Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-112

112. országos ülés 1911 márczius 2-án, csütörtökön. 445 a mit előtérj esztendőnek tartanék. Ezért részemről kizárólag a legfontosabb pontokra fogok szorítkozni, mert hiszen, hogy egyebet ne mondjak, a száztizennégy szakaszon kivül kellene beszélnem az egész jelzálogüzletről és annak összes szakaszairól, a melyek összesen 70 egynéhányat tesznek ki. Méltóztassék ezt megpróbálni és ha azután is t. képviselőtársam azon a meggyőződésen lesz, hogy én tévedtem, bocsánatot fogok tőle kérni. Szeretném különben, ha produkálná azt,, hogy van az országgyűlésen egy ur, a ki erre vállalkozik és ezt meg tudja oldani. Én e tényleges helyzetben csak a legfontosabb módosítások előterjesztésére szorítkozom. Előre is kijelentem, hogy azokhoz a módosításokhoz, a melyeket Földes Béla t. barátom benyújtott, hozzájárulok, sőt részben, miután nézetem szerint azok másként volnának helyesebben szövegezendők jogászi szempontból, bár érdemileg vele teljesen egyetértek, bizonyos tekintetben más szöveg előterjesztésére határoztam el magam. Sorrendben kell kezdenem a munkát és ezért először az 1. §. első bekezdésével kívánok foglalkozni. Már a benyújtott módosítással eldöntöttnek látszik az a kérdés, hogy a mint a mélyen t. elnök ur is kijelentette, a bank alapszabályai ma nincsenek érvényben és ennek folytán nem lehet érvényben levő alaj^szabályokra hivatkozni, hanem esak uj alapszabályokat lehet törvénybe czikkelyezni. Daczára annak, hogy a t. pénzügyminister ur ezt a módosítást benyújtotta, mégis az 1. §. első bekezdése azt mondja, hogy (olvassa) : »Az 1917. év végéig igénybe nem vétetvén, az OsztrákMagyar Banknak 1910 deczember 31-én lejáró szabadalma«. Ez nem lejáró szabadalom. Ez históriáikig is falsum volna. A benyújtott módosításnak megfelelőleg ez a szöveg így nem maradhat meg, hanem a »lejáró« szó helyébe a »lejárt« szót kell tenni, mert hiszen 1911 március 2-án nem szólhatunk az 1910 deczember 31-én lejáró szabadalomról. Ez azonban inkább csak stiláris természetű módosítás. Sokkal fontosabb és kihatásában messzebb döntő az a második kérdés, a mely itt felmerült és a melyre nézve én az ellenzék figyelmét különösen fel akarom hivni, hogy t. i. az 1. §. első bekezdése szerint (olvassa); »lejáró szabadalma az 1911. évi január 1-től 1917. évi deczember 31-éig terjedő időre ismét meghosszabbittatik.« Ez semmi egyéb, mint egy visszaható erejű törvény alkotása. Márczius 2-án vagy márczius végén akarunk ugyanis hozni egy törvényt, a mely szerint a bankstatutumok már január 1-étől érvénybe lépnek. Egy hang (jobbfel-ól) : Helyes ! Polónyi Géza: Helyes annak, a ki nem gondolkozott felette és a ki nem tudja ennek a dolognak históriai múltját. Én szerintem nem helyes és ezt igyekszem :'s demonstrálni. Először is visszaható erővel sem bankstatutumot, sem törvényt, de különösen büntető szankczióval is kapcsolatos törvényt soha a föld kerekségén senki nem csinált. Ezzel a bankstatutummal összefügg a banknak azon joga, hogy a bankjegykibocsátás büntető szankczió alatt tiltassék el másoknak. Ez a 6.. illetőleg a 7. §-ban tárgyaltatik. A bankstatutumnak visszaható erővel való felruházása nemcsak a bank jogosítványának visszafelé való gyakorolhatása szempontjából bir jogi fontossággal és jogi hatálylyal, hanem büntetőjogi szempontból is. T. i. az a czifra dolog történnék meg Magyarország törvényhozásával, hogy akadna esetleg büntetőbiró, a ki azt, a mi 1911. január 1-től, mondjuk, márczius végéig nem volt vétség, mert erre nézve törvény nem volt, hogyha egy ilyen törvény alkottatik, utólagosan vétségnek minősítené és ezért valakit megbüntetne. Ilyen törvényt, ilyen nonszenszt sehol a föld kerekségén eddig én nem olvastam és nem tudom, hogy alkottak volna. Maga az a tény, hogy a t. pénzügyminister ur benyújt egy módosítást, mely szerint a statútumok már nincsenek érvényben, jelent egy vákuumot, a mely 1911 január 1-je és a törvény életbeléptetése közti időben van, a melyről gondoskodni a törvényhozásnak kötelessége annál is inkább, mert arra, hogy visszaható ereje legyen ennek a törvénynek, akkor, mikor ez a törvényjavaslat készült, nem is gondoltak. Annak megállapítására, hogy visszaható ereje legyen a javaslatnak és milyen terjedelemben és a magánosokra való milyen kihatásban, nem alkalmas ezen törvénynek igy való megalkotása, mert a törvényjavaslat e tekintetben még indokolást sem tartalmaz ; már pedig nekünk van egy megállapodásunk, mely törvényjavaslatok tekintetében a részletes indokolás kötelezettségét egyenesen előírja. Ez országgyűlési megállapodás. Ennek a törvénynek ilyen becsempészett visszaható erő lenne tulaj donitható a nélkül, hogy megérteni lehetne, milyen terjedelemben és mit akar a törvényhozó visszaható erővel felruházni. De nem is szükséges nekünk ilyen érvelések terén messzire elmenni, mert itt vannak a preczedensek. Itt van az 1898. évi I. t.-czikk és az 1899 : IV. t.-czikk. Hozzáteszem mindjárt, hogy ezen törvényczikkek megalkotásánál a visszaható erő tényleg konczedálva lett. Hogy 1899-ben miért történt ez, azt az imént adtam elő : egy paktum alapján az ellenzék és az akkori kormány közt. De mellékes dolog a motívum, csak konstatálom, hogy tényleg 1898-ban az első törvényczikk megalkotásánál egy húsz napra terjedő visszaható erő, az 1899 : IV. t.-czikk megalkotásánál januártól márcziusig terjedő visszaható erő a törvénynek tényleg tulajdoníttatott. A mit azonban ki kell emelnem, az az, hogy mindkét esetben specziális törvénynyel lett a vákuum kitöltve, mindkét esetben specziális törvényt hoztak e hézag kitöltésére. Semmi akadálya nem volt annak, hogy a kormány ezt a vákuumot megfelelő törvényjavaslattal töltse ki. E helyett mit csinált a mi kormányunk ? Azt, hogy a háznak bejelentette az általa foganatosított ideiglenes intézkedéseket,