Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-109

.372 109. országos ülés 1911 február 23-án, csütörtökön. Hollandiának is nagyon kifejlődött agrikulturális viszonyai vannak és épen az agrikultura hiteligényeinek kielégítése szempontjából vették ott fel a banknak statútumai közé a hat hónapnál hosszabb lejáratú váltókat. Egy olyan államban, minő Magyarország, a mely specziell agrikultur állam, a melyben első és főfeladat az agrikultura hiteligényeinek kielégítése, mindig csak általános szabályokon kell lovagolni ? Nem helyesebb, ha olyan törvényhozási intézkedéseket foganatosítunk, a melyek megfelelnek az állam mindenkori igényeinek, mindenkori szükségleteinek ? Hisz már többször emiitették fel, ha jól emlékszem én magam is tettem" ezt. a görög az olasz, a franczia, nem is említve az orosz bankot, a mely még bizonyos ingóságokra, mint lekötött zálogokra is ad hitelt a mezőgazdaság terrénumán és ezzel elősegíti a mezőgazdaság fejlődését ; e külföldi bankok — nem említve a svéd és a hollandi bankot, melyeknél hosszú lejáratú váltókkal találkozunk — mind elősegítik az illető állam mezőgazdasági kultúrájának emelését. Ebben a tekintetben, azt liiszem, az OsztrákMagyar Banknak nem kell olyan nagy erőszakot tenni magán, hogy legalább némileg simuljon a magyar követelményekhez, a magyar mezőgazdasági hiteligények kielégítéséhez. Mindig azt méltóztatnak a t. túloldalon felhozni ezen követelésünk ellen, hogy a kereskedők váltói liquidek, azoknak a váltói lejáratkor beváltatnak, míg az őstermeléssel foglalkozók váltói részben hosszú lejáratúak, részben lejáratkor be sem váltatnak. Ha meg méltóztatnak nézni, ezzel szemben azoknak a kiskereskedőknek váltóját, akkor látni fogják, hogy ha annak a kiskereskedőnek egy ?>—i száz koronás váltója lejár, azt nem saját zsebéből fizeti ki, hanem valóságos váltónyargalással rendezi, mert egyik intézetből áthelyezi a másikba és mégis ugy tünteti fel, mintha a saját zsebéből egyenlítené Id. Ezt megtehetné a kisgazda is, ha annyi közgazdasági fineszsze volna ; de a kisgazda nem akar senkit megkárosítani, azon mindig be lehet hajtani a hiteleket, legalább túlnyomó részben nem szenvednek a hitelezők a kisgazdánál annyi kárt, mint a kiskereskedőknél, kiknek bukása napirenden van. Méltóztassanak megengedni, hogy itt még a készfizetéseknek hivatkozott fentartásával foglalkozzam. Ennek tárgyalására is rá fog kerülni a sor, én tehát akkorra tartom fenn a szerencsét, hogy vele foglalkozhassam. Most csak nagyon röviden kívánok foglalkozni az igen t. pénzügyminister urnak egyes kijelentéseivel. Azt mondja az igen t. pénzügyminister ur, hogy a jegybanknak két kötelessége van : a valuta állandóságának fentartása és a hiteligények kielégítése és hogy ezek közül az első a valuta állandóságának fentartása mindig fontosabb, mint a második, a hiteligények kielégítése. E tekintetben közöttünk differenczia nincs, én ezen kijelentést on bloc szintén elfogadom és aláírom. De mikor intézkedés van téve arra, hogy az Osztrák-Magyar Bank elveszti szabadalmát, ha nem gondoskodik jegyeinek paritásáról, akkor méltóztassék nekem megmondani, hogy miféle hatóság, miféle négy vagy hat emberből kiküldendő becsületbíróság vagy egyéb bizottság fogja azt megállapítani, hogy mikor következett be az az időpont, a melyben a bank ennek a kötelezettségének nem tett eleget ? Vagy méltóztassék nekem megmondani, hogy ebben a törvényjavaslatban hol nyer kifejezést és hol van megállapítva, hogy a paritásnak számadatait ki fogja megállapítani ? A mint Polónyi Géza t. képviselőtársam is érintette, talán a jegybank fogja megállapitani, vagy a főtanács, vagy a közgyűlés, vagy a két állam együtt, vagy a két állam külön ? Erre nincs semmiféle pozitív rendelkezése a törvényjavaslatnak, mert tisztán csak arra utal, hogy a bank a maga jól felfogott érdekében is intézkedni fog, hogy jegyeinek paritását fentartsa. Ez nagyon szép elvi deklaráczió és kötelessége is mindegyik banknak, igy az OsztrákMagyar Banknak is, főkép mikor a készfizetések felvételét nem tudtuk biztosítani. De méltóztassék engem megnyugtatni, hogy mikor és Id fogja megállapítani ennek a körülménynek bekövetkeztét és mikor állt ba az az eset, a mikor az Osztrák-Magyar Bank a szabadalmát elveszti % Ezek mind tételes rendelkezést tesznek szükségessé, melyet meg kellett volna már állapítani a törvényben, nem pedig rábízni a jegybankra, a mely magától sohasem fog intézkedni, hisz politikáját mindig azok az elemek fogják irányítani, a melyek Magyarországgal és a magyar hitelszükséglet kielégítésével szemben a lehető legrosszabb indulattal viseltetnek. A jegyparitás fentartása szempontjából nem akarok kitérni a banknak hitelpolitikájára és devizapolitikájára, mert nem czélom, hogy a vita húzásának elősegítésében tűnjek fel. Méltóztassanak azonban nekem mégis megengedni, hogy visszatérjek a mezőgazdasági hitelre. Polónyi Géza igen t. képviselőtársam felemiitette, hogy a múlt évben egyetlenegy közraktári jegyet le nem számolt az Osztrák-Magyar Bank, azután nem akarja kielégíteni a mezőgazdasági ingatlan és ingó hitelszükségletet. Akkor mondja meg nekem a t. pénzügyminister ur, vagy bárki más a túloldalon, miképen segíti elő ez a törvényjavaslat a magyar agrikultur érdekeket, az agrikultur hitel kielégítését ? Tökéletes dolog volna ez, hogyha nálunk csak a nagykereskedelmi vagy nagyipari érdekek forognának szóban. Bár ugy volna, de nálunk a kisipar, mely Magyarországon igen szépen virágzott, voltaképen tönkre ment, az osztrák kapitalizmus tökéletesen tönkre tette, a helyett, hogy nemzeti jellegű nagyipart teremtett volna. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mikor nálunk azt a kérdést kell elbírálni, hogy mi a feladata a banknak, mely bank szabadalmának meghosszabbítását tárgyaljuk, akkor nem a nagykereskedő elem és a nagyipar érdekeinek jelentőségéről kell tárgyalnunk, hanem azokról a mezőgazdasági hitelérdekekről, melyeknek kielégítését