Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-112

444 112. országos ülés 1911 márczius 2-án, csütörtökön. többségi votum és határozat alapján másról beszélni, mint a módosítás tárgyát képező czikkelyekről. Hozzátette a pénzügyminister ur azt is, hogy hiszen 1899-ben sokkal több czikk volt módosítva és mégsem provokált a dolog ily nagy vitát. Azt hiszem, a pénzügyminister ur ez álláspontjában egyrészt a teljesen reasszumált tényekkel áll ellentétben, másrészt históriailag is tévedésben van. Egyszer s mindenkorra szükséges megjegyeznünk, (Zaj. Elnök csenget.) hogy 1899-ben azért nem volt vita a bankjavaslat felett, mert, a mint köztudomású históriai tény, akkor az ellenzék és az újonnan alakult kormány közt paktum jött létre, a melynek feltételei voltak, a mint méltóztatnak tudni, a Bánffy-kormány távoSzéli-kormány következése, az inkompatibiütási törvény és a kúriai bíráskodásról szóló törvény. Ezzel szemben pedig az ellenzék kötelezettséget vállalt arra, hogy az előterjesztett javaslatoknak, a melyek közé a bankra vonatkozó javaslat is tartozott, gyors törvényerőre emelkedését nem akadályozza. Ez 1899-ben históriailag igazolt és a házban bejelentett megáüapodásnak volt természetszerű folyománya. Abból tehát, hogy 1899ben nagyobb vita vagy egyáltalán vita a bankszakaszoknál nem volt, ne méltóztassék másra következtetni, mint azon egyszerű tényre, hogy az eUenzék becsületbeli obiigóját váltotta be az által, hogy a bankra vonatkozó törvényjavaslattal szemben oppozicziót a házban nem fejtett ki. Ez históriai tény. A másik dolog pedig az, hogy a t. pénzügyminister ur tévedésben van a vita természetét illetőleg, mert hogy nekünk mennyire jogunk van nemcsak a házszabályok révén, de a megtörtént elnöki enuncziáczió alapján is, e szakasz mellett, a melynek utolsó bekezdése az összes szakaszok fentartását javasolja, nemcsak az összes czikkekre kiterjeszkedni, hanem uj ezikkek beiktatását is proponálni, arra nézve vegye tudomásul a pénzügyminister ur az elnök urnak a ház 1911 február 21-én tartott ülésén tett következő enuncziáczióját: »Ezek a kérdések választ sem igényelnek, — t. i. gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársamnak a felvetett kérdésre vonatkozólag — (olvassa) : »hiszen a házszabályok biztosítják minden képviselőnek azt a jogot, hogy a tárgyalás folyamán az egyes szakaszokhoz módosítást nyújtson be, vagy uj szakaszok felvételét javasolja. Azonban megjegyzem, hogy egy korlátot felállítanak e tekintetben a házszabályok, még pedig azt, hogy olyan indítvány vagy módosítás, a mely felett a ház már határozott, újból meg nem tehető. Ez az egy akadály vagy gát áll fenn erre nézve a házszabályokban*. Ez volt az elnök ur enuncziált álláspontja és ezen álláspont mellett semmi kétség sem lehet az iránt, hogy egyébként is a házszabályok szerint mikor a kormányjavaslat azt proponálja, hogy a bankaktának összes czikkelyei hatályban tartassanak fenn, az ellenzéknek joga van minden szakasznál saját módosítását megtenni, Ennek kiegészítéséül kérdést akarok intézni a mélyen t. elnök úrhoz, megjegyezvén előre, hogy teljesen alávetem magamat, akármilyen megoldást nyer a kérdés. Méltóztatik látni, hogy itt az első szakaszban mint hatályon kivül helyezendő szakaszokat öt czikkelyt sorol fel a javaslat és pedig a 109., 110., 112., 113. és 114. czikkelyeket. Nem tudom, mi az elnök urnak az álláspontja az iránt : egyszerre tartozom-e a részletes vita során mind az öt czikkelyhez hozzászólni, a melyeket hatályon kivül szándékol helyezni a javaslat, avagy pedig külön van jogom minden czikkelyre nézve megtenni észrevételeimet ? En csak kérdést intézek, de teljesen ahhoz fogom magamat akkomodálni, a mint a mélyen t. elnök ur nyilatkozni fog. Meggyőződésem szerint jogom volna a proponált ezikkek mindegyikéhez külön felszólalási jogot követelni, annál is inkább, mert hiszen szavazás tárgyává sem tehető ez az öt czikkely együttesen, hanem minden képviselő számára lehetővé kell tenni, hogy ha az egyik az egyik ezikkelyt akarja elfogadni, a másik a másikat, o véleményeltérés felett a szavazás egyenként történhessék meg. De mondom, alávetem magam teljesen az elnök ur véleményének, csak kérdést intézek, és kérem, méltóztassék velem rendelkezni, hogy ahhoz alkalmazhassam felszólalásomat. Elnök : A képviselő ur kérdésére azonnal válaszolok. (Halljuk! Halljuk!) Nézetem szerint a kérdés egészen világos. A házszabályok értelmében minden szakaszhoz csak egyszer lehet hozzászólni. Itt az első szakaszban több czikk kihagyásáról van ugyan szó, de ez mind az első szakasz tartalma ; (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) tehát világos, hogy ehhez, habár több czikkről van benne szó, csak egyszer lehet felszólalni. (Helyeslés jobbfelől.) Ha valakinek az a nézete, hogy ezen ezikkek közül egyik kihagyassék, a másik ki ne hagyassék —• ezt csak példaként hozom fel —., akkor az illető kéj)viselő módosítást adhat be arra nézve, hogy a szövegből az illető czikk töröltessék és a ház azután a módosítás felett határoz. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza : T. képviselőház ! Tudomásul veszem az elnök ur álláspontját, és a mint ígértem is, ehhez alkalmazkodom. Ez azonban csak fokozza azon álláspontom indokainak erejét, mely szerint a képviselőház, de különösen az ellenzéki képviselők teljes fizikai és értelmi lehetetlenség elé vannak állítva e szakasz tárgyalásánál. (Ellenmondás a jobboldalon.) Próbálja meg t. képviselőtársam, és én majd azután bebizonyítom, hogy ön épen olyan képtelen erre fizikailag és értelmileg, mint én magam. Teljesen képtelen lesz arra, hogy egyszerre 114 szakaszhoz hozzá tudjon szólni, mert ez fizikai és értelmi lehetetlenség. A ki pedig majd uj szakaszokat akar proponálni, annak még lehetetlenebbé válik a helyzete. Ezt csak annak az indokolására hozom fel, hogy én is számolok ezzel a fizikai lehetetlenséggel, és megörökítem, hogy nekem lehetetlenné tétetett fizikailag mindazt előterjesztenem,