Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-109

É7Ö im. országos ülés 19ii fe mondtak jegykibocsátási jogukról és alig maradt egy pár, a mely fentartotta. Pl. épen a pénzforgalom szabályozása érdekében Oroszországban továbbra is érvényben tartották a Frankfurter Bank jegykibocsátási jogát. . . Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék szorosaD a tárgyhoz tartani magát. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások: unalmas egy dolog ez ! Ismerjük már !) Fodor Kálmán : Nagyon unalmas ! Ábrahám Dezső: Nem kívánom, hogy a t. képviselőtársam meghallgassa, talán tudja is, de vannak, a kiket még érdekel. (Felkiáltások jobbfelól: Senkit se érdekel! Még a saját f ártja sincs bent! Zaj.) Én nem kívánok sokáig foglalkozni ezekkel a kérdésekkel; át is ugrok egy nagy tételt, megnyugtathatom a t. túloldalt, különösen Fodor t. képviselőtársamat. Áttérek azon feladatokra, a melyeket az Osztrák-magyar bank szabadalmának meghoszszabbitásáról szóló javaslat a bank kötelességévé fog tenni. Itt van a pénzforgalom szabályozása után a fizetés kiegyenlítésének megkönnyítése, mikor a bankbizottság az önálló jegybank felállítása érdekében szakértőket hallgatott meg, többek között az egyik szakértő, a ki nemcsak nálunk, de általános tekintély e téren, Halász Sándor ministeri tanácsos ur, a postatakarékpénztár igazgatója a fizetés kiegyenlítésének megkönnyítése tekintetében érdekes nyilatkozatokat és állításokat tett a kiiring és a csekkforgalommal egyetemben. Nehogy abba a hibába essem, hogy Fodor t. képviselőtársamnak nem nyeri meg tetszését az előadásom, erre sem kívánok kiterjeszkedni, csak röviden megjegyzem, hogy még olyan erős jegybanknál is, mint az Osztrák-Magyar Bank a zsíróforgalmat a lehető legtökéletesebben kell kiterjeszteni, mert ez megkönnyíti a fizetések teljesítését, megkönnyíti voltaképen az érezfizetések használatát, a mennyiben egyenesen nélkülözhetővé teszi, rendszeresítvén az átutalásokat, átkönyveléseket és ez által a forgalmat megkönnyíti, alkalmat ad a tőkegyűjtésre, a tőke felhalmozhatására és ebből kifolyólag a kamatláb csökkenését is előidézi. Tehát maga ez a dolog, a kiiring- és csekk-forgalom rendszeresítése és az OsztrákMagyar Bank üzemkörében minél nagyobb mértékben való kiterjesztése alkalmas lesz arra, hogy hiteligényeink kielégítését határozottan megkönnyítsük. Itt még a kereskedelmi, valamint a nagy- és kisipari hiteligények kielégítéséről is van szó. Mi, mikor az Osztrák-Magyar Banknak hitelpolitikáját nézzük, azt tapasztaljuk, hogy ez legfeljebb egy szempontból elégítheti ki az igényeket, nevezetesen a nagykereskedők hiteligényeinek kielégítése szempontjából. De hogy áll ebben a tekintetben is a kérdés 1 Voltaképen a legtöbb nagj^kereskedő nem is veszi igénybe a jegybank által részére megszavazott váltótárczát és eszkomptokat, nem is fordul hozzá, ibruár 23-án, csütörtökök. hiszen van neki olyan magánbankja, van neki olyan magánhitele, a mely olcsóbb, mint a hivatalos kamatláb, sőt éjDen azért van rendszeresítve a nyílt piaczi leszámítolás is, hogy az ilyen nagykereskedők és nagy czégek, általában a tökéletes hitellel rendelkező hitelt igénybe vevők részére biztosítsa a nyílt jaiaczi leszámítolást. Csakhogy ez a nyüt piaczi leszámítolás nem mindenben fedezi ám tökéletesen a közérdekeket és ezért az a közérdek szempontjából nem is egészen helyes. Mert hogyha már olyan pénzbőség van, hogy a jegybank például a nyílt piaczi leszámítolásra tér át, és ezt a nyüt piaczi leszámítolást csak a nagykereskedelem veszi igénybe, akkor sokkal tökéletesebb hitelpolitikája volna a jegybanknak az, hogyha egyenesen a hivatalos kamatlábat szállítaná le, mert hiszen az befolyásolja a többi bankok és hitelnyújtó testületeknek is kamatlábát, tehát sokkal tökéletesebb dolog volna, hogyha a nyiltpiaczi leszámítolás helyett egyenesen a hivatalos kamatlábat szállítaná le a bank. Igaz, hogy ez tökéletesen nem vihető keresztül, az államtitkár urnak ebben a tekintetben igaza van, azonban mégis ridegen elzárkózni ezen kérdéstől nem lehet, mert az, hogy a mikor a banknak már nagyobb adómentes jegytartaléka van, hogy akkor egyenesen a nyiltpiaczi leszámítolással elégíti ki a nagykereskedők igényeit, ez a közhitel és a közérdek szempontjából, valamint a kisebb emberek szempontjából, a kiknek érdekeire mi feltétlenül súlyt helyezünk, egyáltalában nem követendő politika. A mi a kisipari érdekeket illeti, hogy állunk ebből a szempontból ? Itt van pl. az Országos Központi Hitelszövetkezet intézménye. Én teljes tisztelettel vagyok ennek a szövetkezetnek vezetősége iránt, azonban elmondhatom azt, hogy csaknem minden valamire való intézmény, a melyet az állam létesített, a maga bürokratikus formájában alig képes megfelelni azoknak az igényeknek, a melyeket vele szemben a közszükséglet támaszt. így voltunk pl. az Országos Központi Hitelszövetkezettel is. Ez a legszorosabb összefüggésben áll a kisipari hiteligényekkel. Méltóztatnak tudni, hogy ez az intézmény éveken keresztül százezrekre menő deficzittel dolgozott és részben az által, hogy a szövetkezet osztalékot nem adott, részben egyéb segélyekkel kellett helyrepótolni ezt a deficzitet, hogy ez az intézmény tovább is prosperálhasson. Ez a dolog, a kisipari hiteligények kielégítése, szintén elsőrangú feladata volna az Osztrák-Magyar Banknak. Elhiszem, hogy ez az Osztrák-Magyar Banknál nehézségekbe ütközik, mert — a mint az igen t. pénzügyminister ur is kifejezte — egy ilyen jegybanknak rizikópolitikát, rizikó-kihitelezéseket folytatnia nem szabad és nem is lehet. Azonban hogy állunk ezen a téren ? Mikor pl. 1907-ben a nagy hitelválság — mert akkor nem volt pénzügyi válság —• beköszöntött, igaz, hogy annak a gazdag Ausztriának oldalai jobban recsegtek és rojjogtak, mint a szegény, a