Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-109
374 109. országos ülés l'Jll február 23-án, csütörtökön. Következik Lovászy Márton képviselő ur j határozati javaslata, a mely utasítást tartalmaz a kormányra nézve. Szíveskedjék azt felolvasni. Vermes Zoltán jegyző (olvassa Lovászy Márton határozati javaslatát). Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e ezen határozati javaslathoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen ! Nem I) Kérem azokat, a kik hozzájárulnak, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kimondom tehát, hogy a ház többsége a határozati javaslatot mellőzi. Következik a statútum második pontjának tárgyalása. Szíveskedjék felolvasni. Mihályi Péter jegyző (olvassa a 82. czikket). Elnök : .Nem kíván az előadó ur szólni ? Gr. Wickenburg Márk előadó: Nem ! Elnök : Ki következik ? Zlinszky István jegyző: Csermák Ernő! Csermák Ernő: T. képviselőház! Röviden akarok ehhez a szakaszhoz hozzászólni, de azért tartom e czikket fontosnak, mert ez az előbbi törvényes rendelkezésekkel szemben szintén lényeges változtatásokat tartalmaz. Nevezetesen a kisemberek pénzének ; a kis bankjegyek, a 10 és 20 koronás bankjegyek forgalomba hozatalára nézve . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Csermák Ernő : . . . eltér azoktól az alapelvektől és alapeszméktől, a melyeket az 3 899-iki tör vényhozás megállapított. A mi részünkről tehát nem zárkózhatunk el annak a feladatnak és kötelességnek a teljesítése elől, hogy megvizsgáljuk, vájjon ennek a czikknek rendelkezése, szemben az 1899-iki törvényhozás rendelkezéseivel, helyes-e vagy nem ? Nem tehetjük ezt még azon indokból sem, a melyet az igen t. pénzügyminister ur épen az imént terjesztett elő, hogy itt t. i. egy nemzetközi szerződésről van szó, a melyet vagy egészében fogadunk el, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) vagy egészen visszavetünk. Mert ha a képviselőház többsége abban a nézetben van, hogy valamely czikknek a rendelkezései olyanok, hogy ezeket a rendelkezéseket meg kell változtatni, akkor a képviselőház előtt semmi esetre sem áll az a kötelezettség, hogy kénytelen annak a kormánynak rendelkezéseit és intézkedéseit magára nézve vakon kötelezőknek elfogadni, hanem jogában és kötelességében áll megvizsgálni azokat a szempontokat, a mely szempontok esetleg megváltoztatást igényelnek és a melyeknek visszavetése esetében végkövetkezményben nem állhat be egyéb, mint hogy ez által a másik szerződő féllel egy ujabb tárgyalás indíttatik meg a tekintetben, hogy ezen uj változtatás következtében, a képviselőháznak vagy bármelyik parlament kívánságának megfelelőleg ezt a változtatást a másik szerződő fél. elfogadja-e vagy sem ? (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Csermák Ernő: Én tehát egyáltalában nem érzem indíttatva magamat arra, hogy a kis bankjegyek kérdéséhez hozzá ne szóljak, és nem fogadok el magamra nézve döntőnek mást, mint hogy megvizsgáljam, vájjon ez az eltérés, a mely a jelen törvény és az 1899-ikí törvényhozás rendelkezéseivel szemben fennáll, helyes-e vagy sem. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az 1899-iki törvényhozás abból indult ki, hogy a kisbankjegyek, eminenter a kisemberek, a szegény emberek pénze lévén, elsősorban feltétlenül fedezendők. Ezekre az államok adták azon aranybetéteket, a melyek arra szolgáltak, hogy azok ellenében a jegybank olyan bankjegyeket bocsásson ki, a melyek ilyen kis bankjegyeket képeznek,Jes a melyeknek elsősorban az volt a feladatuk, hogy pótolják a forgalomban és bevonják azokat a bankjegyeket, a melyek Magyarország > és Ausztriának állam jegyei voltak és mint ilyenek ezeknek közös függő adósságát képezték. Az egész 1899-üá törvényhozáson az az alapgondolat vonult végig, hogy elsősorban meghatározza azt, milyen mennyiségben bocsáthatók ki ezen kis bankjegyek, meghatározza azt, hogy az arany letétek ellenében tízkoronás bankjegyet 160 millió korona erejéig lehet kibocsátani és meghatározza, hogy az ötkoronás érmék visszatartása esetében további 20 millió korona értéket lehet kibocsátani. Ugyancsak meghatározza egy további törvényczikk, hogy 200 millió forint, illetőleg 32 millió forint lesz az az összeg, a melynek erejéig 20 koronás bankjegyek kibocsátandók. Ebben a 82. czikkben azt látjuk, hogy egyrészről a 20 koronás és 10 koronás czimletekre vonatkozólag nem hárítja kifejezetten a bankra azt a kötelezettséget, a melyet az 1899. évi törvényhozás kimondott, hogy t. i. a bank köteles ezeket a kis bankjegyeket kibocsátani. Ha már most figyelembe veszem a törvényjavaslatnak azt az indokolását, a melyet a t. pénzügyminister u előterjesztett, azt látom, hogy ott különösen ki van fejtve annak czélszerüsége, hogy ilyen kis bankjegyek forgalomba hozassanak. Az indokolás és a javaslat között tehát ellentét látszik fenforogni, a mennyiben nem azt mondja a javaslat, h°gy a j e gybank köteles ilyen és ilyen összegű bankjegyet kibocsátani, hanem azt mondja, hogy ilyen és ilyen bankjegyek adhatók ki. Mikor a t. pénzügyminister ur az indokolásban arra hivatkozik, hogy 1903-ban 500.000 korona oly összegről volt szó, amelyet a bank ezen kis jegyek kibocsátása és előállítása fejében ellenértékül kapna, akkor másrészről a 82. czikkben kötelezőleg nem mondja ki a bankra nézve, hogy igenis ezeket a kis bankjegyeket tartozik is kibocsátani. Az egész vonalon tehát azt látjuk, hogy mindazon rendelkezések, a melyek az 1899-ik évi törvényhozás által a jegybankra vonatkozólag az esetre tartattak fenn, ha a jegybank a készfizetéseket behozza, nincsenek megtartva, ám a megfelelő előnyöket a bank megkapja, bár a készfizetések felvétele biztosítva nincs. Ilyen rendelkezéssel állunk szemben a jelen esetben is. Az 1899-ik'evi XXXIV. t.-cz. III. czikkének 8. pontja azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a portómentességet egyenesen ez,en kis
