Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-109
február 23-án, csütörtökön. H& Í09. országos ülés 1911 , megkönnyítéséről, szóval, az itt foglalt egyes részletek tekintetében nyilatkozik, ez a nyilatkozat mintegy törvénymagyarázó nyilatkozatnak tekinthető. Nagyon fontos tehát, hogy ő ilyen szempontból miként fogja fel a javaslat tárgyalását és minő nyilatkozatot tesz az egyes szakaszokra vonatkozólag. Ha a t. pénzügyminister ur bizonyos álláspontot foglal el az egyik vagy másik szakasz szempontjából és annak magyarázatát illetőleg, ez a leghitelesebb törvénymagyarázat, a mely későbben Mhat és kell is, hogy kihasson a bank további politikájára és további intézkedéseire. Az igen t. pénzügyminister ur az ellenzéknek ezen oldalról felhozott azon kívánságára, hogy a bankstatutumok kinyomattassanak és az egyes szakaszok részletesen tárgyaltassanak, kijelentette, hogy voltaképen ez a 8 módosított szakasz elég alapot nyújt az ellenzéknek, hogy a javaslatot a legalaposabban és a legrészletesebben tárgyalja, — mintha burkolt formában azt fejezte volna ki ezzel, hogy megobstruálja. Énnekem erre tiszteletteljes kijelentésem az, hogy voltaképen az Osztrák-Magyar Bank szabadalma meghosszabbításának kérdése és ehhez képest az önálló bank felállítása, mintegy becsületbeli kötelessége volt ennek a pártnak, a** függetlenségi és 48-as pártnak. (Ugy van 1 Ugy van ! a baloldalon.) Ha mi ezen törvényjavaslatnál talán hosszasabban időzünk, mint kormánynak vagy a t, túloldalnak kellemes volna, ez nem enged arra következtetni, hogy már túlléptük vohia azon normális tárgyalási medret, a mely bármely törvényjavaslat tárgyalásánál elő szokott fordulni. Hiszen, ha az ellenzék meg akar obstruálni egy törvényjavaslatot, ahhoz nem nyolcz, de egy szakasz is elég. (Ugy van! balfelol.) Mi azonban eddig még a házszabályoknak semmiféle oly eszközét sem vettük igénybe, a parlamentáris fegyverek közül egyet sem használtunk olyant, a mely az ellenzékkel szemben azt a szemrehányást, hogy mi itt obstruálunk, bármi tekintetben is jogosulttá tenné. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldahn.) T. képviselőház! Az egyes szakaszok tárgyalására vonatkozólag az igen t. pénzügyminister ur kijelentette, hogy az a körülmény, (Zaj. Elnök csenget.) hogy hivatkozás történik bizonyos szakaszokra, a melyek már nincsenek érvényben, voltaképen nem komplikálja a dolgot. Ezzel az állásponttal szemben nekem az a tiszteletteljes felfogásom, hogy egy olyan törvény, a mely egy másik törvény idézetével egészíthető ki, sőt kell, hogy Id egészíttess ék, törvényhozási, legiszlatórius szempontból sohasem lehet ob/an egységes alkotás, a minő az a törvény, a mely mindenféle más törvényektől és a szakaszoktól függetlenül egymagában is egységesen van megalkotva. (Ugy van! balfelol.) Nem szabad felejtenünk, hogy a törvényeket nemcsak a törvényhozóknak, hanem a népnek, a nemzetnek is hozzuk, a mely a törvényhozás házába küldött minket. Már pedig hogyan méltóztatik gondolni, ha egy törvényt ugy alkotunk meg, hogy különböző szakaszokra, illetőleg már meghozott törvényekre hivatkozunk benne, hogy akkor az a kisember megérthesse azt ? Nem akarom ezzel azt állítani, hogy a nép épen a bank alapszabályaival óhajt foglalkozni, de a tapasztalás bizonyítja, hogy az életben akárhányszor hoznak ilyen törvényeket, a melyek aztán a legnagyobb komplikácziókra és zavarokra adnak alkalmat (Ugy van ! balfelol.) és szerintem, t. képviselőház, nem is helyes dolog az, hogy örökösen hivatkoznunk kelljen bizonyos törvényekre, a melyek más alkalommal hozattak, esetleg öt-husz esztendővel ezelőtt, a mint az a jelen törvényjavaslatra nézve is fennáll. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban felemlítsek egy általános törvényhozási szabályt. Azoknak a törvényeknek, a melyek bizonyos határidőhöz vannak kötve, s a melyeknek hatálya a határidő beálltával önmagától megszűnik, novelláris utón való módosítása törvényhozási szempontból sohasem indokolható, sőt egyenesen veszedelmes. (Igaz! Ugy van! balfelol.) Ilyen veszedelmes törvényhozási intézkedésnek tartom én a most lejárt és bizonyos határidőhöz kötött törvényjavaslatnak, illetőleg az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbítására vonatkozó törvénynek novelláris utón való módosítását; mert az olyan intézkedések, a minőket ez a törvényjavaslat kontemplál, az olyan változtatgatások és módositgatások, a minők itt vannak, mindenesetre legalább is nem tökéletes törvényhozási intézkedések. (Igaz ! Ugy van ! balfelol.) Tekintettel arra, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur szélesebb körben pertraktálta a felhozott kifogásokat, engedje meg nekem a t. ház, hogy erre csak későbben térjek rá (Halljuk! Halljuk ! balfelol.) és akkor is csak igen röviden, mert hiszen nem óhajtom a képviselőháznak — mint hallom — máris kimerített türelmét sokáig igénybe venni. (Halljuk 1 Halljuk ! balfelol.) A módosított czikkek közül épen az elsőt tartom olyan fontosnak, a melynek tárgyalása egyenesen kötelességünk, a mely egyenesen szükségessé teszi, hogy az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbítása körüli egyes intézkedések itt is megvitattassanak. Mikor az Osztrák-Magyar Banknak az 1899. XXXVII. t.-cz. által meghosszabbított szabadalma lejárt, akkor a bank ezen törvény intézkedése alapján 1908 deczember végéig kérte a szabadalom meghosszabbítását. Ezt a függetlenségi párt valószínűnek is tartotta, mert hiszen — mint ismeretes — még idejében állást foglalt a szabadalom meghosszabbítása ellen. (Igaz ! Ugy van la szélsőbaloldalon.) A most benyújtott törvényjavaslat indokolásánál, ha a kormány álláspontját veszszük tekintetbe, meggyőződhetünk róla, hogy már az indokolás eleje is arra czéloz, hogy a kormány kezdetben, kormány vállalása idejének legelején azon