Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-109
109'. országos ülés 1911 február 23-án, csütörtökön. 371 koldus Magyarországéi, azonban akkor is mi reánk tolta az ódiumot a t. osztrák pénzügyi közvélemény és daczára annak hogy ott több volt a bukás aránytalanul, hogy a gazdasági krízis ott határozottan nagyobb volt, mint Magyarországon, mégis bekövetkezett 1907-ben az az állapot, hogy a szövetkezeteket, a melyeknek elsősorban tartozott- üzleti körükbe a kisember, a kisiparos hitelérdekeinek kielégitése, az 1907-iki hitelkrizis tökéletesen elseperte a föld szinéről és pedig elseperte nemcsak a beteges alapon, az u. n. uzsorával dolgozó hitelszövetkezeteket, ele a szooziális, szocziológiai alapokon felépitett szövetkezeteket is. így tehát nemcsak jót, hanem egyszersmind sok rosszat is okozott. És most hogy állunk e szempontból ? Ugy, hogy mikor hivatva volna az oly nagy intézmény, mint az Osztrák-Magyar Bank, a tisztességes alapokon álló szövetkezeteket segélyezni, az, hivatkozva az 1907-iki gazdasági hitelkrizisre, tökéletesen, hermeticze elzárkózik a különben sok tisztességes szövetkezet hiteligényének kielégítésétől. Nem tudom, hogy a kisipar részére igy mi marad a törvényjavaslatban ? Mert itt fel van említve az Osztrák-Magyar Bank kötelezettsége, de hogy a jelen jDolitika mellett hogyan fogja azt megvalósítani, arra igazán kíváncsi vagyok, és azt hiszem, önök is kíváncsiak. Ugyancsak feladatává van téve az OsztrákMagyar Banknak a mezőgazdasági hitel kielégitése. Ezzel a dologgal már sokat foglalkoztak e házban, de azt hiszem, a mi agrikultur állapotunkra való tekintettel, és tekintettel arra, hogy Magyarország foglalkozási ágazataiban körülbelül 65%-a a lakosságnak: foglalkozik őstermeléssel, akkor, a mikor arról van szó, hogy az ország tősgyökeres lakossága és túlnyomó népessége hiteligényeinek és gazdasági érdekeinek kielégitése előtérbe tolassék, ehhez nem elég egy nap, nem elég két hét, nem elég pár hónap a vitatkozásra, mert erről esztendőkig lehet eszmecserét folytatni, mert a kisgazdának, a kisembernek, az őstermeléssel foglalkozók igényeinek kielégítése képezi legszebb feladatát a képviselőháznak és az alkotandó törvényhozási intézkedésnek. A t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy a jegybanknak általában nem kötelessége, sőt egyenesen nem is hivatása, a jelzáloghitel kielégítésével való foglalkozás. Őszintén megvallom, hogy bizonyos tekintetben nekem a mai napig is az volt az álláspontom, hogy a jegybanknak nem hivatása a jelzálogüzlet és a gazdasági hiteligények kielégitése bizonyos tekintetben. Mikor azonban a kormány átvette az ország ügyeinek intézését, ugy tudom, hogy programmjába fel volt véve a jelzáloghitel kiterjesztése az 0sztrák-Mag3~ar Bank részéről, a kontingens felemelése, és nem a t. pénzügyminister ur pénzügyi felfogásán és pénzügyi meggyőződésén múlott, hogy a jegybank hivatása-e ez vagy nem í de múlott az osztrák érdekelt körök ellenkezésén, (Ellenmondás a jobboldalon.) a mint hogy nálunk még a legszebb és legnemesebb dolog is vizbe esik, legyen az a kormány fő-, vagy mellékpregrammpontja, ha az odaát valami tekintetben akadályozásba ütközik. Méltóztassanak megengedni, hogy a mezőgazdasági hitel szempontjából két kérdéssel foglalkozzam az ingatlan és az ingó hitel szempontjából. Az ingatlan hitelnél meg van állapítva az a kontingens, a melyet már az Osztrák-Magyar Banktól Magyarország igénybe vett. Az is igaz, hogy ezt a jelzálogkontingenst az Osztrák-Magyar Banknál épen mi magyarok vettük a legnagyobb mértékben igénybe, ha jól tudom, 80%-on felül. De volt szerencsém épen az általános tárgyalások alkalmával megemlíteni, hogy ez sem egészen az OsztrákMagyar Bank olcsó jelzálogkamatának érdeme, mert voltaképen ez is az osztrák ellenérdekű köröknek intézkedése folytán történt, hisz az OsztrákMagyar Bank a jelzálogkamatlábat még olcsóbbra is tehette volna, ha kegyesen megengedték volna az ezen üzletággal foglalkozó osztrák jelzálogintézetek. Méltóztassanak csak megnézni az osztrák jelzálogügyleteket és meg fogják látni, hogy az Osztrák-Magyar Bankot alig vették igénybe az osztrák földbirtokosok épen azért, mert közelebb kapván a nagyobb osztrák földhitelintézeteket, azoknak olcsóbb kamatlábát vehették igénybe. Nekünk az osztrák földhitelintézeteknél jobban és hamarább megközelíthető lévén az Osztrák-Magyar Bank, kénytelenek voltunk az Osztrák-Magyar Bank jelzálogkontingensére szorítkozni. Természetes tehát, hogy a mi perczentuális arányunk sokkal nagyobb, mint az osztrákoké, a kik olcsóbb kamatlábat élveznek, mint a minő a nagyon is olcsónak deklarált Osztrák-Magyar Banknak 5%-os kamata. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy már csak azért sem lehet nagy mértékben ezt a kontingenst kiterjeszteni és már csak azért sem lehetséges, hogy az Osztrák-Magyar Bank nagy mértékben foglalkozzék a jelzálogüzlettel, illetve a gazdasági hitelszükségletek kielégítésével, mert ez a banknak likviditását, a mi pedig a jegybanknál elsőrangú feladat, megakadályozza. Én ezt a deklarácziót aláírom és alig van vele szemben valami ellenvetésem. De miképen van az, hogy pl. odaát Ausztriában ezeket a zálogleveleket jobban tudják mindig mobilizálni, mint nálunk ? Méltóztassék oly szerves törvényhozási intézkedéseket — hisz volt már szó róla máskor is e házban — létrehozni, melyek zálogleveleink mobilizálását elősegítik, majd akkor e záloglevelek likviditása megtörténvén, nem lesz oly nagyon nehéz elhelyezésük sem. (ügy van! balfelől.) A mi már most a mezőgazdasági ingóhitelnek kielégítését illeti, legyen szabad csak igen röviden arra rátérnem, hogy itt mindig azzal hozakodnak elő, hogy a mezőgazdasági váltók hosszú lejárattal birnak, hat hónaposak, sőt sokszor még ennél is hosszabb lejáratúak. Ez igaz, azonban méltóztassanak csak megnézni a svéd vagy a hollandi bankot, a melyeknél a hat hónapos váltók nagyon, de nagyon gyakoriak, mégis Svédországnak is. 47*
