Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-112

112. országos ülés 1911 márczius 2-án, csütörtökön. 439 a jekálogüzletnél is több pont szenvedett módosítást. Még nagyobb mértékben történtek módosítások 1899-ben, a mikor 54 szakaszt és a jelzálogüzletre vonatkozólag 20 szakaszt módosítottak. Azt hiszem, ha az 1887. és az 1899. évi helyzetet összehasonlítjuk a mostani helyzettel, nem szenved kétséget, hogyha akkor nem is tárgyalták az alapszabályok összes pontjait, de végre 36 vagy 54 szakaszból mégis inkább tudok magamnak arról az intézetről képet alkotni, mint nyolcz szakaszból. Nézetem szerint tehát ez is megérdemelte volna a figyelembevételt annál a kérdésnél, vájjon az alapszabályok tárgyaltassanak-e vagy sem. De az is mindenesetre sulylyal bír, hogy az ellenzék, mondjuk, egész nagyszámú ellenzék részéről felmerült az a kívánság, hogy az alapszabályok tárgyaltassanak. Nézetem szerint ennek a körülménynek is elő kellett volna mozdítania azt a törekvést, hogy az alapszabályokat tárgyaljuk. Hiszen nem tudjuk, milyen méreteket fog venni a tárgyalás, de azt hiszem, hogyha akár mind a 114 szakaszt tárgyaltuk volna, végre a 114 szakasz között is lett volna elég olyan, a mely csak kevés módosításra, vagy kevés vitára nyújtott volna alkalmat.... (Zaj jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Földes Béla : ... és igy idő tekintetében sem követelt volna túlságos áldozatot a parlament részéről a teljes alapszabályok tárgyalása. Ennél a kérdésnél nem tartom feleslegesnek megemlíteni azt, hogy a magyar politikai — hogy ugy mondjam — gondolkodásnak van egy nagyon érdekes és értékes oldala, a melyre sokszor szoktunk hivatkozni, a midőn azt hangsúlyozzuk, hogy nagyon erős a parallelizmus a magyar és az angol parlamentarizmus között. Ha ennek a parlamentarizmusnak álláspontjából nézzük ezt a vitát, azt látjuk, hogy ezen jjaríamentáris felfogás kátéjának egy igen fontos tétele meglehetősen mostohán alkalmaztatott, t. i. az, a mely azt mondja, hogy governing is debating, hogy a kormányzás tulaj donképen vitatkozásból áll. Ez a felfogás a parlamentre vonatkozólag is elsősorban arra az álláspontra helyezkedik, hogy a parlament elsősorban vitatkozó testület. Itt tehát nemcsak nem kell megszorítani a vitát, hanem lehetőleg alkalmat kellene nyújtani arra. hogy a vita a lehető legbehatóbb legyen. Ez által a parlamentarizmus nemcsak hogy sérelmet nem szenved, sőt ellenkezőleg annak megerősítését és biztosítását latjukebben. Itt van pl. a 82. §. Én a 82. §-hoz nem szólaltam fel, pedig ennek jóformán egy mondata sem helyes. Egyetlen egy mondatát sem kellett volna ugy meghagyni, a mint az keresztülment a törvényhozásban. Nem lehet tehát arra hivatkozni, hogy itt a vitát túlságosan terjengőssé tette volna az ellenzék. Azok az ellenvetések, a melyek felhozattak, azt hiszem, nem egészen áüanak itt meg. Mert a mi azt a megjegyzést illeti, hogy az egy nemzetközi szerződés — egészen eltekintve attól, hogy milyen értelemben alkalmazzuk ezt — csak azt az egyet akarom megjegyezni, hogy épen ha nemzetközi szerződés, épen akkor, mikor különböző akaratoknak összeegyeztetését tételezi fel, a melyek nehezen egyeztethetők össze, az én nézetem szerint annál óvatosabban kell eljárni, (Ugy van! balfelől.) annál inkább kell minden körülményt megvilágítani, minden tényezőt, minden mozzanatát tekintetbe venni, a mely esetleg annak a törvénynek vagy szakaszuak a módosítására befolyást gyakorol. Hozzájárul az, hogy tulaj donképen — legalább az én szerény nézetem szerint — nem is lehet a törvényhozásnak azt a szemrehányást tenni, hogy nem abszolvált volna az országra nézve igen fontos ügyeket. Eltekintve attól, hogy ezen ülésszak alatt két delegaczionális ülésszak is volt, de letárgyaltuk a perrendtartást, a mely korszakalkotó mű, és a jogszolgáltatásnak évtizedekre szóló rendszerét fogja képezni ezen a téren. Megalkottatott a bitumenekről szóló törvény, a mely közgazdaságilag rendkívül fontos. Letárgyaltuk a szerb kereskedelmi szerződést, letárgyaltuk, ha nem is törvényjavaslattal kapcsolatosan, a statisztikai hivatal működését, az ipari felügyelők működését, elvégeztük az Adria-szerződést stb. Szóval, ha végigtekintünk, hogy mennyit dolgoztunk a parlamenti őszi ülésszak alatt, akkor épenséggel nem lehet azt mondani, hogy nem használtuk volna fel kellőképen az ország érdekében azt az időt, a mely rendelkezésünkre állott. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, vannak még más szempontok is, a melyek nézetem szerint figyelmet érdemelnek. Merem mondani — igaz, hogy minden egyes embernek a tapasztalata csak igen szűk körre szorítkozik — hogy kétséget nem szenved, hogy ez a vita az országban felébresztette az érdeklődést a közgazdasági kérdések iránt. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sokan, nagyon sokan ezeket a dolgokat azelőtt nem is olvasták. Mellőzték a lapokban az erről szóló hasábokat, most pedig igen nagy érdeklődéssel fordulnak a közgazdasági kérdések felé. És természetesen most jobban is vannak tájékozva e dolgokról, mert elvégre is a parlament egy nyilvános fórum, a melynek az a feladata, hogy neveljen, nevelőleg hasson a közönségre és a közvéleményre annak felvilágosító adatokat szolgáltasson és tudást nyújtson. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, e tekintetben sem tehet nekünk senki sem szemrehányást, hogy itt a bankvita lehetőleg ugy folyt, hogy a parlamentnek legalább egyik oldala iparkodott ezen kérdés minden részét felvilágosítani. A t. kormánypárt részéről sokkal kevesebb számban vettek részt a vitában . . . Elnök (csenget) : Nem szívesen szakítom félbe a képviselő urat, de kénytelen vagyok mégis figyelmeztetni, hogy most a részletes tárgyalásnál vagyunk. Földes Bála : Én csak a ..,