Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-112

országos ülés Í9I1 i Írekből nevez ki, szabályoztassék másképen és ne csak elvileg vagy elvétve történjék a bírálóknak bizonyos arány szerint való kijelölése, hanem az arány határoztassék meg. Ez nagy megnyugtatására szolgálna az illető köröknek, hiszen végre is tudjuk, hogy bizonyos vidéki kerületekben mindenki, legyen az illető akár kereskedő, akár mezőgazda, körülbelül tájékozva van az emberekről. Ezek a bankemberek tehát csaknem 100 koronáig meg tudják mondani, hogy ki mennyi hitelt érdemel, sőt vannak olyan kiváló szakemberek is, a kik ezt a legnagyobb preczizitással állapithatják meg. Én tehát nem ebből a szempontból, hanem abból, hogy kifejezésre jusson törekvésünknek komolysága, kívánom, hogy egy olyan államban, a hol a népesség nagy része mezőgazdaságból él, mondassék ki a törvényben, hogy a mezőgazdasági érdek kellően fog ápoltatni a bank részéről. A 104. czikk szól azon kimutatásokról, a melyeket a bank tartozik közzétenni. Itt csak egy óhajom volna és ez az, hogy az érczkészlet részletesebben mutattassék ki különösen abban az irányban, hogy az u. n. Theümünzen külön tételt képezzen, mert jól tudjuk, hogy fedezet alatt csakis a nernesércz értetik, az ezüst pedig csak annyiban, a mennyiben kurrans. Természetesen nem arról van szó, hogy a bank ezt nem haszálhatja, mert hisz a bank sincs kivéve azon általános szabály alól, hogy bizonyos összegig váltópénzeket kötales elfogadni, de a fedezet szempontjából mindenesetre teljesebb tájékoztatást nyújtana az a kimutatás, a melyet a bank a közönség felvilágosítására és a maga működésének ellenőrzésére közzétenni tartoznék. Helyesebb tehát a nemesérczkészletet igy külön kimutatni. (Igaz ! Ugy van! balfelól.) Áttérek most már a 107. §-ra. Inkább csak példaképen emelem ki ezeket a szakaszokat, mert nem akarok végigmenni az egész javaslaton, nem is tartom azt szükségesnek, hogy minden szakasz megváltoztassék, de a felemiitetteken kivül lesznek még más szakaszok is, a melyekre vonatkozólag erről az oldalról mindenesetre igen megszívlelendő indítványok és javaslatok fognak tétetni. A 107. szakasz rendkívüli fontossággal bir és kétségtelen, hogy nagy előny és haladás volt az, mikor ezt a szakaszt az alapszabályokba felvették. Ez a szakasz ugyanis arról intézkedik, hogy mi történik akkor, ha a két állam elhatározná a bank üzleteinek átvételét, abban az időpontban t. i., a midőn bármily okból vagy a bank maga nem akarja folytatni üzletét, vagy pedig szabadalmának meg nem hosszabbítása következtében nem jogosult annak folytatására, főleg pedig a jegy kibocsátására. Épen e tekintetben nagy a hiányossága ennek a szakasznak, (Halljuk ! Halljuk I balfelól.) mert itt intézkedés van ugyan arra az esetre, a melynek bekövetkezése az én nézetem szerint a legkevésbbé valószínű, (Igaz ! ügy van ! balfelól.) nevezetesen, hogy akár Ausztria, akár Magyarország óhajtaná a bank üzleteit átvenni, a mi nem valószínű, mert hiszen Ausztria meg van KÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. V. KÖTET. írczius 2-án, csütörtökön. 411 elégedve a jegybankkal s annak szabadalmát alkalmasint megújítaná akkor is, a mikor mi már más utón járunk, például önálló bankot állítanánk fel, vagy pedig az állambank intézményének létesítésére határozná el magát a törvényhozás, (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) de nincsen intézkedés arra az esetre, ha Ausztria is és Magyarország is mástmást akar, vagyis, ha egyoldalú elhatározások keletkeznek. Pedig, tulaj donképen ez a legvalószínűbb eset, a minek bekövetkezését lehet várni, és nem az, hogy mind a két fél ugyanazt az irányt fogja követni a bankügy szabályozása terén. És van itt, a 107. §-ban, még egy pont, a mely talán nem egészen igazságosan lett 1899-ben a törvénybe beiktatva. Ez a mérleg szerinti tartalékalapnak megosztására vonatkozik, A tartalékalapot alimentálják a nyereségből, a miből különben az államnak is több jutna, például az intézet likvidálása esetén ha kimondatnék, hogy a tartaléktőkének bizonyos részére az államnak is jogos igénye van. Ezt is kifejezésre kellene tehát juttatni ebben a szakaszban. (Helyeslés balfelól.) Volnának még egyéb kisebb, részint stiláris módosításaim is, (Halljuk! Halljuk! balfelól.) de ezekkel nem akarom igénybe venni a háznak türelmét. Az emiitetteket is inkább csak példakép hoztam fel annak igazolására, hogy bármi okból határozta is el a ház azt, hogy az alapszabályok itt részletesen ne tárgyaltassanak, mégis csak nagyon fontos lett volna, ha ebben a tekintetben is érvényesíttettek volna azok a szempontok, a melyeket én és mások is felhoztunk és a melyek még fel fognak hozatni, mint olyanok, a melyek már egyik-másik irányban a közvéleményben is gyökeret vertek. Egy ilyen nagykiágazásu és sok szakaszból álló törvénynél, a mely a közgazdasági életet anynyira érdekli, mindenesetre az előkészítés, nevezetesen pedig az bir a legnagyobb fontossággal (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy kiknek, mikor és milyen mértékben nyújtanak alkalmat a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági körökből ehhez a kérdéshez hozzászólni, mert az lehetetlenség, hegy egyszerűen adminisztratív utón intézzenek el egy ilyen fontos ügyet. (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) Igaz, hogy a t. kormány előtt —• legalább ezt' hallottam hangsúlyozni — az a szándék lebegett, hogy most csak egy rövid időre, talán hét esztendőre adunk szabadalmat, de ma, midőn a gazdasági élet rohamosan fejlődik és halad, ez a hét év is egy hosszabb idő. Ma a közgazdasági élet rohamosan fejlődik és halad, óriási igények merülnek fel, különösen a hitelügy terén, s azoknak olyan módon való kielégítése, a mint azt az ország és a különböző érdekkörök kívánják, nem történhetik meg akkor, hogyha ilyen konzervativizmust honosítanak meg. Hiszen annak a viszonynak, a melyben ezekre a kérdésekre vonatkozólag Ausztriával vagyunk, bizonyos tekintetben úgyis az a következménye, hogy egy mondhatni kinai megkötöttség és maradiság honosodik meg, mert mindig attól kell félnünk, hogy miké56