Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-112
lco 112. országos ülés 1911 márcziiis 2-án, csütörtökön. tozatlamú fogadják el. vájjon akkor van-e vitának helye e fölött, vagy nincs. Mert ha a t. elnök ur azt mondja, hogy ezt nem lehet vitatni, akkor értem az álláspontját. De ha e felett a kérdés felett vitának helye van, vagy ha az 1. §-nak utolsó bekezdése vita alá bocsáttatott, akkor, ha engem mint képviselőt azon jogomtól megfosztanak, hogy én e javaslattal szemben előálljak és azt mondjam : én pedig nem vagyok hajlandó e szakaszokat változatlanul elfogadni, hanem csak e szakasz ezen és ezen változtatásával — mondom, ha a t. képviselőház e jogomtól megfoszt, akkor a parlamentarizmus sarkkövét rúgtuk ki magunk alól. (Ellenmondás a jobboldalon.) akkor ez egy mandátum, egy parancs, nem pedig alkotmányos tárgyalás alatt álló javaslat, hanem egy rendelet, a melyet tessék elfogadni, mert különben itt vitának és szavazásnak helye nincs. (Ugy van. 1 a szélsőbaloldalon.) Már most erre nézve csak in concreto egy körülményre akarom a t. ház becses figyelmét felhívni. E változatlanul fentartatni javasolt szakaszokban például benne van, hogy a bank a közgyűléseit felváltva Budapesten tarthatja, a szerint, a mint a részvények többsége alakul. Ezzel szemben én azt mondom, hogy miután ez a feltétele a statútumnak nem megfelelő, ennek folytán én csak azzal a változtatással vagyok hajlandó e szakaszt elfogadni, ha feltétlenül biztosíttatik az a jog, hogy felváltva tartassék a közgyűlés Budapesten és Bécsben. Nincs-e nekem ehhez mint képviselőnek jogom 1 Rám oktrojálhat]a-e akár az elnök ur, akár a ház azt, hogy kötött marsrutával a szakaszt ugy fogadjam el, a mint a javaslatban van ? Ha ez igy van, akkor csakugyan igaza van Justh Gyulának, hogy menjünk haza és ne ámitsuk a nemzetet, hogy tárgyalunk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egészen tiszta és világos ez a kérdés ; igy értette a t. elnök ur is akkor, a mikor gróf Batthyány Tivadar t. barátom felszólalására ezt az interpretácziót adta. Most, a miért tulaj donképen felszólalok, az abból áll, hogy mély tisztelettel a következőre kérném a t. elnök urat. Az elébb azt méltóztatott mondani, hogy a mennyiben az ellenzék nem nyugszik bele ebbe a második interpretácziójába, akkor szavazás alá bocsátja a kérdést. Bocsánatot kérek, nagyon kérem a t. elnök urat, méltóztassék e szándékáról letenni, mert a múltkori deklarácziójában világosan megmondta, hogy ez szavazás tárgyát sem képezheti, mert a házszabályok igy rendelkeznek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy megtörtént a múltban is, — nem tartottam szerencsésnek akkor sem, a mikor megtörtént — de a házszabályok alkalmazásának kérdését többségi szavazással eldönteni annyit tenne, hogy nincs szükség házszabálymódositásra ; akkor a mindenkori többség álláspontja szerint az lenne a házszabály, a mit a többség ránk parancsol. Bocsánatot kérek, nagyon kérem a t. elnök urat, méltóztassék erről a szándékáról letenni; a házszabály azért bizza az elnökre a végrehajtást, mert diszkreczionális jogkörrel ruházza fel, és hozzá azzal a glóriával, mely minden pártnak a tiszteletét abban az állásban összesíti. Nekünk nagy baj volna, ha megfosztana minket a mélyen t. elnök ur attól, hogy az ő állásában és személyében garancziáját birjuk annak, hogy a kisebbséggel szemben a házszabály az ő elnöki hatalmával ugy fog érvényesíttetni, hogy a szólásszabadság csorbát ne szenvedjen és a képviselők jogaik gyakorlatában ne korlátoztassanak. Ez nemcsak joga, ele legdíszesebb kötelessége az elnöknek. Remélem, hogy az elnök ur a felszólalásokból meggyőződést szerzett arról, hogy semmiféle olyan intenczió nincs, mely vissza akar élni ezen joggal. De ha meg akarnak fosztani bennünket attól a jogtól, hogy mi az elénk terjesztett árszabályokkal szemben módosításainkat előterjeszthessük, ám tessék, — de annak konzekvencziája nem lehet más, mint hogy elérkezett az az időpont, mikor Magyarországon az alkotmányt sem tisztelik már, és a házszabályok nem nyújtanak semmiféle garancziát. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök : T. ház ! Legyen szabad az ujabban hallottakra néhány észrevételt tennem. (Halljuk ! Halljuk !) Először is gróf Batthyány Tivadar képviselő urnak azon kérdésére nézve, melyre mindjárt megadtam a feleletet, hogy vájjon neki joga van-e az I. §. harmadik bekezdésénél módosítást előterjeszteni, gondolom a jelzáloghitelüzletnek megszüntetésére nézve — természetesen azt a választ adhattam, hogy igenis joga van. Ehhez azután a képviselő ur azt a következtetést fúzi, hogy ezzel a bankstatutumnak nem tudom hányadik czikke hatályon kivül lesz helyezve. Kijelentem, hogy e miatt semmit sem változtatok előbbi nyilatkozatomon, legfeljebb azt jegyezhetem meg, hog}^ ha a képviselő ur konzekvens akar lenni, akkor javasolnia kell azt is, hogy ide, a kihagyandó czikkek közé bevétessenek azok a czikkek, melyek az ő felfogása szerint e módosítás következtében tárgytalanokká válnak. Ez semmit sem változtat az én álláspontomon. Mindig az volt az álláspontom, hogy a törvényjavaslatnak tárgyalás alatt lévő szakaszaira nézve a képviselő urak tetszésük szerint nyújthatnak be módosításokat vagy azokhoz fűződő határozati javaslatokat, de részletes tárgyalás alapjául elfogadott törvényjavaslaton kivül álló anyaghoz módosítást nem nyújthatnak be. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Itt arról van szó, hogy e szakaszban hivatkozás történik bizonyos czikkekre és most a képviselő ur azt akarja, hogy elhatározás alá bocsássak egy módosítást, mely itt, az 1. §-ban csak hivatkozásképen említett bankstatutumpontnak megváltoztatását czélozza. Méltóztassanak elhinni, hogy soha még a magyar képviselőházban arra példa nem volt, hogy egy szakaszban idézetképen emiitett más szakaszra vonatkozó módosítás szavazás alá bocsáttassék. (Helyeslés jobbfelől.)
