Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-110

390 110, országos ülés 1911 február Hh-én, pénteken. aranyban való fizetést s a melylyel másodszor is lóvá akarjuk tenni a külföldet és az egész világot. E szerint nekünk lesz egy bankunk, a melynek van ugyan beváltási kötelezettsége, de nem aranyra, hanem ezüstre, tehát hitelpénzre és a még kevesebbet érő váltópénzre. A ki ezt készfizető államnak akarja magyarázni, annak pénzügyi tudományához gratulálok, de legalább önmagunkat ne ámítsuk azzal, hogy ez a bank valaha készfizető lesz, hogyha a szakasz igy megmarad. (Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) Egészen tisztán áll, hogy egy oppoziczió, a mely az önálló jegybank alapján áll, ily rendelkezést nem fogadhat el, de a közös bank alapján álló t. képviselőtársaim, a kik orbi et urbi jó meggyőződéssel, helyes ala}:>okon, a készfizetések felvételét magukra nézve is döntő fontosságúnak tekintették és tekintik, és a kik átérzik annak jelentőségét, hogy magának a valutánknak felszabadítása az osztrák piacztól mit jelent, és mit jelent a vásárlási erő fokozása által, hogy valósággal készfizető, aranynyal fizető ország akarnánk lenni, azok sem tehetik meg, hogy elfogadjanak egy oly bankaktát, a melynél a bank beváltási kötelezettsége csak névleg készfizetés, tényleg azonban hitelpénz és váltópénzzel való törlesztés. (Mozgás.) Tudom, hogy most is hiába beszélek, nagyon tisztában vagyok vele, de legalább a jövendőre méltóztassék a párt maga ezt az ügyet a kezébe venni és tessék neki gátat vetni a jövendő szempontjából annak, hogy legalább ne alkossunk oly törvényeket, a melyekből rögtön ránksüti az egész művelt külföld, hogy düjűrozni akarjuk másodszor a világot, a mint düpiroztuk az államjegyek bevonásával, a melyek tekintetében a mai napig sem történt egy krajczár készfizetés. A másik, a mit meg akarok jegyezni, az, hogy ha csakugyan komoly készfizetést akar e törvényjavaslat, akkor ebből a szakaszból nem hiányozhatnék egy rendelkezés, hogy egyebet ne mondjak, tessék a Reichsbank statútumait elolvasni. Nem szólok arról, a mi Angliában van, a hol a bankjegyeket nyomban meg kell semmisíteni, a mint beváltásra kerülnek. A ki valaha járt Angliában valamely bank pénztáránál, tudni fogja, hogy egyik sorompónál odamegy, beváltja az ő bankjegyét és ugyanaz a tisztviselő átviszi a bankjegyet a másik sorompóhoz, és mielőtt kifizeti, megsemmisíti azt a bankjegyet. Nem erről, nem ily rideg készfizető alapon álló bankról beszélek, hanem szólok arról, hogy egy készfizetésre készülő államnak a saját magánpolgárait is védelmeznie kell. Ennek pedig főfontosságu kívánalma az, hogy a bankkal szemben, a mely készfizető bank, meg legyen állapítva, hogy a bank saját kötelezettségeit ne bankjegyekben, hanem csak valutaérczben róvhassa le. Ez természetes folyomány. Hisz jogom van készfizetés esetén, hogyha az a bank nekem bankjegyeket akar fizetni, azt mondani nyomban, hogy tessék beváltam. Ennek folytán, miután ez a jog úgyis megvan és másrészt, mert a piacznak telítése aranyával az u. n, hadikincs szenij)ontjából is egyik fő pénzügyi elve okcs államoknak, mert a legigazibb hadikincs az, a mikor az érez a polgárok zsebében van és azok dirigálják azután, hogy mikor adják azt ki zsebükből és mikor nem. Egyébként maga az, hogy egy törvényjavaslat erre vonatkozólag semmiféle rendelkezést nem tartalmaz, gyanút ébreszt az iránt, hogy itt a ezé! nem az. hogy készfizető legyen az állam. Még röviden csak az u. n. vis major kérdésére akarok kitérni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hock János : Ugy van, erre vagyunk kíváncsiak ! Polónyi Géza : Már Lovászy Márton t. képviselőtársam egészen helyesen vetette fel a kérdést, hogy mi is tulajdonképen az a vis major ? Erre nekem sem az indokolás, sem a javaslat, sem az előadó ur nem fog felvilágosítást adni, tehát kénytelen vagyok a saját okoskodásomhoz fordulni és megállapítani a magam számára — más, számára nincs mondani valóm — hogy mi érthető »vis major* alatt Magyarországon ? Most nem a reláczióról és a paritásról beszélünk, hanem arról, hogy mikor nem tartozik a bank készpénzzel beváltani jegyeit, mikor menekül, készfizetések esetén, ezen kötelezettsége alól ? Ezt a vis majort keressük itt most és nem a fizetési mérleget, vagy dögvészt, vagy rossz aratás esetét, hanem a vis majort azzal szemben, hogy a bank nem teljesiti kötelezettségét a beváltás tekintetében. Ugyan micsoda vis major lehetséges ? A részvénytársasági banknak egyik legfőbb érve, a mely miatt rendszerint lemondunk az állami bankról, az, hogy a részvénytársaság a genfi konvencziónak azon szankeziója alatt áll, hogy hadviselő felek azt nem tekinthetvén állami vagyonnak, nem tehetik hadisarcz tárgyává. Ez az előnye a részvénytársasági banknak az állami bankkal szemben. Ki van zárva tehát az a falra festett ördög, hogy esetleg egy hadviselő fél a mi érczkészletünket elvonja, hacsak kalózhadjáratról nem beszélünk, de azt méltóztatnak tudni, hogy Bécsbe a kalózok hadihajói nem tudnak eljutni; hacsak nem beszélünk nemzetközi betörő bandákról, melyek azonban' a genfi konvenczión kívül állanak. Az a lehetőség tehát ki van zárva, hogy a bank érczkészlete valamely vis major által elsepertessék. Hiszen az érczvalutának, különösen az arany valutának egyik legfőbb előnye, hogy nem pusztul el tiiz és viz által, szóval elemi pusztulás veszélyének nincs alávetve és igy nincs vis major alatt. Micsoda vis major lehet tehát 1 Az, a mi 1859-ben és 1866ban volt, t. i.,hogy nem egy betörő banda, nem kalózcsojaort, hanem egyszerűen az osztrák czentrális kormány ráteszi az aranykészletre a kezét, konfiskálja és akkor a bank nem tud fizetni. (Igaz ! Ugy van! baljelől.) Igen, de a magyar törvényhozás ezt akarja szankczionálni % Nem volt elég a történelmi okulás révén, hogy rövid néhány évtized alatt kétszer \itték el az állami vagyont hadiczélokra ? Hát önök törvényesíteni akarják azt, a mit én nem