Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-110

ÜO. országos ülés 1911 február 24-en, péntekéit. m Rosenberg Gyula: Hogy a valutatörvény alapján történik ez! Holló Lajos: Majd erre is rátérünk ! Szóval, ma az történik, hogy nem kaphatjuk meg arany értékünket, a melyen a valuta nyugszik, hanem ha a banknak ugy tetszik, kifizet minket, 25% erejéig, ezüst kurránssal, a mely a tiszta arany értéknek egy töredékét képezi. Ámde gondoljuk csak meg ennek következményeit. Ha még valósággal készfizető banknak mondanók ki az Osztrák-Magyar Bankot, az akkor is elveszíti igazi jellegét, és a külföld nem fogja készfizető banknak elismerni. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) önök dicsekednek azzal, — különösen Jankovich t. képviselőtársam hozta fel — hogy az Osztrák-Magyar Bank jegyei most is teljes paritásban vannak az aranyérczczel, mert a külföldi árfolyamokban a bankjegyek értékét fenn tudja tartani. Látszik, hogy ez tiszta játék. A külföldi árfolyamokban fenn lehet tartani a bankjegy paritását, de ez egy egyszerű banktechnikai mechanizmus, a melynek semmi jelentősége nincs. A devizavásárlásoknak sincs semmi jelentősége, mert méltóztassék csak figyelembe venni, hogy miért vásárol a bank száz és száz millióra menő devizát 1 Azért, mert a holt érez helyett ez kamatozik, másrészt pedig a kormánynak és a kereskedelmi világnak az aranykészlet helyett a devizakészletet bocsátja rendelkezésre. De hogy ez valutánknak igazi értékét és jelentőségét megadná, annak legfényesebb czáfolatát képezi az, hog}- midőn mi az aranyra szóló értékeinkkel és koronára szóló értékeinkkel a külföldön megjelenünk, az egész külföld, de még a belföld forgalma is ezek között a differencziát a legerősebben megvonja. Tehát nem tudjuk helyreállitani a külföld bizalmát és nem tudjuk elhitetni velük, hogy aranyvalutánk van. Tudják ők, hogy itt egy papirvaluta, egy bankj egy valuta van, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbal,oldaIon.) és midőn az aranyértékeket a külföldön 115 koronával jegyzik, a papirértékeket, a valutaértékeket 95 koronával jegyzi a külföld. Ebben van kifejezve a külföldnek valutánk iránti bizalmatlansága ; a bankjegy érték arany értéknek nem ismertetik el, a mivel aztán Magyarországot rendkivüli mértékben kitesszük a gazdasági károsodásnak. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy azt gondoljuk talán, hogy a valuta helyreállítása teljesen dijtalanul történt ? Hiszen, a mint tudjuk, nekünk a bank pénztárába le kellett tennünk azt az aranymennyiséget, a mely Magyarországnak kamatot nem hoz. 1892-ben tettük le a mi tulajdonunkat képező aranymennyiséget, a melynek kamatterhe az országra évenkint körülbelül 8—9 milliót jelent. Ha összeszámitjuk a 19 év kamatmennyiségét, ez körülbelül 130—140 miihót tesz ki; ekkora az az összeg, a melyet valutánknak rendezése czéljából áldoznunk kellett. Ha pedig már az áldozatok terén idáig elmentünk, tovább is el kellene mennünk,, és azon ezüst kurrensmennyiséget, a mely valutánknak tiszta aranvalapokra való helyezését zavarja, — s a melyre XÉPYH, NAPLÓ. 1910—1915. V, KÖTET. Rosenberg Gyula t. képviselőtársam is rámutatott, hogy t. i. 1892-iki valutatörvényünk tartja fenn ezen ezüstkurrens pénznek törvényes jellegét — ki kellene küszöbölnünk. Ez természetesen nem megy áldozat nélkül, de ha már valutánk rendezése érdekében évi 8—-9 milliós áldozatot hozunk, akkor meghozhatjuk ezt a további áldozatot is : küszöböljük ki a bank pénztárából ezt a 298 millió holt ezüstöt, a mely az aranyvaluta szempontjából értéktelen, a külföld bizalmát jjedig elvonja. Tessék ezt az államnak másképen felhasználni, tessék megfelelő mennyiségben váltópénzt tartani, de értékpénznek ezt egyáltalában nem szabad tekintenünk, mert ez lehetetlenné teszi az ország valutájának tisztán aranyalapra fektetését, lehetetlenné teszi a külföld bizalmának hozzánk fordultát. Mert hiába hozunk mi olyan törvényeket, a milyeneket a t. pénzügyminister ur akar alkotni, hiába mondjuk, hogy a mi pénzünk jó pénz, a külföld tudja azt, hogy az papírpénz, fedezetlen j)énz, a melynek ellenértékét nem kaphatja meg tiszta arany értékben, ennek következtében azt az óriási ázsiódiíterencziát táplálja aranyértékeink és papirértékeink közt. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Itt teszek még néhány megjegyzést arra az aranytelitettségre is, a melyre t. barátaim már hivatkoztak, de a melyet én is kénytelen vagyok némileg megvilágítani. A forgalom aranytelitettsége nemcsak dekórum ; az aranytelitettség azt jelenti, hogy midőn egy külföldi elmegy egy országba szétnézni, hogy milyenek ott a gazdasági viszonyok, vagy a mikor valaki elmegy egy másik ember háza tájékát megnézni, a ki iránt neki valamely okból bizalommal kell viseltetnie, és minden, a mit ott lát, befolyással bir a bizalom megerősítésére vagy meggyengítésére. Már pedig kétféle államokat ismer a világ ; egyes államokat, a melyekben a forgalom aranynyal van telítve, ezek iránt a külföldnek megvan a bizalma, mert látja, hogy ott az arany valóságos fizetési eszközként szerepel. Vannak azután más államok, a hol a forgalom nincs aranynyal telítve, a hol papirj egy ékkel történik a fizetés, ott azután a külföld bizalma is ellanyhul, és ez a bizalmatlanság igen nagy differencziákban jelenik meg. Már most a mi forgalmunk aranytelitettsége egyesegyedül min fordul meg 1 Nem igaz az a kitalált mese, hog y a magyar közönség nem szereti az aranyat; ezt megint annak a törekvésnek az elpalástolására találták ki, hogy az összes aranykészlet a, bank pénztáraiban konczentrálódjék, hogy a mikor megterítették Magyarország forgalmát a mi áldozataink alapján, az 1892. valutatörvények alapján, akkor az apró bankjegyek bibocsátásával egy szép napon az összes aranyértékeket, a melyek már a közönség kezén voltak, visszovonják, és félév alatt az egész forgalmat átcseréljék és kis bankjegyekkel pótolják a közönség kezén az apró aranyak, a tíz és húsz koronás aranyak forgalmát. Hogy nem szereti a magyar közönség az arany 50