Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-110

llO. országos ülés Wíí sánál felmerültek. Elsősorban bátor vagyok reflektálni azon észrevételekre, a melyek azon diszpozicziókra tétettek, hogy a banknak a jegybeváltásra vonatkozó kötelessége törvényes érczpénzre szól. Ez igy van mindenütt, a Reichsbanknál is. Ebben bennfoglaltatik természetesen az is. hogy a bank beváltási kötelezettsége szerint a bankjegyeket még váltópénzre is beválthatja és ez összefügg azzal a kötelezettségével, hogy az állam megbízásából felváltási szolgálatot is tesz. Ebben a valuta szempontjából semmiféle veszedelem nem rejlik, mért hiszen a törvény meghatározza azon maximális összeget, a melyben a váltópénz fizetésre felhasználható és ez természetesen kiterjed arra a diszpoziczióra is. Hogyha az ezüst-kurrans nem válik a valuta előnyére és ellenkezik a tiszta aranyvalutával, azzal tisztában vagyunk, mégis ez az ezüst itt van, addig, a mig a demonetizáczió meg nem történik. Hiszen ez folytonosan történik. Az ezüst váltópénz veretése a kurráns terhére történik, ugy hogy

T az folyton kevesbedik. Ez az az elv, a melyet a német birodalom a maga valutareformjánál is követett, és a melyet követünk mi is. Uj ebben a szakaszban tulaj donképen csak az a diszpoziezió, a mely a vis major esetére vonatkozik. Ugyanis minden bankja a világnak belekerült eddig még abba a helyzetbe, hogy képtelen volt a készfizetéseket adott esetekben lentartam. Az ilyen vis majort sem a bank, sem a kormány nem idézi elő természetesen. Itt arról van szó, hogy a vis major miképen konstatáltatik ; és nem felel meg itt a ténynek és a törvény diszpozicziójának az, hogy itt az osztrák kormány diszponál a felett, hogy a bank nálunk készfizetési kötelezettségét fentartja-e vagy nem, mert hiszen világosan meg van mondva itt a törvényben az, hogy mind a két kormánynak kel! ezt konstatálnia ; tehát, hogyha a magyar kormány nem konstatálja a vis major esetét, ugy nem áll be az a körülmény, hogy a banknak készfizetési kötelezettsége felfüggesztetik. Hogy a fiókokra nem terjed ki a jegybeváltási kötelezettség abban a mértékben, a mint az a íőintézeteknél fennáll, az nagyon természetes, mert a bank nem dotálhatja a fiókjait annyira:, hogy azok a bankjegyeket minden körülmények között beválthassák. T. képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy tegnap nem terjeszkedhettem Id a kis bankjegyek kérdésére, mert ez nagyon érdekes kérdés és szívesen foglalkoztam vele ; ezt kötelességemnek is tartottam volna, azonban épen mikor felemelkedtem a végből, hogy erről a témáról beszéljek, olyan események jöttek közbe, a melyek engem ebben megakasztottak. Én csak Polónyi Géza t. képviselőtársamnak arra a direkt felhívására, hogy ő a bankjegyek, nevezetesen a tiz koronás bankjegyek elévülésére nézve semmiféle felvilágosítást kapni nem tudott, kívánom azt a felvilágosítást megadni, a mit ő kétségtelenül megkapott volna, ha azt a fáradságot vette volna magának, hogy elolvassa a törvényjavaslatot. (Derültség február 2b-én, pénteken., . 397 jobbfelől.) Itt ugyanis, a törvényjavaslat 7. oldalán a III. fejezet II. czikke azt mondja (olvassa) : »A. behívott, de beváltásra nem került azok a tiz koronás bankjegyek, a melyek a bankalapszabályok 83. czikkének hatálybaléptét megelőző időbe eső kibocsátásokból származnak, a forgalomban lévő összegnsk 160 millió koronát meg nem haladó része erejéig a két állam javára olyképen évülnek el, hogy azokból 30 százalék a magyar királyi államkincstárt, 70 százalék pedig a cs. kir. ausztriai államkincstárt illeti meg; egyebekben a tiz koronás bankjegyekre is a bankalapszabályok 89. czikkének határozatai nyernek alkalmazást<<. A 89. czikk pedig azt mondja, hogy a behívott, de beváltás alá nem került bankjegyek összege a két állam javára évül el, és pedig ugyanazon arányban, a melyet a két állani mindegyikének a bank tiszta jövedelmében való részesedése kitesz. Hogy itt micsoda kétely merülhetne fel még a kérdés rendezettsége tekintetében, azt igazán nem tudom belátni. (Helyeslés jobbról.) Nagyon sajnálom, hogy egyebekben nem foglalkozhatom ezzel a kérdéssel, és csak Lovászy Márton t. képviselőtársam mai felszólalására volnék bátor felelni, mikor ő álláspontját azzal indokolta, hogy a kis bankjegyek kiszorították nálunk a forgalomból az aranyat, azért, mert a rosszabb pénz kiszorítja a jobbat. Hát ez a törvény feltétlenül áll, azonban a rosszabb pénz a jobb pénzt nem a bankba szokta szorítani, hanem a külföldre szokta szorítani, mert a jobb pénz mindig odamegy, a hol jobb értékesítésre talál; de hogy a bankba szorítsa a rosszabb pénz a jobbat, ez sohasem fordul elő. Lovászy Márton : A bankjegyet nem lehet külföldre szorítani ! Gr. Wickeoburg Márk előadó : A jegyet nem, de az aranyat feltétlenül lehet külföldre szorítani. Egyéb észrevételem nincs és kérem a tárgyalás alatt lévő czikk elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Előbb azonban fel fog olvastatni Holló Lajos kéj)viselő urnak e czikkhez benyújtott módosítása. Vermes Zoltán jegyző (olvassa a módosítást). Elnök : Azt tartom, hogy a kérdést leghelyesebben ugy teszem fel, ha megkérdem a t. házat, vájjon a 83. módosított alapszabályczikket elfogadja-e változatlanul, szemben Holló Lajos képviselő ur módosításával, igen vagy nem ? (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. házat, elfogadja-e a czikket változatlanul, szemben Holló Lajos képviselő ur módosításával, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik változatlanul elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a czikket változatlanul elfogadja, és e szerint a t. ház Holló Lajos képviselő ur módosítását mellőzi. Most az ülést tiz perezre felfüggesztem,