Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-110

3§2 HÓ. országos uíés 1911 Holló Lajos : T. képviselőház ! Daczára annak, hegy az igen t. pénziigyminister ur tegnap kijelentette, hogy semmiféle módosításhoz nem járul, — még ha a maga részéről helyesnek Ítélné is azon módosítás szövegét — mégis bátor vagyok egy módosítást beterjeszteni, a mely azt mondja, hogy »az első bekezdésben ezen szavak helyett: ^törvényes érezpénzzek tétessenek ezen szavak: »törvényes aranypénzzek, (Helyeslés balfelöl.) Mielőtt azonban megindokolnám módosításomat, bátor vagyok rámutatni még arra, hogy micsoda példátlan eset az, hogy midőn egy ország tárgyalja az ő jegybankjának szabadalmát és az ahhoz fűzött feltételeket, akkor magának az országgyűlésnek nem áll módjában a régi szabadalmakon változtatni, újítani és javítani, mert ezeket nemzetközi megegyezés jellegével kívánja a t. kormány felruházni. B. Lévay Lajos : Bilaterális szerződés ! Holló Lajos: Majd rátérek erre a megjegyzésre. Ismétlem, a kormány nemzetközi szerződés jellegével kívánja ezt felruházni. A nemzetközi szerződések változhatatlanságát végre nemzetközi motívumok indokolhatják. Ha mi Németországgal, Argentínával, Francziaországgal kötünk szerződést, érthető, hogy a két állam külön hozzájárulása nélkül az ilyen szerződés meg nem változtatható, de nem áll ez abban az esetben, ha saját orgánumunkkal szerződést kötünk, a mint most történik, midőn egy részvénytársaság jön ide azzal a kívánsággal, hogy az állam adjon neki szabadalmat bankjegyeknek 7 éven keresztül való kibocsátására és amidőn hozzánk egy ilyen alantabb rendű jogi személyiség fordul, — mert másnak nem lehet neveznem, hiszen az állami hatalommal, Magyarországgal szemben a bank nem képez egyenlő rangú faktort, mivel részvénytársaság, tehát egy elég primitív szervezetű és elég primitív erejű konzorczium — a mely tőlünk szabadalmat kér és a mi kormányunk azt mondja, az urak pedig a szerződés megváltoztatására módosításokat nem javasolhatnak, még ha a legjobbat, a legüdvösebbet akarják is, a mennyiben ebbe a szerződésbe, ebbe a szabadalomba azt sem szalad belevenni, a mi jó volna az országra nézve. Azt mondja az én igen t. képviselőtársam, hogy ez bilateriális szerződés. Hát, ezt még az a másik szerződő fél az Osztrák-Magyar Bank el sem fogadta, mert közgyűlésen ezen bankszabadalomnak megfelelő szerződést még magáévá nem tett, csak ezentúl fog tartani közgyűlést, a melyen a kormányok által megállaj3Ított szabadalmat, a melyet a két országgyűlés elfogadott, fogja elfogadni és utólagosan ő fogja ratifikálni az országgyűlések által elfogadott törvényjavaslatot, fHelyeslés és derültség a szélsőbaloldalon.) A bilateralizmus tehát abban áll, hogy nekünk kell lekötve lenni és ő adja meg rá utólagosan a szankeziót. (Derültség a széhőbaloldalon.) De tegyük fel, hogy a közös bank előzetesen a, részére felkínált szabadalmat már elfogadta volna, hát olyan rettenetes dolog lenne azért, ha február %-én, penieketi. • esetleg most más szerződést kellene elfogadnia ? Tegyük fel, hogy egy más szerződést akarnának kötni a bankkal, akkor legfeljebb még egy közgyűlést tartana. Csakhogy mi arra az álláspontra helyezkedünk, hogy nekünk nem lehet az osztrák kormánynyal ujabb tárgyalást folytatni, hogy esetleg a m;g3

r

ar kormánynak egy más akarata vagy kivánsága szerint köttessék meg ez a szerződés, vagy adassék meg a szabadalom. Hát t. képviselőház, én azt hiszem, hogy ez egy példátlan eset. Nem hiszem, hogy volna bármely kis állam is, a hol ilyen hasonló eset előfordulhatna, hogy egy jegybankkal kötött szerződés, vagy szabadalom a parlament részére, érmtetlennek és hozzá férhetetlennek mondatnék ki. Ismétlem tehát, a mit már a múlt alkalommal felhoztam, hogy a mikor a kormány megkezdi a tanácskozást, akkor ezek bizalmas jellegüeknek vannak minősítve, ezen tárgyalások folyamán nem lehet hozzászólni a kérdéshez, mert akkor szigorúan titokban vannak a tárgyalások tartva, a mikor pedig kész a szerződés, ahhoz egyáltalán nem lehet hozzászólni, mert az akkor bilaterális szerződés. (Helyeslés a széhőbaloldalon.) Ezen szakasznál, a mint t. képviselőtársaim is elmondották, rendkívül fontos intézkedésről van szó. Röviden akarok csak e kérdéshez hozzászólni, de annak egyik fontos rendelkezésére szeretném a t. túloldal figyelmét felhívni. Ebben az van, hogy az Osztrák-Magyar Bank törvényes érczpénzben tartozik bankjegyeit beváltani, a törvényes érezpénz pedig, valutatörvényünk szerint, az arany volna. Sajnos azonban, az OsztrákMagyar Bank valutáris törvényünkben megállapított ezt az érezpénzt — az aranyat — nem akarja magára nézve világosan elfogadni, hanem megenged magának egy latitüdöt és azt mondja : törvényes érezpénz. Tudjuk mindannyian, hogy miről van szó. Törvényes érezjjénznek elfogadja a mi valutatörvényünk bizonyos intézkedése az ezüstöt is. Az ezüst az Osztrák-Magyar Bank érczkészletében egy nagyon tekintélyes összeggel, körülbelül 25%-kal szerepel. Mert az 1300 millió aranykészlet mellett, az 1899-iki zárlat szerint, van még 298 millió, a mi ezüstkészlet vagy váltópénzkészlet. Csakhogy az ezüstkészlet, a mint mindannyian tudjuk, annak a nemes éreznek az értékét, a mely névszerint ki van benne fejezve, nem tartalmazza. A mi kétkoronás ezüst kurráns pénzünk — és ezt mindenki tudja — annak csak 38%-át képviseli tiszta, nemes ezüst fémben. Ha tehát még teljes ezüst volna, ez még nem okozna bajt, mert ha az egy vagy két koronás ezüst, tényleg egy vagy két korona tiszta ezüstmennyiséget tartalmazna, és ezzel váltaná be a bank a bankjegyeit, ebben is volna ráczió, de ismétlem az ezüst kurránspénz ma, értékének csak 38%-át képviseli, Rosenberg Gyula : A valutarendezési törvény -alapján van ez ! Holló Lajos: Mit tetszik mondani 'í