Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-113

472 113. országos ülés 1911 társaság egyenlő szerződő félnek tekintetik az állammal szemben, akkor mi az egész bankinstitucziót kivetkőztetjük jellegéből, mert itt nekünk szuverén rendelkezési jogunk van a bank működésére nézve, ennek következtében egy parlamentet leszállítani oda, hogy ám tanácskozzék, ha tetszik, de a megállapított statútumokon változtatni nem leket. Méltóztassanak ezen egész ügynek nem annyira komikus, mint inkább szomorú voltát belátni. Csakugyan szomorú dolog, hogy midőn a kormány elindul, hogy a bankstatutumot megújítsa tiz hossza esztendő lefolyása után, akkor titokban, csendesen, hogy senki meg ne zavarja tárgyalásait, intim tárgyalásokat folytat a részvénytársaság megbízottai val, és a mikor kijön abból a homályból és a képviselőház elé jön, akkor azt mondja, hogy ezen pedig az urak semmit sem változtathatnak, mert ez egy nemzetközi szerződés zárt természetével bír. Erre a bázisra helyezni egy ország bankszervezésének a megállapítását egyáltalában nem lehetséges. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Hiszen minden művelt országban, — és ezt ép oly jól tudják az urak, mint én, vagy mi itt ezen az oldalon — ha lejárandóban van a szabadalom, akkor jönnek az ezen ágban tapasztalatokat szerzett egyének és nagy tanácskozásokat folytatnak, hogy az előkészületek megtétessenek. Tudjuk, hogy a német banknál azok az ankétek milyen hosszan tartottak, a hol az újításokat szakszerűen megvitatták és minden irányban megnyilatkozott a közfelfogás. Egyedül csak Magyarországon volna az lehetséges, hogy vele. mintegy nem czivilizált országgal bánjanak ? Hiszen e bánásmód a nem művelt országokban szokásos, a melyeknél sem gazdasági tudást, sem ismereteket fel nem tételeznek és a melyeknek diktálni kell a szabályokat. így bántak velünk eddig, de ma már nálunk sokkal előrehaladtabb a közgazdasági művelődés, nálunk vannak szakkörök, sőt a politikusoknál és nem-politikusoknál is nagy közgazdasági tudás halmozódott össze. Ilyen eljárás tehát nálunk egyáltalában nem fogadható el és ha rna is a kormány álláspontja, hogy a t. ház csak tanácskozzék és vitassa meg a kérdéseket, de változtatni a helyzeten nem lehet, ezt az álláspontot a jövőre meg kell változtatni, előzetesen kell a szakközönségnek alkalmat adni, hogy egy ankéten fejthesse ki véleményét, a képviselőház részére pedig fenn kell tartani a rendelkezési jogot ebben a kérdésben. Tudjuk, t. ház, hogy mivel közös bankról van szó, közös megállapodásra van szükség, de az nem lényeges dolog, hogyha változtatunk is mi. vagy ha változtatnak az osztrákok egyik-másik dolgon, mert ez volna a természetes követelmény, a melynek az ellentéteket ki kell egyenliteni, de hogy szájkosarat tegyenek a joarlamentre és minket a statiszta szerepére szoritsanak, (Igás! ügy van 1 balfelől.) az egész drága parlamentarizmust pedig csak azért tartsák fenn, hogy velünk elfogadtassanak egy felülről, vagy nem tudom én honnan, márczius 3-án, pénteken. jövő akaratot, (Igaz! ügy van! balfelől.) az nem járja, mert mi erre a statiszta szerepre nem vállalkozhatunk. Hock János : Sajnos, igy van ez mindenben ! Hazugság az egész parlamentarizmus! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Holló Lajos : Minthogy most keresztül megyünk a bankstatutumon a maga egészében, még egy utólagos szemlét tartok a közös bank szervezete és működése felett, nem azért, mintha e kijelentések után azt hinném, hogy talán elfogadják majd az általunk ajánlott változtatásokat és módosításokat, hanem azért, hogy szeme elé tárjuk a t. túloldalnak és különösen az országnak, hogy az a magasra helyezett közös intézmény, a melyről azt mondották, hogy az országgazdasági érdekeit olyan brilliáns módon ellátta volna, tulaj donképen semmi tekintetben sincs a nemzet gazdasági életével összeforrva. Ez egy idegen intézmény a mi szervezetünkben, a mi életünkben, a melynek egész más gazdasági tendencziája van, semhogy az ország gazdasági életét erősítse és fejlődésre vezesse, (ügy vart I a szélsőbaloldalon.) A midőn azonban ilyen retrospektív szemlét tartunk a bankstatutúmok felett, legyen szabad azoknak néhány főbb hibájára rámutatnom, s azokra a t. ház figyelmét felhívnom. Ezzé azután bezáródnak a közös bankkal szemben hosszú időre a kritika szavai, s megint el fognak következni a bizalom évei, a melyeket a megújítás évei fognak követni. Engedjék meg azonban legalább azt remélnünk, hogy a kormány akkor fogja értékesíteni azokat a tapasztalatokat, a melyeket e bankvitában is szerzett és akkor fogja majd az ország javára a közös bank szervezetében — a mennyiben a közös bank fentartatnék — a szükséges módosításokat keresztülvinni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mielőtt én is t. barátaim példáját követve, néhány fontosabb bankstatutumbeli változtatásra hívnám fel a t. ház figyelmét, legyen szabad az 1. §. I. bekezdéséhez néhány észrevételt tennem. Egészen vallom azt, a mit Polónyi Géza t. képviselőtársam is mondott, hogy ez a szakasz ebben a szövegezésben meg nem maradhat, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen maga a pénzügyminister ur is szükségét látta annak, hogy változtasson a szakaszon, a mikor a bank árszabályainak érvényben lételét kifejező szavakat maga töröltetni kívánja, mert maga is elismeri, hogy jelenleg ezek az alapszabályok nincsenek érvényben. De ha nincsenek érvényben, akkor az 1. §. nem is maradhat meg ebben a szövegben, a mely azt mondja, hogy : »a mai szabadalom lejárta után«, a mi egy fennálló szabadalmat tételez fel, a mely csak ezután fog lejárni, és hogy (olvassa): »az Osztrák-Magyar Banknak 1910 deczember 31-én lejáró szabadalma — itt ismét a jövőt írja elő — »az 1911. évi január hó 1-étől kezdve meghosszabbittatik«. Ez a szakasz abban a szuppoziczióban lett igy szövegezve, hogy