Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-110

110. országos ülés 1911 február 2k-én, pénteken. 395 törvényhozási nomenklatúra, sokkal helyesebb lenne a törvényhozási utat megállapítani és a törvényhozást felhatalmazni, hogy a bank készfizetési kötelezettségét megszüntethesse. (Helyeslés a baloldalon.) A másik a vis major esete, a melyre t. képviselőtársaim észrevételeket tettek. Erre vonatkozólag én semmi megjegyzést tenni nem kívánok. Mindezekből látszik az, hogy a törvényjavaslatnak a legapróbb részletekig való megbirálása ugyanarra az eredményre vezet minket, mint annak a maga egészében általánosságban való kritizálása is vezetett, hogy t. i. ez a bankszabadalom egy régi, elavult, az ország igazi érdekeivel összhangban nem álló intézmény, s mindaz a külfény, a mit mutogat, csak látszólagos előnyöket jelent, kifelé való bizalmat eredményez az országra nézve és ennek következtében mi ehhez a javaslathoz hozzá nem járulhatunk, s kérjük legalább azoknak a javításoknak keresztülvitelét, a melyeket benyújtott módosításainkban elfogadásra ajánlottunk. A czikket nem fogadom el. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki következik ? Zlinszky István jegyző: Ábrahám Dezső! Ábrahám Dezső: T. képviselőház ! A vitának ily előrehaladott stádiumában igazán nem kívánok részletesebben foglalkozni a törvényjavaslattal j mivel azonban határozati javaslatom épen az ezüstkurránsok bevonására vonatkozik, méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag egy pár rövid megjegyzést tegyek. Ez a 83. §. az, a mely voltaképen a készfizetések felvételével is foglalkozik. A törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy indokoltnak mutatkozott a múltban bevált alapokhoz való ragaszkodás a jelenlegi viszonyok között annyival is inkább, mert valutánk rendezésének 1892-ben megkezdett nagy műve még betetőzve nincs, hátra van a kötelező készfizetés felvétele. Igen t. képviselőtársam., Lovászy Márton is megjegyezte, hogy a 83. czikknek ez az első bekezdése a készfizetés állapotát tökéletesen fedi, a szakasznak további intézkedése azonban ezt meglehetősen derogálja. Holló Ljaos t. képviselőtársam is utalt az Osztrák-Magyar Bank azon kötelezettségére, hogy jegyeit törvényes érezpénzben köteles beváltani, és az a kérdés is felmerült, hogy a kis bankjegyek fedezetére — a mi tulaj donképen államadósság — már 1892-ben meghozta a magyar állam a megfelelő áldozatot, deponálta a maga aranykészletét, s most mégis egy sajátságos helyzettel állunk szemben ; (Halljuk ! Halljuk ! baifelől.) nevezetesen azzal, hogy az adós kifizette a maga adósságát és a helyett, hogy megszabadult volna adósságának következményétől, kamatfizetési kötelezettségétől, — mert hiszen eleget tett a maga kötelezettségének az adósság kifizetésével, az arany deponálásával, a mit. drága pénzen és nagy áldozattal szerzett meg — az adósság utáni járulékot most még mindig fizetni köteles. Ez egy olyan magánjogi abszurditás. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a melyet sem ebben, sem más törvényjavaslatokban megtestesíteni, a magyar államnak ilyen nagy károsodására, nem szabad. Azt mondja az igen tisztelt pénzügyminister ux törvényjavaslatának indokolásában, hogy voltaképen a készfizetésre való áttérés összes akadályait elhárította már, és tisztán csak a valutarendezés van még hátra, a kis bankjegyek kérdésének rendezése. Rendezve vannak az összes függő kérdések, tökéletesen végre van hajtva minden, és egyedüli akadálya még a valutarendezésnek a készfizetés felvétele. Magával a készfizetéssel hosszasabban foglalkozni nem kívánok, hiszen részletesen volt alkalmunk ezt tenni már az általános vita alkalmával, csupán konstatálni kívánom, hogy vannak, a kik azt mondják, hogy ebben a törvényjavaslatban benne van a készfizetés ; vannak — épen a t, túloldalon — olyanok is, a kik viszont nem tartják feltétlenül szükségesnek a készfizetés felvételét és vannak ismét mások, — pl. gróf Tisza István t. képviselőtársam — a kik azt mondják, hogy a készfizetés tényleg nincsen benne a javaslatban, hanem majd benne lesz. (Derültség baifelől.) És gróf Tisza István t. képviselőtársam, számit arra is, hogy az osztrákok nem lesznek továbbra is olyan bornirtak, hogy a saját érdekükben álló készfizetést ellenezzék A törvényjavaslat indokolása, mikor a készfizetés felvételét tárgyalja az önálló magyar bank ellen, azt hozza fel, hogy az önálló magyar bankot tisztán csak a készfizető bank alapjára lehet helyezni, már csak a külföld bizalma szempontjából is. Ugyancsak a javaslat mondja, hogy az önálló magyar bank kezdete, felállítása úgyis annyi nehézségbe ütközik és a kezdet nehézségei annyi akadályt torlasztanak az önálló magyar bank elé, hogy ha ezzel még összeköttetésbe hozzuk a készfizetéseket is — mert kell. hogy a midőn az önálló magyar jegybankot megalapítják, a készfizetések is felvétessenek — ezt a két akadályt az önálló magyar bank nem tudná leküzdeni, és épen azért az önálló magyar bank felállítása ezen szempontból sem lehet aktuális. Azt mondja ugyancsak ez a törvényjavaslat, hogy a jelenlegi Osztrák-Magyar Banknál azonban meg lehet választani azt az időpontot, a midőn a készfizetéseket nem is a kormány, hanem voltaképen maga a bank, mert hiszen annak kezdeményezésére van utalva az egész kérdés, felvehesse, tehát az Osztrák-Magyar Bank ebből a szempontból már is előnyben van a felállítandó magyar bankkal szemben. Hogy állunk épen a készfizetések tekintetében az Osztrák-Magyar Bankkal ? Hiszen voltaképen a jelenlegi tényleges állapot az, hogy a bankjegyeknek törvényes érezpénzre való beváltása csak fakultatív az Osztrák-Magyar Bankra 50*