Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-112

112. országos ülés 1911 márczius c

2-án, csülörlökön. <J(>5 E törvényjavaslatban egy közös intézményről, olyan intézményről van szó, a melynek vezetése tulajdonképen Bécs behatása alatt áll; (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloläahn. Mozgás. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) a melynek vezetésére az egész bécsi kormányzati, udvari és közgazdasági élet nyomja rá a maga pecsétjét és fekszik rá a maga egész súlyával. Ezen közös intézmény nyel szemben a logika szabályai szerint sokkal nagyobb mértékben kellene gondoskodnunk arról, hogy a magyar érdekek védve legyenek, mert hiszen az intézmény mint olyan, épen nem magyar, csak közösnek neveztetik, tényleg pedig legnagyobb részében egypár funkczionáriusától eltekintve osztrák intézmény, (Helyeslés a szélsöbaloläahn.) azonban az igen tisztelt kormány és az igen tisztelt többség csodálatos módon abszolúte nem gondoltak arra, hogy valahogy a részvényeknek Magyarországra való átirányítását legalább is a részvénymennyiség felének erejéig provideálják; erre törekedjenek, erre nézve valamelyes intézkedést tegyenek. A t. államtitkár ur mosolyoghat e fölött, mert ő nagyon jól tudja, hogy milyen jő kezekben vannak azok a részvények, azonban azt hiszem, hogy a törvényhozásnak és a kormánynak kötelessége ilyen esetben is arra szorítani az illető tényezőket, a kiknek nagyobb érdekük, mint nekünk, hogy a bank közössége fennálljon, hogy igenis gondoskodjanak arról, hogy az Osztrák-Magyar Bank részvényei fokozatosan, legalább a teljes mennyiség feléig magyar kezekbe kerüljenek. (Élénk helyeslés a szelsöbaloläalon.) Hogy ez nem valami olyan egészen illuzórius dolog, erre nézve vagyok bátor utalni — hiszen nem titokban történt — arra a férfiura, a kit a túloldalon ülő igen tisztelt képviselő urak is mint e téren elsőrendű tényezőt fognak elismerni: utalok dr. Wekerle Sándor volt ministerelnök úrra, a ki, a mint egyszer már utaltam rá e házban, ismételten buzdított bennünket, hogy gondoskodjunk arról, hogy az Osztrák-Magyar Bank részvényeit Magyarországra vásárolják. Nekem jelentette ki, hogy ha akarom rendelkezésemre bocsáthat részvényeket; vannak Osztrák-Magyar Bank részvények és vásároljuk meg azokat. Székely Ferencz igazságügyminisíer: És vett ? Gr. Batthyány Tivadar: Én természetesen, mint az önálló bank híve — eltekintve egyéb mellékkörülményektől, a melyek ilyen egy pár milliónyi értékű részvény megvételéhez még szükségesek (Derültség.) — nem tartottam és ma sem tartom magamat hivatva arra, hogy ellenségem részvényeit megvásároljam, de a bankközösség hívei és elsősorban az igen tisztelt kormány és azon kiváló budapesti jjénzintézetek, a melyek annyira exponálták magukat ebben a bankharczban a közös bank mellett: ezeknek igenis kutyakötelességük lenne gondoskodni arról, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy napról-napra, KÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915. V. KÖTET. akkor és a milyen mórtékben lehet, az-OsztrákMagyar Bank részvényeit legalább az egész mennyiség 50°/o-áig terjedő mértékben magyar kezek vásárolják. Elnök: A képviselő ur az imént imparlamentáris kifejezést használt. Kérem a t. képviselő urat, hogy szíveskedjék az ilyen kifejezéseket, mellőzni. (Helyeslés.) Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánatot kérek, elismerem, hogy nem volt egészen jiarlarnentáris, de az ember néha kissé népiesen is szokott beszélni. Demokrácziát hirdetünk, tehát ez ilyenkor megesik. Bemélem különben, t. ház, hogy ez az inezidens ama tőkéseket, a kik a hiúságvásárján oly bőséges álkozatkészségre kéjesek, hogy igenis, ezek a körök meg fogják szívlelni, most, hogy győztek és biztosították Bécs befolyását, az Osztrák-Magyar Bank közösségének fentartása révén, Ausztriának, hogy ezek kötelességüknek fogják ismerni legalább a jövőben arról gondoskodni, hogy olyan szégyenletes állapotok ne álljanak elő, hogy ha az Osztrák-Magyar Bank közgyűlést tart, bogy a nagymennyiségű, osztrák részvényesek mellett csak mutatóba tudnak egy pár magyar részvényest bemutatni. Holló Lajos: Csak hat százaléka magyar részvényes! Gr. Batthyány Tivadar: Ezek után, az idő előrehaladott volta miatt, nem akarom a t. ház türelmét bővebben igénybe venni, tehát rátérek beszédem utolsó részére, és ez az, a melyről már a házszabályvita során voltam bátor röviden megjegyzést tenni. Az 1. §. harmadik bekezdése ugyanis azt mondja (olvassa): »Az OsztrákMagyar Bank alapszabályainak egyéb határozatai, ideértve a bank jelzáloghitelosztály alapszabályait is, változatlanul érvényben maradnak. (Zaj. Elnök csenget.) A z igen tisztelt jDénzügyminister ur tehát akkor, a mikor az első szakasznak harmadik bekezdését konczipiálta és elfogadásra ajánlotta, — mert kiemelem, hogy elfogadva nincsen az általános állásfoglalással, mert hiszen nem az elvről van itten szó, hanem az elv keresztülviteléről, részleteiről, van szó — mondom, a t, pénzügyminister ur azt ajánlotta, hogy a 8. §-on kivül a bankszabadalom összes szakaszait változatlanul tartsuk fenn. Javaslatának ezzel a részével bővebben nem foglalkozom, habár én több szakasznak a módosítását, még a közös bank szabadalmának meghosszabbítása esetére is, természetesen kívánom és szükségesnek tartom. Erre vonatkozólag az előbb azonban t. képviselőtársaim Eöldes Béla és Polónyi Géza már indítványokat terjesztettek elő. Én tehát ezekhez a magam részéről egyszerűen csak hozzájárulok. Azonban egy konkrét javaslatot bátorkodom tenni, a mely a bank jelzáloghitelosztályának kérdésére vonatkozik.. Az általános vita során több oldalról hangzottak fel nyilatkozatok azon elvi kérdés körül, hogy vájjon az OsztrákMagyar Bank czóljávaL a jegybank intézményének a jellegével és hivatásával összeegyeztet59