Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-113

iSi 113. országos ülés 1911 márczius 3-án, pénteken. meg a bankvagyon egészét vagy egy részét. Ha magunknak megszerezzük azt a jogot, hogy egyoldalulag meg tudjuk szerezni a bank vagyonát, mindenesetre konczedálnunk kell ezt az osztrákoknak is, és én azt hiszem, hogy nem tisztázná a szituácziót a privilégium lejárta esetére, ha a mai állapot változást szenvedne abban az irányban, hogy egyoldalúkig is eljárhat egyik vagy másik állam. Én tehát azt hiszem, hogy ez ma sokkal helyesebben van igy megcsinálva. A megváltásnál alkalmazandó kulcs nincs megállapítva, de — azt hiszem — ez sern épen hátrány, mert a viszonyok változnak és a mi súlyunk és részvételünk a bank üzletében azzal a tendencziával bir, hogy növekedjék. E szerint nem hátrány, hogyha ez a kérdés egy későbbi időpontban kerül döntésre, a mikor akutabbá válik a dolog. Az érczalapról is méltóztattak itt észrevételeket tenni oly értelemben, hogy annak felosztása nincs a 107. czikkben minden esetre rendezve. A dolog ugy áll, hogy a két államnak az a joga, hogy az Osztrák-Magyar Banknál a kormányok által letett aranyat visszaválthassa, minden körülmények között fennáll addig, a mig a készfizetések felvéve nincsenek. A készfizetések felvétele után azonban meg kell különböztetni azt az esetet, hogy megváltjuk-e a bankot vagy sem ? Ha megváltjuk, akkor az aranykészletnek felosztása annyira rendezve van, a mennyire azt egyáltalában rendezni lehet; ha pedig nem váltjuk meg a bankot, erre az esetre az érczkészlet kérdése tényleg nincsen rendezve, de ezt akkor nem is lehet rendezni, mert abban az esetben az OsztrákMagyar Bank egy épen olyan likvidáló bank, mint bármely más bank, a melylyel szemben fennállanak azok a kötelezettségek, a melyeket ő vállalt, s a melyeket neki kell teljesitenie. Itten tehát további szabályozásnak valóban nincsen helye. A magyar nyelv alkalmazására nézve is tétettek konkrét javaslatok. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Ezzel a kérdéssel kapcsolatban konstatálni kivánom, hogy a jegybank magyar intézeteinél feltétlenül érvényben van a magyar nyelv az egész vonalon. (Élénk ellenmondások és felkiáltások balfelől: Nem áll!) Sümegi Vilmos: Itt Budapesten is vannak magyarul nem tudó alkalmazottak ! Gr. Wickenburg Márk előadó: Kérem, a mi az alkalmazottakat illeti, igaz, hogy az összes magyar intézetelméi nincsen keresztülvive az, hogy csak magyarok lehetnek alkalmazva, mert a magyar intézeteknél van 307 magyar és 3 osztrák állampolgár. Polónyi Dezső: Németül leveleznek egymásközt ! (Zaj jobbfelől.) Gr. Wickenburg Márk előadó: De viszont Ausztriában 11, a központban pedig 19 magyar állampolgár van alkalmazva. Lovászy Márton: Tehát most már boldog a magyar ! (Zaj jobbfelöl.) Gr. Wickenburg Márk előadó: Ez nem épen a boldogság kérdése, de én tényleg azt hiszem, hogy a mikor a magyar intézeteknél összesen csak 3 nem magyar állampolgár van alkalmazva, akkor ezen igazán nem lehet megütközni. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) A mi pedig a közgyűlés nyelvét illeti, (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) ez nincsen szabályozva. Semmi akadálya sincs azonban annak, hogy a részvényesek ott magyarul beszélhessenek. (Zaj balfelől.) Rendesen németül beszélnek, ezt elismerem, de csak azért, mert kivánatos, hogy megértsék egymást. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Miért nem tanulnak meg magyarul is ! (Zaj jobbfelől. Felkiáltások : Miért nem tanul ön németül ?) Eitner Zsigmond: Magyar ember tanuljon németül! ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Sümegi Vilmos: Lehetne annyi becsület bennük, hogy magyarul tanulnának ! (Zaj.) Gr. Wickenburg Márk előadó: T. képviselőház ! A jelzálog-osztályra nézve meglehetősen ellentétes nézetek jutottak kifejezésre az egyes felszólalásokban, a mennyiben — ha jól emlékszem — gróf Batthyány Tivadar ennek az osztálynak télies eltörlését, illetőleg szétválasztását kívánta, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalion.) más felszólaló urak pedig ezt az üzletet fentartatni, de Magyarországra áttétetni óhajtják. A dolog ugy áll, — legalább az én nézetem szerint — hogy teoretikusan feltétlenül áll az, hogy egy jegybanknak nem feladata jelzálogüzletet gyakorolni. A jelzálogüzlet fen tartása mellett azonban mindig épen mi magyarok voltunk, abból a felfogásból indulva ki, hogy ennek az üzletágnak fentartása eminenter magyar érdek. (Igaz! Ugy van I a jobboldalon.) Polónyi Dezső: Magyar érdek Bécsben ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Gr. Wickenburg Márk előadó: Ennek legvilágosabb bizonyítéka az, hogy ha meg méltóztatnak nézni a kurz-czédulát, ott azt méltóztatnak látni, hogy az Osztrák-Magyar Bank 4%-os záloglevele 5—6%-kal magasabban áll, mint a mi 4%-os zálogleveleink, látni méltóztatnak, hogy mindenesetre magyar érdek az, hogy ez fentartassék mindaddig, a mig fentartható. A jelzálogüzlet idehozatalával is többször foglalkoztunk, de a legnagyobb ellenvetés, a melyet ezen a téren hallottunk (Halljuk! Halljuk!) és a melyet honorálnunk is keUett, mindig az volt, hogy hiszen az Osztrák-Magyar Bank zálogleveleinek előnyös pozieziója és magas kurzusa és azzal összefüggőleg az az előny, a melyet a magyar birtok ebből az üzletből merít, épen abban keresendő, hogy ennek a záloglevélnek piacza elsősorban Bécs és az a nagy előny, a melylyel ez az üzlet Magyarországra nézve jár, kétségessé válnék, hogyha az elhelyeztetnék Bécsből vagy elvesztené bécsi piaczát, avagy pedig csak másodsorban találhatná meg piaczát Bécsben.