Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-113

]Í3. országos ülés 19ÍÍ márczius 3-án, péntekért. 17.Í kötelezettségeit és jogosítványait átvenni és a részvényeseket is kifizetni. Ez magában véve és elvileg igen helyes intézkedés abból a szempontból, hogy ennek révén gondoskodik az állam minden meglepetéssel szemben, gondoskodik abban az irányban, hogy a mikor a bank szabadalma lejár, vagy az bármi okból meg nem ujittatik, akkor a két állam ne maradjon bank nélkül, s igy a gazdasági életben nagyobb megrázkódtatások be ne következzenek. Én azonban azt hiszem, hogy ezeknek a rendelkezéseknek, ha czélra vezetőek akarnak lenni, sokkal határozottabbaknak és világosabbaknak kellett volna lenniök és ezért ki kellett volna azokból küszöbölni mindazokat a kétes, homályos és meg nem világitott elemeket, a melyeket — sajnos — bőven találunk benne. Nem tűnik ki világosan az, hogy ehhez az átvételhez mindkét kormány beleegyezése szükséges-e, vagy pedig elég, ha erre nézve az egyik kormány nyilvánítja a maga akaratát és akkor már az arra az államra eső és az annak az államnak terén gyakorolt üzleteket átveheti. Én ezt rendkívül fontosnak tartom, (Igaz! Ugy van ! balfelől.) mert hiszen nagyon könnyen megeshetik az, hogy ebben a tekintetben a két kormány nem jut megegyezésre s akkor, ha pl. a magyar kormány akarna élni ezzel az átvételi joggal, a magyar kormány ezen jogának gyakorlása tisztán az osztrák kormány beleegyezésétől, akaratától függene, más szóval, az osztrák kormány a magyar kormány ezen szándéka és terve ellen vétójogot gyakorolhatna. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A másik intézkedés, a mi szerintem nagyon helytelen, az, hogy a mikor ez az átvétel megtörténik, akkor a részvényeket nem azok névszerinti és reális értékében, hanem 120 korona felpénzzel kell kifizetni. Én ennek a felpénznek jogosultságát sehol sem látom. Nem csekélység ez, mert hiszen 150.000 részvényről van szó és igy ez a felpénz összesen kerek 18 millió koronát tesz ki. És feltéve azt, hogy Magyarország csak a 30: 70%-os alacsony arányban venné át az Osztrák-Magyar Bank üzleteit, ebben az esetben Magyarország köteles volna az Osztrák-Magyar Bank részvényeseinek 5,400.000 K nemzeti ajándékot nyújtani. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én tehát bátor vagyok teljes tisztelettel kérdezni az igen t. pénzügyi kormányzatot, hogy miért van ez a felpénz kikötve ; hol van az az ellenérték, a melyet ennek fejében az ország nyer és miért kell ennyire megterhelni Magyarországot és Ausztriát is abban az esetben, ha átvennék az üzleteket és önállóan rendeznék be jegybankjaikat. Mért kell Magyarországot ezzel az 5,400.000 K-val, Ausztriát pedig még nagyobb összeggel megterhelni és miért szükséges az, hogy ilyen igen jelentékeny alapítási költséggel induljon meg annak a banknak a működése 1 Polónyi Géza: Hogy nagyobb legyen a czivülista, azért! Lovászy Márton : Ezen szakasz rendelkezéseinek van ezenkívül még egy nagy hátránya és ez az, hogy ezt az átvételt csak abban az esetben teszi lehetővé, hogyha az Osztrák-Magyar Bank szabadalma lejár, vagy pedig, hogyha a társaság a szabadalom lejárta előtt feloszlik. Az előttünk fekvő javaslat tartalmaz bizonyos rendelkezéseket, a melyekre épen az igen t. pénzügyminister ur fektet igen nagy súlyt, jelesül tartalmazza azt a rendelkezést, hogyha az OsztrákMagyar Bank nem felelne meg azon kötelezettségének, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel a bankjegy paritását fentartsa, ebben az esetben szabadalmának elvesztésével bűnhődik. Én azt hiszem, hogy, gondos törvényalkotás mellett, ezt az esetet mindenesetre azon esetek közé kellett volna sorozni, a melyekben az állam jogosítva van a banknak összes üzleteit átvenni, mert az csak természetes, hogy a mikor ez a kritikus eset bekövetkezik, a mikor tehát az egész gazdasági élet amúgy is nagy megrázkódtatásoknak van kitéve, akkor nem lehet azt a szabadalmat egyszerűen megszüntetni a nélkül, hogy arról gondoskodnának, hogy a következő pillanatban azt már egy másik helyettesítse. Ezért én feltétlenül szükségesnek vélem azt, hogy ez a hiány pótoltassák és ez az eset azon esetek közé soroztassék, a melyekben az állam jogosítva van az Osztrák-Magyar Bank üzleteit átvenni. Ennélfogva bátor vagyok a következő módosítást elfogadásra ajánlani (Halljuk! Halljuk ! Olvassa) : »Módositás az 1. §-hoz. (Halljuk!) A második bekezdés után a következő bekezdés iktattassék be : »Az Osztrák-Magyar Bank alapszabályainak 107. czikke akként módosittatik, hogy a kormányoknak azon joga, hogy a bank üzleteit átvehetik, akkor is gyakorolható, ha a bank az alapszabályok 83. és 111. czikkeiben megjelölt esetekben szabadalmát elveszti.« (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bátor vagyok ezen két módosításomat elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki következik szólásra % Mihályi Péter jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk') Mindenekelőtt kénytelen vagyok az igen t. pénzügyminister urnak azon állítására reflektálni, hogy e bankstatutumhoz a képviselőház részéről ugyan hozzászólhatunk, de módosításokat nem tehetünk, mert ez nemzetközi szerződés jellegével bir. Én már előzetes felszólalásomban tiltakoztam e kifejezés ellen, mert mi a bankkal kötött megegyezéseket egyáltalában nem tekinthetjük nemzetközi szerződésnek . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Holló Lajos: ...mivel ha egy államnak -valamihez joga van, akkor ahhoz mindenesetre van joga, hogy annak a részvénytársaságnak, a melynek egy hosszú időn keresztül értékes szabadalmat ad, a melyből annak tekintélyes üzleti haszna van, szabadalmát a maga szuverén jogkörében határozhassa meg. Hogyha egy részvény-