Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-112

440 112. országos ülés 1911 márcziús 2-án, csütörtökön. Elnök : Kérem; az általános szempontok kifejtése az általános vitában van helyén ; a részletes tárgyalásnál ezekre kiterjeszkedni nem lehet. (Helyeslés jobhfelől.) Földes Béla : Meghajtom. Én csak motiválni akartam, hogy miért bit fontossággal, hogy e szakaszszal kapcsolatosan az alapszabályokra is kiterjeszkedjünk. T. ház ! Áttérek az egyes szakaszok ismertetésére, illetőleg azon szakaszok tárgyalására, a melyekre vonatkozólag óhajtanám, hogy a törvényhozás bizonyos módosításokat fogadjon el. Itt van elsősorban a 13. §. De ezt megelőzőleg arra is rá akarok utalni, a mikor e kérdést tárgyaljuk, hogy fontossággal bir a mi szempontunkból az is, hogy azok a törvények, a melyek nemzetközi szerződés természetével bírnak Ausztriával szemben, hogy azokban a pontos közjogi nomenklatúra használtassék. Én nem szeretek e kérdéssel túlságos hosszasan foglalkozni, nem akarok, hogy ugy fejezzem ki magamat, parlamentáris sportot űzni, de ha ezt a kérdést közelebbről nézzük, azt tapasztaljuk, hogy a német szöveg ritkán adja vissza a helyes elnevezéseket ugy, a mint kellene. Erre vonatkozólag csak a 2. és 93. §-t említem. A 2. §-nál a magyar szöveg pl. azt mondja : »a monarchia mindkét államában*. A német szöveg pedig ezt igy adja vissza : »In beiden Staatsgebieten der Monarchie«. Ez nagyon nagy különbség, mert itt tisztán csak egy terület, tehát egy államiság van kifejezve : maga a monarchia állami területe. A 93. §-nál a magyar szöveg azt mondja: a »monarchia mindkét részében*; a német szöveg pedig igy szól : »in beiden Teilen des Reiches«. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy ezek a kifejezések talán mégsem helyesek. Holló Lajos: Es ez legyen nemzetközi egyezmény ! A mikor különbözik a két szöveg ! Földes Béla : Visszatérve a 13. §-ra, ennek intézkedése, a mint ismeretes, arról szól, hogy a közgyűlés a főtanács által hivatik össze és Budapesten vagy Bécsben tartatik meg a szerint, a mint a közgyűlés tagjainak többségét (14. §.) magyar vagy ausztriai államjDolgárok képezik. Azt hiszem, nagyon kívánatos volna ezt akképen megváltoztatni, hogy a főtanács felváltva Budapesten vagy Bécsben ülésezzék, mert nézetem szerint az, hogy hol vannak a részvényesek, egészen mellékes, a lényeges az, hogy a magyar állam adja a szabadalmat. (Helyeslés a szélsőbaloldalion.) Ennek kell kifejezésre jutnia, annál is inkább, mert ha itt kevés a részvényes, akkor az üzleti nyereség — eltekintve az intézet nagy közgazdasági fontosságától — másoknak jut abból a szabadalomból, a melyet mi adunk annak a intézetnek. Ez pedig egy okkal több, hogy kifejezésre juttassék az, hogy a szabadalmat Magyarország adja. De végül a közgyűlésen csak osztrák vagy magyar állampolgár vehet részt és nincsen pl. angolokról szó, a kiknek e ezélból nagy utazást kellene tenniök, Eg az intézkedés különben analogonja annak, a mi régebben a főtanácsosokkal volt, a hol ex ofio csak kettő-kettő küldetett ki az igazgatóság részéről, a többi a részvényesek által választatott. Ez az intézkedés 1899-ben igen helyesen megváltoztatott, oly irányban, hogy a két állam polgárai közül egyformán hat-hat választatik. Ebben legalább kifejezésre jut a paritás. De azt hiszem, hogy a paritást ezen a téren is érvényesíteni kell és én nem is tudom elképzelni, hogy ez valami nagy nehézségbe ütközzék. Épen azért ezt a t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánljuk és kérjük a szakasznak ilyen irányú megváltoztatását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Áttérek már most a kamatláb kérdésének szabályozására. Itt t. i. összefüggésben kell tárgyalni az alapszabályok 25. és 60. czikkét. A 25. czikk azt mondja : »A főtanács szabad megítélése alapján álla jutja meg ugy a leszámítolási, mint a kölcsönüzletre nézve az eg}rséges kamatlábat. A két állam az illető kormánybiztos utján (52. és 53. czikk) csak a felett őrködik, vájjon a főtanács ez iránti határozatai az alapszabályoknak alaki tekintetben (37. czikk) megfelelnek-e ?« A 60. czikk a következőképen szól : »A bank valamennyi bankintézetnél rendszerint csakis a főtanács által megállapított egységes kamatláb mellett (25. czikk) számitolhat le, a mely kamatláb közzéteendő és a bank j>énztáránál kifüggesztendő. Kivételeknek csak a főtanács vagy az ezáltal megbizott valamely bizottság határozata alapján van helye*. Én azt hiszem, hogy ezt a szakaszt is meg kellene változtatni. Már t. í. a 60. §-t, a hol eltérés van megengedve attól az eljárástól, hogy egységes kamatláb mellett történjék a leszámítolás. Itt is ugy szól az intézkedés, hogy a főtanács állapítja meg a kamatlábat. A főtanácscsal szemben kellene tehát más közegnek lennie. Azt hiszem, leghivatottabb volna erre a pénzügyminister, ezért a két állam j)énzügyministereinek tudtával és hozzájárulásával lehetne csak az egységes kamatlábtól eltérni, mert ez a kérdés igen nagy érdekeket érint, esetleg a paritás szempontjából is. Áttérek most a 64. §-ra. Ez a szakasz szól a bírálókról. Első felszólalásom alkalmával már voltam bátor egyes adatokat felhozni annak megvilágítására, nogy miután a bank alapszabályainak 1. §-a arról szól, hogy a bank tartozik a mezőgazdasági hitelt tényleg ápolni, a bank főemberei, köztük pl. Pranger, kijelentették, hogy semmi különbséget nem kell tenni mezőgazdasági és kereskedelmi hitel közt. Ezt Pranger egy közgyűlés vag)

? főtanácsi ülésen jelentette ki, tehát kívánatos, hogy ez a szervezetben is kifejezésre jusson. Azt az ellenvetést is tették, hogy a bírálók testületét nem lehet egyszerre megváltoztatni. Nincs is erről szó, de azért ezt a szempontot mégis lehet figyelemmel kisérni és ki lehet mondani, hogy a törvény erre kötelezze a bankot. Én tehát azt mondanám, hogy ez a szakasz, a mely azt tartalmazza, hogy bírálókká a két igazgatóság kereskedőket és a helyi kereskedelmi, nagy- és kisipari, valamint mezőgazdasági viszonyokat ismerő más egyé-