Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-113

470 113. országos ülés 1911 márczius 3-án, pénteken. tanácsnak a bankkamatláb megállapítása iránti határozatát az alapszabályoknak megfelelő módon hozatott-e meg, vagyis az alakiságok megtartattak-e. En ehhez az intézkedéshez hozzá nem járulhatok, és helyesnek el nem ismerhetem. Kétségtelen dolog, a mely elől el nem zárkózhatom, bármennyire állitj ák is egyesek, hogy az OsztrákMagyar Banknak és a közönségnek érdekei egymással ellentétesek ebben a tekintetben, mert hiszen a bank érdeke a magasabb kamatláb, a közönségé pedig az alacsonyabb kamatláb. (Igaz! Ugy van ! balfelól.) Már most egy olyan intézet a mely az állam által nyújtott privilégiumból nyeri erejét és hatalmát, mindenesetre gondoskodni kellene arról, hogy a bank ezzel á hatalommal a közönség rovására vissza ne élhssssn; és épen a legfontosabb pontnál, vagyis a kamatláb megállapításánál, nem tartom helyén valónak azt az intézkedést, hogy szorítsuk meg a kormánybiztosok beleszólási jogát és bénítsuk meg az államhatalom beavatkozási jogát a bank politikájába. E tekintetben azt tartanám helyes intézkedésnek és ezt vagyok bátor az igen t. kormány figyelmébe ajánlani, hogy a kormánybiztosoknak e beavatkozási jog biztosittassék a kamatláb tekintetében is, legalább annyiban, hogy a bankkamatláb változtatására vonatkozó intézkedések a kormánybiztosok hozzájárulása nélkül végrehajthatók ne legyenek. Ábrahám Dezső: Olaszországban már megcsinálták az olasz nemzeti bankban ! Holló Lajos : Ez a leglényegesebb beavatkozás ! Ábrahám Dezső ." Ott állami beavatkozás van ebben az irányban ! Lovászy Márton : A 27. czikk intézkedik a kormányzónak kineveztetéséről és arról, hogy a kormányzó kinek ajánlatára neveztessék ki. E tekintetben azt az intézkedést tartalmazza, hogy a kormányzót a magyar királyi és az ausztriai pénzügyminister közös javaslatára a császári és királyi apostoli Felség nevezi ki. Én ezt a rendelkezést szintén nagyon lényegesnek tartom, (Ugy van ! a baloldalon.) bár nincs benne intézkedés arra nézve, hogy mi történik akkor, ha az osztrák pénzügyminister és a magyar pénzügyminister nem egyeznek meg a kormányzó személyére nézve ? Holló Lajos: Ez leglényegesebb hibája a javaslatnak ! Lovászy Márton : Hiányzik a rendelkezés más tekintetben is. Tudjuk, hogy a gyakorlat az, hogy a kormányzók felváltva neveztetnek ki a két állam polgárai közül, vagyis ha osztrák állampolgár volt a kormányzó, öt év lejártával, a gyakorlat szerint, magyar állampolgár neveztetik ki ezen állásra. En azonban ezt a rendelkezést nem csupán a gyakorlatra alapítva szeretném látni, hanem szükségesnek vélném, hogy itt a törvény kiegészítő részét képező statútumokban is helyet foglaljon és határozottan meg legyen állapítva a két államnak az a joga, hogy a kormányzói I székben az állampolgárok egymást felváltják. Erre nézve semmiféle határozott intézkedés nem foglaltatik a javaslatban, sem az egyik, sem a másik irányban. Pedig a dolgot egyszerűen lehetne megoldani. Ha ez a törvény és ezen statútumok kellő gonddal lettek volna előkészítve, akkor erre a kérdésre nézve ki kellett volna mondani, hogy a kijelölési, az ajánlási jogot, 5—5 évenként, a két pénzügyminister felváltva gyakorolja, mivel ki lett volna kerülve esetleg az az anomália is, hogy pl. a mikor a magyar pénzügyministeren van az ajánlás sora, az osztrák pénzügyminister azon személy ellen tehessen esetleg kifogást, a kit a magyar pénzügyminister a magyar állampolgárok soraiból ajánl Ö felségének kinevezésre. Ezt a beavatkozási jogot — azt hiszem — helyesnek és méltányosnak el nem ismerhetjük. Az 55. §-nál van egy pont, a melyet röviden akarok érinteni azért, mert felfogásom szerint ez felvilágosításra szorul. Ennek a szakasznak rendelkezései meglehetősen homályosak, a mennyiben azt mondják, hogy a bank a magyar vagy az osztrák pénzügyi kormányzat részéről beadott váltókat az alapszabályok értelmében leszámítolhat, a végén pedig azt mondja, hogy (olvassa): »Ezenkivül a bank más alapszabályszerű üzletbe a magyar vagy osztrák pénzügyi kormányzattal csak annyiban bocsátkozhatik, a mennyiben az kölcsön- vagy hitelnyújtást a bank részéről nem foglal magában». En ebből ugy látom, hogy az a rendelkezés, hogy a bank a pénzügyi kormányzat részéről beadott váltókat leszámítolhat ja, direkt hitelnyújtást jelent a két kormányra nézve, a mi annyit tesz, hogy a megszorult kormányok esetleg váltókölcsönt vehetnek fel az Osztrák-Magyar Banknál. (Ugy van! bal jelöl.) Ezt én helyesnek, czélszerűnek el nem ismerhetem, sőt nagyon is veszedelmesnek tartom azt, hogy a kormányok direkt váltóhitellel fordulhassanak a bankhoz és azt, esetleg épen kritikus időben, a bankjegytartalékok legnagyobb részéről megfoszthassák, a bank pénzügyi erejét leköthessék és a gazdasági élettől elvonhassák. Kérem tehát a pénzügyi kormányzat felvilágosítását arra, vájjon csakugyan ezt jelenti-e ez, vagy pedig egyszerűen azt, hogy a pénzügyi kormányzat az ő üzemeinek keretébe, kezébe kerülő üzleti váltókat a banknál leszámitoltathatja, a mi ellen természetesen komoly kifogásokat a magam részéről legalább emelni nem tudnék. Nagyon lekötelezne az igen t. pénzügyminister ur, ha e tekintetben felvüágositást nyújtana. Még csak a 107. §-hoz vagyok bátor néhány megjegyzést tenni, már csak azért is, mert felfogásom szerint ez a szakasz rendkívül fontos rendelkezéseket tartalmaz. (Halljuk I Halljuk ! balfelól.) Tartalmazza t. i. azt a rendelkezést, hogy ha az Osztrák-Magyar Bank szabadalma lejár és meg nem ujittatik, abban az esetben a két kormány jogosítva van az egész banküzletet átvenni és toi vább folytatni, vagyis jogosítva van a bank összes