Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-109

február 23-án, csütörtökön. H& Í09. országos ülés 1911 , megkönnyítéséről, szóval, az itt foglalt egyes rész­letek tekintetében nyilatkozik, ez a nyilatkozat mintegy törvénymagyarázó nyilatkozatnak tekint­hető. Nagyon fontos tehát, hogy ő ilyen szempont­ból miként fogja fel a javaslat tárgyalását és minő nyilatkozatot tesz az egyes szakaszokra vonat­kozólag. Ha a t. pénzügyminister ur bizonyos ál­láspontot foglal el az egyik vagy másik szakasz szempontjából és annak magyarázatát illetőleg, ez a leghitelesebb törvénymagyarázat, a mely későbben Mhat és kell is, hogy kihasson a bank további politikájára és további intézkedéseire. Az igen t. pénzügyminister ur az ellenzéknek ezen oldalról felhozott azon kívánságára, hogy a bankstatutumok kinyomattassanak és az egyes szakaszok részletesen tárgyaltassanak, kijelentette, hogy voltaképen ez a 8 módosított szakasz elég alapot nyújt az ellenzéknek, hogy a javaslatot a legalaposabban és a legrészletesebben tárgyalja, — mintha burkolt formában azt fejezte volna ki ezzel, hogy megobstruálja. Énnekem erre tiszte­letteljes kijelentésem az, hogy voltaképen az Osztrák-Magyar Bank szabadalma meghosszab­bításának kérdése és ehhez képest az önálló bank felállítása, mintegy becsületbeli kötelessége volt ennek a pártnak, a** függetlenségi és 48-as párt­nak. (Ugy van 1 Ugy van ! a baloldalon.) Ha mi ezen törvényjavaslatnál talán hossza­sabban időzünk, mint kormánynak vagy a t, túloldalnak kellemes volna, ez nem enged arra következtetni, hogy már túlléptük vohia azon normális tárgyalási medret, a mely bármely tör­vényjavaslat tárgyalásánál elő szokott fordulni. Hiszen, ha az ellenzék meg akar obstruálni egy törvényjavaslatot, ahhoz nem nyolcz, de egy sza­kasz is elég. (Ugy van! balfelol.) Mi azonban eddig még a házszabályoknak semmiféle oly esz­közét sem vettük igénybe, a parlamentáris fegyve­rek közül egyet sem használtunk olyant, a mely az ellenzékkel szemben azt a szemrehányást, hogy mi itt obstruálunk, bármi tekintetben is jogosulttá tenné. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldahn.) T. képviselőház! Az egyes szakaszok tár­gyalására vonatkozólag az igen t. pénzügyminister ur kijelentette, hogy az a körülmény, (Zaj. Elnök csenget.) hogy hivatkozás történik bizonyos sza­kaszokra, a melyek már nincsenek érvényben, voltaképen nem komplikálja a dolgot. Ezzel az állásponttal szemben nekem az a tiszteletteljes felfogásom, hogy egy olyan törvény, a mely egy másik törvény idézetével egészíthető ki, sőt kell, hogy Id egészíttess ék, törvényhozási, legiszlatórius szempontból sohasem lehet ob/an egységes alkotás, a minő az a törvény, a mely mindenféle más tör­vényektől és a szakaszoktól függetlenül egymagá­ban is egységesen van megalkotva. (Ugy van! balfelol.) Nem szabad felejtenünk, hogy a törvényeket nemcsak a törvényhozóknak, hanem a népnek, a nemzetnek is hozzuk, a mely a törvényhozás házába küldött minket. Már pedig hogyan mél­tóztatik gondolni, ha egy törvényt ugy alkotunk meg, hogy különböző szakaszokra, illetőleg már meghozott törvényekre hivatkozunk benne, hogy akkor az a kisember megérthesse azt ? Nem aka­rom ezzel azt állítani, hogy a nép épen a bank alapszabályaival óhajt foglalkozni, de a tapasztalás bizonyítja, hogy az életben akárhányszor hoznak ilyen törvényeket, a melyek aztán a legnagyobb komplikácziókra és zavarokra adnak alkalmat (Ugy van ! balfelol.) és szerintem, t. képviselőház, nem is helyes dolog az, hogy örökösen hivat­koznunk kelljen bizonyos törvényekre, a melyek más alkalommal hozattak, esetleg öt-husz eszten­dővel ezelőtt, a mint az a jelen törvényjavaslatra nézve is fennáll. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban felemlítsek egy általános törvényhozási szabályt. Azoknak a törvényeknek, a melyek bizo­nyos határidőhöz vannak kötve, s a melyeknek hatálya a határidő beálltával önmagától megszűnik, novelláris utón való módosítása törvényhozási szempontból sohasem indokolható, sőt egyenesen veszedelmes. (Igaz! Ugy van! balfelol.) Ilyen veszedelmes törvényhozási intézkedésnek tartom én a most lejárt és bizonyos határidőhöz kötött törvényjavaslatnak, illetőleg az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbítására vonat­kozó törvénynek novelláris utón való módosítását; mert az olyan intézkedések, a minőket ez a törvény­javaslat kontemplál, az olyan változtatgatások és módositgatások, a minők itt vannak, minden­esetre legalább is nem tökéletes törvényhozási intézkedések. (Igaz ! Ugy van ! balfelol.) Tekintettel arra, hogy az igen tisztelt pénzügy­minister ur szélesebb körben pertraktálta a fel­hozott kifogásokat, engedje meg nekem a t. ház, hogy erre csak későbben térjek rá (Halljuk! Halljuk ! balfelol.) és akkor is csak igen röviden, mert hiszen nem óhajtom a képviselőháznak — mint hallom — máris kimerített türelmét sokáig igénybe venni. (Halljuk 1 Halljuk ! balfelol.) A módosított czikkek közül épen az elsőt tartom olyan fontosnak, a melynek tárgyalása egyenesen kötelességünk, a mely egyenesen szük­ségessé teszi, hogy az Osztrák-Magyar Bank szaba­dalmának meghosszabbítása körüli egyes intézke­dések itt is megvitattassanak. Mikor az Osztrák-Magyar Banknak az 1899. XXXVII. t.-cz. által meghosszabbított szabadalma lejárt, akkor a bank ezen törvény intézkedése alapján 1908 deczember végéig kérte a szabadalom meghosszabbítását. Ezt a függetlenségi párt való­színűnek is tartotta, mert hiszen — mint ismere­tes — még idejében állást foglalt a szabadalom meghosszabbítása ellen. (Igaz ! Ugy van la szélső­baloldalon.) A most benyújtott törvényjavaslat indokolásánál, ha a kormány álláspontját veszszük tekintetbe, meggyőződhetünk róla, hogy már az indokolás eleje is arra czéloz, hogy a kormány kez­detben, kormány vállalása idejének legelején azon

Next

/
Thumbnails
Contents