Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-110

ÍÍO. országos ülés Í911 február 2'i-m, pénteken. 591 akarok illő kifejezéssel megjelölni, hanem csak jogtalan vagyon-elvonásnak nevezek ? Mert más vis major merőben képtelenség és lehetetlenség, A hadviselés költségének kérdése ma már az emberiességi jog kérdése. Ha egy nemzetnek egy fegyverrel több áll rendelkezésére azon czélból, hogy a saját vérét nem kell könnyelműen vásárra bocsátani, ha rendelkezésére áll az, hogy elvonhatja az önkénynek jogfosztó hatalma alól a hozzá szükséges aranyat, akkor azt a nemzetnek meg kell védelmeznie, de nem alkothat törvényt, melylyel legalizálja a jogfosztást és a vagyon-elkobzást. Méltóztassék megengedni, hogy még egy észrevételt tegyek erre. Ez pedig áll a következőkben. A banknak az a mulasztása, hogy nem teljesiti kötelezettségét, vagyis nem fizet, mikor neki a törvény a fizetést előírja, ez nemcsak az állam és a bank közötti jogviszony kérdése, hanem a legnagyobb mértékben az egyes bankjegytulajdonosnak mint hitelezőnek a bankkal szemben való magánjogi követelési joga. Az én zsebemben van most is, nem sok, de egypár bankjegy, a melyen rajta áll, hogy a bank köteles ezt a. bankjegyet törvényes érczben beváltani. E bankjegy erejéig én hitelezője vagyok az Osztrák-magyar banknak és ez az én jogom nem közjog, de magánjogi követelés. Ez a kötelmi jog szabályai alá eső diszpoziczió és soha semmiféle közjoggal nem alterálható. Most mit akarnak önök csinálni ezzel a törvénynyel ? Egy közjogot és végrehajtó hatalmi intézkedés alá helyezik azt, hogy nem a biró fogja megállapítani, hogy forgott-e fenn vis major a köztem, mint magánhitelező és a bank, mint magánjogi adós között fennálló jogviszonyban, hanem a végrehajtó hatalom, a két kormány megegyezéssel fog dönteni a felett, hogy a bank nekem nem tartozik fizetni. Magábanvéve már az, hogy a kormányhatalomra bizassék ilyen magánjogi követelési jognak az érvényesítése, törvényalkotási szerencsétlenség. De hogy a magyar állampolgárnak ama joga, ama magánjogi követelése felett, hogy a bank tartozott-e fizetni vagy nem, az osztrák j)énzügyminister határozzon, ez már aztán több, mint kabaré. Bocsánatot kérek, én ezt a jogot semmiféle alaptörvényben közössé nem tettem.Nem mutathatnak nekem az urak semmiféle törvényt, a mely megengedné önöknek, hogy a magyar állampolgárnak tisztán magánjogi követelése felett az osztrák pénzügyminister gyakoroljon birói jogot. (Ugy van! a szélsőhdloldalon.) Hogy vis major alatt mi értetik, mi nem : erre nézve talán meghalljuk a felvilágosítást, mivel valószínűleg akad valaki, a ki nekünk meg tudja mondani. De az, hogy önök törvényt alkotnak, a melyben Magyarország állampolgárainak hitelezői kötelmi jogait közös joggá teszik az Osztrák-Magyar Bankkal, súlyos mulasztás a magyar állami érdekek megvédésével szemben. (Igaz ! Ugy van ! balfelvl.) Lássák, a mint Ígértem, a részletes vita során még sok ilyen dologra fogok rámutatni, a melyekre nézve meg fognak győződni, hogy ez mind a közös banknak tarthatatlan institucziójából folyik, mert a mint általánosságban voltam bátor már megjegyezni, önök, hogy a bankközösséget fentartsák, kénytelenek a büntető- és magánjogi jogszolgáltatást közös törvényhozás tárgyává tenni. Lássák tehát be, hogy súlyos, alapos indokaink vannak akkor, mikor nemcsak magunk ellenezzük ezt, de önöket is kérjük, hogy ha most pártfegyelmi okokból vagy a politikai helyzet okából nem tehetik, legalább a jövendőre nézve tegyék meg az ország nak azt a szolgálatot, hogy ilyen konfiskácziókat ne méltóztassanak törvénybeiktatni. Még csak egyetlenegyet és ezzel el is búcsúzom ettől a szakasztól. Ez áll a következőkben. A 83. czikk harmadik bekezdése azt mondja, hogy >>A bank köteles jegyeit fiókjainál is, a mennyiben ezek készlete és pénzszükséglete megengedi, magyar vagy ausztriai veretű törvényes érczpénzzel beváltani*. Tehát »a mennyiben ezek készlete és pénz• szükséglete megengedk. A fiókoknál már nem az állam áll szemben a bankkal, hanem az egyes ember, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) legyen az kis bankár, nagy bankár, kisiparos, földmives, ügyvéd vagy akármi. Mondjuk, Szolnokon lesz egy fiók, és én elmegyek ahhoz a bankhoz, hogy kérem, tessék beváltani. A felelet az lesz: hja, a készletünk nem engedi. Hát van-e nekem jogom arra, hogy rovancsolhassam annak a pénztárnak készletét ? Van-e jogom arra, hogy megállapíthassam, hogy a banknak ezen feltétele fenforog-e vagy nem ? Ez hasonlít annak a lábatlani plébánosnak esetéhez, a ki azt mondta: becsületemre fogadom, hogy ferblizni többet nem fogok, kivéve, ha valahol vendégnem leszek, vagy nálam valaki vendég nem lesz. vagy ha a körülmények egyébként ugy hozzák magukkal. (Derültség balfelöl.) Hát ez vagy irott malaszt, értelmetlen, végrehajthatlan rendelkezés ; vagy pedig akar valamit biztosítani, az esetben tessék gondoskodni annak szankcziójáról, nemkülönben arról is, hogy ne történjék meg azzal a szegény emberrel, hogy épen válság idejében — mondjuk, olyan esettel szemben, hogy konfiskálják a hadikincs czimén az érczkészletet — abba a helyzetbe jusson, hogy elveszti bankjegye értékének 50 vagy 60 százalékát. Miként fog ez kárpótlást kapni és kitől ? Az osztrák pénzügyminisztertől, vagy kitől ? Ezek a rendelkezései ennek a javaslatnak legkevésbbé lehetnek alkalmasak arra, hogy az ország nagy érdekében elfoglalt elvi álláspontunkban bennünket megingassanak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ellenkezőleg, lépésről-lépésre meggyőzik az országot és önöket is arról, hogy akkor teljesítjük becsületesen, hűségesen képviselői feladatunkat, mikor lépésről-lépésre, sánczról-sánczra küzdve mondjuk meg, hogy ez a törvényjavaslat nemzeti szerencsétlenség. Nem fogadom al a szakaszt. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelöl.) Zlinszky István jegyző: Holló Lajos!