Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-112

464 112. országos ülés 1911 márczius 2-án, Csütörtökön. kérek, tisztelem én azt a paritást, a mely megállapítja, hogy az intézet székhelye Bécs ; hogy Bécsben intéztetnek a bank legfontosabb rendelkezései ; hogy a devizaüzlet Bécsben központosittatik ; tisztelem azt a paritást, a melynek következtében a tőzsdetáblázatokban sehol a »DevizaBudapest« szót nem látom, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az ilyen paritást én nem fogadom el, s épen azért különösen azoknak, a kik a bankközösség alapján állnak, azon jelszóval, hogy itt keresztül van vive a paritás, lenne elsősorban kötelességük, hogy olyan megállapodásokat létesítsenek, a melyekkel ez a paritás az egész vonalon meg is valósittatik. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) A bank egész vezetése, kamatlábpolitikája, ügyvitele, a mint emiitettem, Bécsben van. Igaz. hogy a paritás látszata kedvéért két főintézet van, két igazgatóság, Budapesten és Bécsben, de méltóztassék megnézni az alapszabályokban: mi a Bécsben székelő főtanácsnak és a kormányzónak a hatásköre és mi ezzel szemben az igazgatóságok hatásköre ? Majd méltóztatnak látni, hogy az a hires budapesti igazgatóság semmi egyéb, mint egy jóravaló vezérügynökség, vagy fiók. A másik kérdés a nyelv kérdése. A dolog ugy áll, hogy két törvényhozás ruházza rá egy közös intézetre közgazdasági életének egész irányítását. Egyik a magyar állam, a melynek törvénybe iktatott állami nyelve a magyar. És ez az állami nyelv a bank közgyűlésén akként érvényesül, hogy a magyar embernek saját anyanyelvén még csak szólni sem szabad ; a közgyűlés jegyzőkönyvét, aktáit németül szerkesztik. A paritás legelemibb követelménye lenne, hogy a közgyűlésen ép ugy lehessen magyarul beszélni, mint németül, az aktákat, jegyzőkönyveket mindkét nyelven szerkesszék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Vagy tán a paritás jegyében történt a 25. §-nak az a rendelkezése, hogy az okmányok, jegyek megsemmisitése kizárólag Bécsnek van fentartva ? Szeretném, ha az igazságügyminister ur, mint Magyarország jogéletének legfőbb vezetője, nyilatkozzék arról, hogy Magyarország állami önállóságával, jogszolgáltatásának önállóságával. . . Holló Lajos: Bécsben kell pereim! Gr. Batthyány Tivadar: ... összeegyeztethető-e az, hogy mi itt lemondjunk arról a jogról, a mely minden olyan intézménynél, a mely a magyar államtól nyeri a maga hatalmát, fennáll, hogy a megsemmisítési eljárás a magyar szent korona területén is megindittathassék és lefolytatható legyen. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Ezekben voltam bátor egészen röviden, főbb vonásaiban utalni azokra a hiányokra, a melyek a paritás szempontjából állanak fenn és különösen szembeötlők. Van azonban ezen igen fontos, bár egyesek által esetleg külsőségeknek nevezhető kérdéseken felül egy más kérdés is, a melyet itt, ezen vita végén szó nélkül hagyni semmiképen sem tudnék, a melyre nézve konkrét indítványt nem terjesztettek elő, a mit azonban mégis, különösen az igen t. pénzügyminister urnak figyelmébe ajánlok, (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Emlékeztetem a t. házat az 1908. évi bankankétra. Talán méltóztattak elolvasni annak okmányait, az ott meghallgatott szakértőknek véleményeit. Ha igen, akkor méltóztattak meggyőződni ezen szakértői nyilatkozatokból arról, — közbevetőleg megjegyzem és hangsúlyozom, hogy a szakértők egy tekintélyes része nem volt hive az önálló magyar banknak — hogy mily nagy súlyt helyeztek a szakértők egytől-egyig arra, hogy, a mennyiben az önálló magyar jegybankot felállítjuk, a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel gondoskodjunk arról, hogy a magyar jegybank részvényeinek legalább is tetemes többsége feltétlenül magyar kézen legyen. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A szakértő urak ezt igen helyesen és a legkülönbözőbb módon indokolták is, és mondhatom, meglepetés volt rám nézve, hogy mily nagy súlyt helyeztek arra, hogy a felállítandó jegybank részvényeinek többsége magyar kézbe kerüljön, sőt hogy biztosittassék az is, hogy a részvények állandóan magyar kézben maradjanak is. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csodálkozom azon, hogy a szakértők ilyen nagy súlyt helyeztek erre, mert más nyilatkozataikban a legnagyobb fontosságot annak tulaj donitották, —. és igen bölcs és érdekes tanácsokkal láttak el minket e tekintetben — hogy még a részvényeseknek se adjunk valami túlságos hatáskört, hanem hogy a befolyást, az irányítást a bank ügyvezetésében, mivel az egy nagy részben általános állami érdekű feladatot teljesít, feltétlenül maga az állam vegye a kezébe, az az áüam ingerencziája alatt maradjon, A midőn tehát ők azt ajánlották, hogy az önálló magyar jegybank, a melynek egész szervezete tisztán és kizárólag magyar lett volna, a mely intézet itt élt volna a magyar állam, a magyar birodalom központjában, állandóan nap-nap mellett befolyása és behatása alatt állott volna a magyar kormányzatnak, törvényhozásnak, sajtónak és a magyar közgazdasági életnek, folyton, ismételten arra utaltak, hogy erősen kössük meg a bank kezét oly értelemben, hogy a magyar állam ingerencziája a vezérlő motívumok tekintetében biztosittassék, ennek ellenére mégis követelték, hogy a bank részvényeinek nagy többsége magyar kezekben legyen, sőt többen azt is ajánlották, hogy az állam vegyen meg egy tetemes részt a részvényekből, mások pedig, hogy a törvényhatóságok alapjaiban, állami és egyéb alapokban helyezzük el a részvénytőkének nagyobb részét, nehogy esetleg üzérek kezébe, az üzérek kezéből pedig külföldiek kezébe kerüljön a részvénytőkének nagyobb része. Es midőn áll ez, a mint hogy teljes mértékben helyeslem és magamévá teszem azt a felfogást, a melyet boldog emlékű Kornfeld Zsigmond bárótól kezdve az összes szakértők végig nyilvánítottak, annál inkább csodálkozom azon, hogy ezen törvényjavaslatban nem történik gondoskodás arról, hogy a részvényeknek legalább a fele magyar kezekbe juthasson.