addig, a meddig lehet. (Mozgás a szélsöbahldalon.) Ott, a hol ennek fizikai akadályai vannak, természetesen ez keresztülvihetetlen, valamint ott sem lehetséges, a hol a bankközösségnek lényeges előnye, főczélja van veszélyeztetve, t. i. a közös bankpolitika és ez függ össze azzal is, a mi a deviza-politikáról mondatik. Nem áll az, t. ház, hogy az Osztrák-Magyar Bank Magyarországon deviza-üzletet nem csinál; Magyarországon épen ugy csinálja ezt az üzletet, mint Bécsben, csak itt kevesebb az anyag, mint a melylyel ott dolgozik a bank, mert a mi külkereskedelmi összeköttetéseink csekélyebbek, mint az osztrákoké. De egyebekben épen ugy dolgozik a bank e tekintetben Budapesten, mint Bécsben, a mi azonban az üzlet vezetésének a kérdését, a bank- és valutapolitikai vonatkozását illeti, annak egy kézben kell lennie ; ezt konczedálni kell. (Mozgás és felkiáltások a szélsöbahldalon : Es annak Bécsben kell lennie ! Önök szerint a magyar parlamentnek is Bécsben kellene székelnie! Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon és jobbjelól.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Wickenburg Márk előadó: Azt hiszem, hogy egy kis tévedés van abban az aggályban, hogy az exekutiv komité nem állana egyformán osztrákokból és magyarokból. A 25. czikkben világosan meg van mondva, hogy egyenlő számban képviselendők az exekutiv komitéban az osztrák és a magyar tagok. (Mozgás. Halljuk I Halljuk !) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy csendben hallgassák meg a szónokot ! (Helyeslés.) Gr. Wickenburg Márk előadó; A mi az 55. czikket illeti, a hol a két kormánynak a bankkal való üzleti összeköttetése van szabályozva, itt a váltók, a melyek említtetnek, csakugyan csakis üzleti váltók lehetnek, a mit mutat már az, hogy az állam ilyen váltót nem állit ki. Ezek jobbára olyan váltók, a melyek az adózás során kerülnek az államkincstárhoz és épen ugy kezelendők, mint bármely más váltók. Lovászy Márton t. képviselőtársam kifogásolta azt a felpénzt, a mely a 107. czikk értelmében, hogyha megváltjuk a bankot, az egyes részvények után fizetendő. Ámde azt minden ember tudja, hogy egy nagy, organizált, eleven üzletnek a kommercziális értéke bizonyos fokig nagyobb, mint a könyvbeli értéke, a mely a könyvekben van kimutatva. Ezt a kommercziális értéket meg kellett a banknak fizetni, illetve kilátásba kellett helyezni, mert a 107. czikk szerinti megváltást nem deklarálhattuk volna a bank hozzájárulása nélkül. A mi jogos érdek, azt honorálni kellett. Itt azonban nemcsak kommercziális és jövedelmezőségi értékekről van szó. hanem effektív vagyonelemekről. E tekintetben utalni vagyok bátor pl. arra az egyezményre, a melyet el méltóztattak fogadni, és a mely a bank ingatlanainak az értékére vonatkozik. Ebben az egyezményben le van kötve és le van zárva és egész értékemelkedése azoknak az ingatlanoknak, a melyekkel a bank bir. itt van egy nagy vagyonelem, a mely tulajdonképen nem fizettetik meg a banknak, hogyha mi államosítjuk a . bankot. Ezt csak mellékesen emlitem, mert a lényeges a dologban az, hogy itt egy nagy kommerczionális értéket kell a banknak megtéríteni és honorálni, hogyha valóban élünk azzal a megváltási joggal. Holló Lajos t. képviselőtársamnak volt javaslata a bank zálogleveleire nézve. A záloglevelek ma a bank rendes üzletében csak mint lombardüzletek szerepelnek és a bank ép ugy lombardirozza a saját zálogleveleit, mint másét és miután a bankzáloglevelek semmiesetre sem rosszabbak, mint más záloglevelek, ettől a bankot eltiltani valóban nem lehet. Vásárolni zálogleveleket a bank csak tartalékalapja javára vásárol. Ebben valami lényeges aggályt látni, igazán, alig lehet. A mi a kamatláb korlátlan magasságát illeti, azzal a javaslattal találkoztunk itt, — gondolom — Holló Lajos vagy Lovászy Márton t. képviselőtársam részéről, hogy ez csak abban az esetben lenne jogosult, hogyha a bank már készfizető volna. Én azt hiszem, hogy ez nem áll. A banknak ép olyan kamatlábpolitikát kell csinálni és csinált is mindig, mint hogyha készfizető bank volna. Természetesen, a veszélyei eddig nem voltak olyanok, mint egy készfizető bankéi. Feladatai ezen a téren még finomabbakká válnak azzal a diszj^oziczióval, a mely most életbe lép a paritás fentartása tekintetében, ugy hogy a kamatláb megszoritása valóban nem volna ezélszerű. A mi az érczkincsnek megosztását illeti, én azt hiszem, hogy számszerű megállapítás alig lenne helyes, mert a kérdés azzal van rendezve, hogy a készfizetések felvétele esetében a bank mind a két főintézeténél kénytelen a készfizetéseket fentartani, minélfogva gondoskodnia kell, hogy ugy Bécsben, mint Budapesten elég aranya legyen. Itt tehát a számszerű megkötés nem volna egészen helyén. Nem tudom, hogy minden egyes megjegyzésre reflektáltam-e, azonban a kifogások legnagyobb részére megtettem ezt. Nehogy pedig túlságosan vegyem igénybe a t. ház türelmét, kérem, méltóztassék az I. §-t változatlanul, illetőleg azzal a módosítással elfogadni, a melyet a t. pénzügyminister ur terjesztett elő. (Élénk helyeslés jobbjelól.) Elnök: Polónyi Géza képviselő ur a házszabályok 215. §-ának b) pontja értelmében szavai félremagyarázásának rövid helyreigazitása czimén kér szót. (Zaj. Csenget.) Csendet kérek.