Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-110

110. országos ülés 1911 vagy a váltópénz volt kevés, vagy a nagy bankjegy volt kevés. Ennélfogva kétségtelenül meg lehet állapítani azt, hogy a bankjegyek helytelen darabolásával és helytelen arányosításával a gazdasági életben zavarokat lehet előidézni. Már most olyan intézettel szemben, a melynek szabadalma időhöz van kötve, a melynek szabadalmát tehát időről időre meg kell újítani, én nem tartom helyesnek, ennek az intézménynek kezébe adni ilyen fegyvert, a melylyel esetleg visszaélhet Nem mondom, hogy vissza fog élni, de visszaélhet a nélkül, hogy a kormány ezt ellensúlyozni képes volna. En tehát ebben az irányban határozati javaslatot óhajtottam benyújtani, de mivel ez a szakasz már le van tárgyalva, ettől elállók, de ajánlom a t. pénzügyminister ur becses figyelmébe, hogy igyekezzék módot találni arra, hogy a bankjegyek darabolásában a kormány a maga teljes befolyását érvényesítse. (Helyeslés a baloldalon.) Szó van itt azután az 50 koronánál kisebb összegről szóló bankjegyekről, a 20 és 10 koronás czimletekről. E tekintetben nem szándékozom ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen ezt a témát itt tegnap Polónyi G-éza t. kéjiviselőtársam igen behatóan fejtegette. Én csak arra akarok rámutatni, hogy a mikor itt szó volt arról, hogy a magyar forgalom az aranyat nem követeli. . . Holló Lajos : Megint egy ujabb mese ez ! Lovászy Márton : . . . egyik igen t. képviselőtársam — gondolom, Madarassy-Beck Gyula, — magát szakszerűen és tudományos nivón akként fejezte ki, hogy hiába pumpálják bele a forgalomba az aranyat, az önkénytelenül ismét visszaszivárog a banknak a pinczéibe, és a mikor érmek az okait keresték, azt mondották, hogy a publikum elszokott az aranytól, jobban kedveli a papírpénzt. Ugyanekkor elfeledkeznek ezek arról a régi, de feltétlenül abszolút igazságú közgazdasági törvényről, a mely ugy hangzik, hogy a rossz pénz kiszorítja a forgalomból a jobbat. Elég a leghalványabb nüansz, nem szükséges a diszázsió jelentékenyebb mértéke; elég, ha az egyik papir, a másik effektív pénz ; ez a csekély különbség elegendő arra, hogy ez a törvény érvényesüljön és az a rosszabb pénz kiszorítsa a forgalomból a jobb pénzt. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Én igen nagy jelentőséget tulaj donitok annak, hogy a közforgalom aranynyal legyen telítve. Holló Lajos: Lényeges szempont! Lovászy Márton : A nyugat-európai államok valutájuknak, pénz viszonyaiknak szilárd állását leginkább annak köszönhetik, hogy a közforgalom csordultig telítve van aranynyal. És azt a czélt, hogy a mi forgalmunk is telítve legyen aranynyal, el nem érhetjük mindaddig, a míg ezek a kis czimletek a forgalomban maradnak, nem érhetjük el nemcsak az előbb emiitett törvénynél fogva, de azért sem, mert a banknak módjában áll az egész forgalmat pénztárába központosítani, módjában áll a közforgalomból ezen kis bankjegyek révén annyi aranyat kivonni, a mennyi rendelkezésre áll. február 2í-én, pénteken. 3S7 Holló Lajos: Azt is teszi! Lovászy Márton : Én a magam részéről_nem azt a tendencziát tartom helyesnek, bogy ezen kis bankjegyeket továbbra is fentartsuk, hanem azt tartanám helyesnek, hogy törekedjünk minden erővel arra, hogy, ha nem is egyszerre, de legalább fokozatosan, elkezdve a tiz koronás bankjegynél, azokat vonjuk ki a forgalomból, helyettesítsük aranynyal és akkor meg vagyok győződve, hogy a magyar forgalom és közönség nem követeli többé a bankjegyet, elfogadja az aranyat, és így az előbbire nem lesz többé szükség. (Helyeslés a baloldalon.) Ezeket kívántam a 82. szakaszra nézve előadni és most már szintén csak pár szóval akarok a szőnyegen lévő 83. czikkhez hozzászólni. (Halljuk ! Halljuk I a baloldalon.) Ez a szakasz első bekezdésében szintén egy igen fontos rendelkezést tartalmaz, a mennyiben az első bekezdés tartalmazza egész kategorikusan magát a készfizetést, a mikor kötelezi az OsztrákMagyar Bankot arra, hogy az általa kibocsátott jegyeket főintézeteinél törvényes érczjrénzzcl beváltsa ós az abbeli Ígéretet a bankjegyek szövegébe felvegye. T. képviselőház ! Ha ez a czikk csak eddig tartana, hacsak az első bekezdést foglalná magában, ugy én azt feltétlenül megszavaznám. Sajnos azonban, a mi törvényalkotásunknak, különösen épen ezen a téren, a bankügy terén megvan az a félszegsége, hogy tesz egy imperativ rendelkezést, a melyet azután ugyanazon törvény keretében egy másik rendelkezésben, egy másik szakaszban hatályon kívül helyez. A törvény a továbbiakban ennek a rendelkezésnek szankczióját is adja, a mennyiben kimondja, hogy a bankszabadalom elvesztését vonja maga után az, ha a bank ebbeli kötelezettségének 24 óra alatt eleget nem tesz. Be kell ismernem, hogy ez igen határozott és igen világos rendelkezés ; sajnos azonban, hogy itt is tapasztalnunk kell azt, hogy ez a határozott és világos rendelkezés egy másik rendelkezés által határozottságától és világosságától is nyomban teljesen megfosztatik, a mennyiben rögtön kimondja a törvény azt is, hogy, ha csak erőhatalom, vis major által előidézett s mindkét kormány részéről elismert közvetlen akadályoztatás esete nem forog fenn. Kerestem az indokolásban, ha nem is világos magyarázatét ennek, de legalább azt, hogy mi lehet ez a vis major. Kerestem legalább bizonyos utalást arra . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lovászy Márton : . . . hogy mit ért ezen a t. pénzügyminister ur és a t. kormány, mert hogy ezt a rendelkezést nem minden czélzat nélkül vették fel, ez világosan kitűnik abból, hogy ez a már módosított, tehát az újonnan felvett szöveghez tartozik s így a kormánynak bizonyosan volt valami czélja azzal, hogy ezt a rendelkezést a szakaszba felvegye. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) 49*