Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-110

394 1Í0. országos ülés 1911 február 24-én, pénteken. nyal való fizetést, az aranyértékeket! Hiszen min­denki, a ki ezzel a kérdéssel ujabban és behatóbban foglalkozik, s a ki ismeri a magyar numizmatika és a magyar pénzforgalom történetét, az tudja, hogy néhány évszázaddal ezelőtt Magyarország volt az, a mely a legtisztább, legnemesebb aranyércz alap­ján állott, arany fizetési eszközökkel rendelkezett, a magyar körmöczi arany volt típusa a j ó pénznek, a melylyel telitve volt az egész pénzforgalom. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugy hogy jöttek külföldi közgazdasági írók és szakemberek és tanulmányozták azt a pénzrendszert, a melylyel a magyar hitelélet és a magyar közgazdasági élet el volt látva. S most éjien Magyarország lenne az a kulturellenes állam, a melyben jobban becsülik a hitvány papirost, mint az aranyat ? Igen, ugy nem szeretjük az aranyat, hogy van 10 koronás papir és 10 koronás arany és hol az egyiket kapja az ember, hol a másikat. Ez igy természetesen nem alkalmas. De mindenütt a vilá­gon ugy van, hogy bankjegyeket kizárólag maga­sabb összeg erejéig bocsátanak ki. A mi valutatörvé­nysink is kimondották, hogy a mint Magyarorszá­gon a valuta helyre lesz állítva, az állami papír­pénzek meg lesznek semmisítve, akkor 50 koronán aluli értékben nem szabad bankjegyeket kibocsá­tani. A külföldön 100 frankban vagy 100 márká­ban van megállapítva a bankjegy legcsekélyebb összege. (Felkiáltások a jobboldalon : Húsz márkás is van!) S akkor ebből mi következik ? Akkor következik az, hogy a közönség be van rendez­kedve arra, hogy az 50, vagy 100 koronán aluli fizetéseket aranyban teljesiti. Senki közülünk, pedig nem vagyunk elkényez­tetve ebben az irányban, ha külföldre megyünk, nem panaszkodunk a miatt, hogy kénytelenek vagyunk fizetéseket aranyban teljesíteni, 10 frankos vagy 20 frankos aranyakban; mindenki hozzá­szokik egy hét alatti külföldi tartózkodásában, hozzászokunk annyira, hogy megszeretjük az aranynyal való bánásmódot és az aranynyal való fizetés ezen csekély forgalmi szükségletek lebonyo­lításánál semmi nehézséget nem okoz. Ugyanígy volna nálunk is, csak ugyanezeket az eszközöket kellene használni, nem kellene apró bankjegyekkel telíteni a forgalmat, hanem az apró fizetések lebonyolítását az aranyra kell bízni, és ez esetben a külföldnek szemmelláthatólag van be­igazolva, hogy itt aranyforgalom van, az arany­valuta az országban érvényben van és igy ilyen hasznos következmények is beállanak, a melyeket az ország ettől méltán elvárhat. Most még egy utolsó dologra vagyok bátor kissé a figyelmet felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak mi, ezen oldalon ülő képviselők fedezzük fel, hogy a mi valutánk azon oknál fogva is hibás, mert a tiszta aranyvalutára való áttérést akadá­lyozza, hanem oka ennek az ezüstkurránsnak nagy mértékben való életbenléte is, szemben azzal, a mit az 1892-iki valutarendezés alkotói előzetesen megállapítottak.. Akkor az ezüstnek ilyen arány­ban való forgalombanhagyása ideiglenes minő­ségűnek lett megáMajMtva, és már 19 esztendővel ezelőtt kimondta az ország, hogy az aranyvaluta behozatala szükséges. Az volt az álláspont, hogy bizonyos átmeneti idő után az ezüstöt a forgalom­ból el kell távolítani és az aranyvalutát a maga valóságában be kell hozni. Bátor vagyok itt utalni az 1892 : XVII. t.-cz. indokolására, és abból néhány sort felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja (olvassa) : »A mostani ezüstpénznek átmenetileg a forgalomban tartása csak azon czélból történik, hogy ezen átmeneti időre a forgalmi eszközök mennyisége ne csökkentessék. A kormányok és a törvényhozás további elhatározásától függ a kurráns ezüst és általában az ezüstkérdés eldöntése, de azt hang­súlyozzuk, hogy ez ideiglenes állapot és a kérdés elvi oldalának érintetlen hagyását képezi, és a jövőnek semmi tekintetben prejudikálni nem fog.« Tehát itt mindenütt mint átmeneti és ideigle­nes állapotot tartották meg az ezüst kurránsnak forgalomban létét. Ugyancsak azt mondja, hogy az ezüstöt áringadozása, elértéktelenedése jó ideje kivetkőztetik azon tulajdonságából, a melyet egy valutafémtől meg kell kívánnunk, ennek következ­tében tehát az aranyforint, a melyet eddig az ezüstben állapítottunk meg, csak ideiglenesen fog továbbra is értékmérőnek tekintetni és tisztán az aranyat fogja az országgyűlés a jövőben a mi valu­tánk értékmérőjéül elfogadni. Ilyen lépésekben haladtunk előre. Húsz évvel ezelőtt hoztunk áldozatot valutánk rendezésére, kimondottuk, hogy az arany képezi valutánk fun­damentumát, de ezt a hézagot hagytuk akkori helyzetünk elégtelensége szempontjából és ma, húsz év után sem tudunk odajutni, hogy az ezüstöt kivonjuk és valutánkat tisztán aram^ alapra he­lyezzük. Miután nem helyes, hogy ha akár magunkat, akár a közvéleményt félrevezetni akarjuk, jelent­sük ki egész világosan, hogy az Osztrák-magyar bank aranyra való fizetésre van kötelezve ; egyéb­ként akár felvesszük a készfizetést, akár nem, valutánk rendezését elérni nem fogjuk. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) Végre, t. képviselőház, egy legutolsó meg­jegyzést kívánok tenni ennél a szakasznál. T. kép­viselőtársaim utaltak arra, hogy a fizetési kötele­zettség alól a bank két czimen van felmentve a monarchia mindkét államában. Közbevetőleg jegy­zem meg, hogy örökké ilyen kifejezéseket használ­nak : »monarchia mindkét állama«, nem pedig csak azt, hogy mind a két állam ; mert az egységet valahogy, valamilyen formában mindig fenn kell tartani. Azt olvassuk, hogy (olvassa) •: »kivéve a jegybeváltásnak a monarchia mindkét államá­ban törvényes utón egyidejűleg történt ideiglenes felfüggesztésének esetét, a szabadalom elvesztését vonja maga után, hacsak erőhatalom« stb. Nem tudom törvényhozási intézkedésnek tekinteni azt, hogy »törvényes uton«, vagy talán azt jelenti, hogy a két kormány fog valamilyen ideiglenes intéz­I kedést tenni ? Minthogy nem helyes a bizonytalan

Next

/
Thumbnails
Contents