Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-109

366 109. országos älés 1911 február 23-án, csütörtökön. a bank rosszakaratának, hanem ennek a körülménynek tulajdonítani, ka a mezőgazdák csak bizonyos kerülő utón juthatnak a bank hiteléhez, nem mindig ugyan, de hát a legnagyobb részben. Sümegi Vilmos: És ezért drágább is a kölcsön! Lukács László pénzügyminister: A jegybanknak nem lehet feladata, hogy ő a legkisebb adósokkal, pénzkeresőkkel közvetetten érintkezésbe jusson; erre ő neki az eszközei nincsenek meg; ő azoknak a hitelkeresőknek a személyi és vagyoni viszonyait nem ismeri, nem tudja megítélni azoknak a hitelképességét. Ezért okvetlenül szükséges, hogy ha mi a mezőgazdasági hitel kielégítéséről gondoskodni akarunk, hogy minden eszközzel toyábbfejleszszük a szövetkezeti intézményt, (Általános helyeslés.) a mint ezt korábbi ministerségem idején meg is indítottam az Országos Központi Hitelszövetkezet alapitásával, (Mérd; helyeslés a jobboldalon.) a mely azóta óriási lendületet vett (Igazi Ugy van! jobbfelöl.) és a mely, remélem, még igen nagymérvű lendületet fog venni, a mely mint közvetítő kell hogy szerepeljen a kis kölcsönkérők és a bank között, és szerepel is, t. képviselőház, inert téves az az állítás, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezetnek egy korlátolt hitel, mondjuk, tizenkét millió korona áll rendelkezésére. Ez abszolúte nem áll, t. képviselőház. Az Országos Központi Hitelszövetkezet annyi hitelt vesz igénybe a banktól, a mennyi jó anyagot csak szolgáltatni képes; e tekintetben semmi korlátozás nincsen, (Helyeslés.) és én meg vagyok róla győződve, hogy a mint ez a szövetkezet terjed és fejlődik, ugyanolyan mértékben fog annak a működése a bankkal szemben fejlődni és rövid idő alatt ez a fejlődés nagy mérveket fog a kisipar és a kis mezőgazdasági hitel terén is elérni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azonkívül, t. képviselőház, a bank folytonosan szaporítja a maga fiókjait a vidéken. Ez egyik rendkívül fontos eszköze annak, hogy a bank a vidéki közönséggel közvetlen összeköttetésbe és érintkezésbe juthasson, hogy megismerje az ottani viszonyokat és ezáltal a hitelt a vidéken minél nagyobb mértékben fejleszthesse. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Az a kívánalom, t. képviselőház, a melyet gróf Batthyány Tivadar t. képviselő ur fejezett ki, hogy közöljön a bank egy olyan kimutatást, a melyből kiderüljön, hogy mennyi hitelt vettek igénybe a nagybirtok, a kisbirtok, a kereskedők, az iparosok és a mezőgazdák, azt hiszem lehetetlen kívánság. (Az elnölci széket Návay Lajos foglalja el.) A banknál, t. képviselőház, évenként 1,700.000 darabnál nagyobb mennyiségű váltó fordul meg. E váltók azonban nem közvetlenül benyújtott váltók; csak egy igen csekély része ezen váltóknak közvetlenül benyújtott váltó; ezek mind jpénzintézetek és takarékpénztárak által benyújtott váltók. Ha tehát ilyen kimutatást akarna készíteni, törvényhozási utón vagy nem tudom, mily utón kötelezni kellene a pénzintézeteket az egész ország területén, hogy vezessenek nyilvántartást azokról a váltókról, a melyeket elfogadnak, máskülönben teljesen lehetetlen megállapítani, hogy a banknál összegyűlő több millió váltó minő proveniencziával bír. Szó volt azután, t. képviselőház, a jelzálogüzletről is. Voltak, a kik a jelzálogüzlet kiterjesztését óhajtották a bank részéről, voltak olyanok is, a kik ezzel ellenkező véleményt nyilvánítottak. Én, megvallom, azok közé tartozom, a kik a jelzáloghitelüzlet folytatását a bank részéről nem tartják kívánatosnak, (Helyeslés jobbfelöl.) hanem olyannak tartják, mely egj jegybank üzletkörébe jól be nem illeszthető. A jegybanknak ugyanis nem az a feladata, hogy hosszú lejáratú aniortizáczionális kölcsönök nyújtásával foglalkozzék. A jegybank igen nagy bajba juthatna akkor, ha záloglevelei egyszer visszadobatnának; ha nem veszi fel, akkor a tekintélye csorbul, ha pedig felveszi, akkor jiénzeszközei immobilizáltatnak. Ennek következtében más államok jegybankjai jelzálogüzlettel nem foglalkoznak. Mivel azonban ez az üzletág hoszszabb idő óta megvan, annak megszüntetését most inczidentaliter proponálni természetesen nem volt kívánatos, de nem is volt kívánatos annak kiterjesztését sem proponálni, annál kevésbbé, mert az elsősorban érdekelt mezőgazdasági körök részéről egyetlenegy kívánalom sem hangzott fel ez irányban. Ebből folyólag, mivel a banknak egész jelzáloghitelalaj)ja, mondhatjuk, ki van merítve és igy igen csekély összeg az, a mely évente rendelkezésre bocsátható volna, semmi értelme sincs annak, hogy a jelzáloghitelosztály Bécsből ide helyeztessék át, mert tulajdonképeni üzletköre nem lenne. Azt, a mi lebonyolítandó, az itteni kirendeltség is elvégzi és én azt tartom, hogy az volna kívánatos, hogy idővel ez az egész jelzálogüzlet lassankint megszűnjék. (Helyeslés jobbfelöl.) Szó volt, t. képviselőház, az ingó hitel kérdéséről is és ez irányban különböző kívánalmak hangzottak el. Tagadhatatlan, t. ház, hogy a mezőgazdák bizonyos mértékig hátrányban vannak, mert az a nagy ür, a mely a rövid lejáratú váltókölcsön és az 50 vagy 60 esztendőre terjedő amortizáczionális kölcsön közt van, jóformán semmivel sincs kitöltve és ennek következtében kétségkívül kívánatos, hogy ez az ür valamely oly intézkedéssel és oly hitelszervezettel töltessék ki, a mely lehetővé teszi a mezőgazdára nézve, hogy produktumait, értéktárgyait a nélkül, hogy kézizálogba adná, szintén leköthesse és hitelalappá tehesse. Ez iránt ismételt tanulmányok és kísérletek tétettek és tétetnek. Többek között az orosz banknak is van ilyen