Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-109

109. országos ülés 1911 február 23-án, csütörtökön. 365 jelentékeny lépést teszünk ennek a czélnak eléréséhez, és ha nincs is kimondva formailag a készfizetések felvétele, itt egy oly intézkedés van inartikulálva, mely ugyanezt a czélt szolgálja, és melynek segítségével már igen csekély az az ür, mely bennünket a készfizetések formális felvételétől elválaszt. Én azt tartom, hogy az az intézkedés igenis fentartandó, hogy annak megvan a szankcziója, a mint méltóztatnak tudni, a bankprivilégium elvesztése. Nem mondom, hogy ez okvetlenül be fog következni; én is azt remélem, hogy ez nem fog realizáltatni, de nem azért, mert nem lehetne megvalósítani az itt stipulált szabályok és megállapítások szerint, hanem azért, mert a bank semmi körülmények közt nem fogja odáig engedni a dolgot jutni, hogy a kormány élhessen ezzel a joggal, mely az ő számára itt fenn van tartva. I)e méltóztassanak megengedni, ha azt mondják, hogy a bank eddig is gondoskodott a jegyek paritásának fentarfásáról, mégis igen jelentékeny különbség a külföld bizalmának felébresztése és fentartása szempontjából a mi valutánkkal szemben, ha azt mondjuk, hogy a bank, ha tetszik neki, fent ártja a paritást, azzal szemben, ha azt mondhatjuk, hogy törvényszerű kötelességévé tétetik a banknak a paritás fentartása. Arról is volt szó — Földes Béla t. képviselőtársam emiitette meg — hogy jól van, ezzel az intézkedéssel kifelé a paritás biztosítva van, azonban ő azt kívánná, tegyünk még olyan intézkedéseket is, a melyek befelé, t. i. az ország területén belül is biztosítják a paritást. Megvallom, én nem egészen értem t. barátomnak ezt a kívánságát, mert én ugy fogom fel a dolgot, hogy ha kifelé a jegyek paritása biztotitva van, ez magában foglalja a jegyek paritását befelé is. (Ugy van! Igaz! jobbfelöl.) És a midőn a bank mindenkinek, a ki egy jegyet prezentál, 10 vagy 20 koronás jegyért készségesen kifizet aranyban 10 vagy 20 koronát és a midőn a bank van azon az állásponton, hogy igyekszik a közönség körébe aranyat hozni mesterséges utón is, hogy akkor miért kellene nekünk továbbmenő intézkedéseket tenni, azt igazán nem vagyok kéjjes belátni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) A legtöbb vita a mezőgazdasági hiteligények kielégítése körül forgott. (Halljuk! Halljuk ! bal felöl.) Itt kénytelen vagyok utalni azokra, a miket már az általános vita keretében volt szerencsém mondani, a midőn azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy azok a t. képviselő urak, a kik a jegybankra vonatkozó törvényt mindig vagy majdnem kizárólag csak hitelnyújtás szempontjából bírálják, nincsenek helyes utón, mert hiszen a jegybanknak — ,a mint már többször ki lett itt emelve — első és főfontosságu feladata a valuta állandóságáról gondoskodni. (Ugy van! jobbfelöl,) Sümegi Vilmos; De a mellett nagyon jó üzlet! Lukács László pénzügyminister: Minden más feladat, a melyet a bank teljesít, csak másodrendű feladat, és minden más feladatnak alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy a bank elsőrendű feladatának teljesítésében megakadályozva ne legyen, és hogy azt minden körülmények között teljesíthesse. (Helyeslés jobbfelol.) Ebből az axiómából kifolyólag, mert e feladatról nemcsak a banknak kell gondoskodnia, de a melyről való gondoskodás legfőbb kötelessége a két kormány megbízottjának is a bankkal szemben, ismétlem, a hitelnyújtás másodrendű feladat, a mely egy nyerészkedő üzlete a banknak, niig az előbbi, t. i. a valuta állandóságának biztosítása, inkább egy közfunkezió, az állam által reá ruházott funkezió, a melynek érdekében a bank sokszor áldozatokat is kénytelen hozni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelol.) Nem érthető tehát, miért méltóztatnak gyanúba venni a bankot, hogy a saját érdekében álló hitelnyújtási működését nem teljesiti addig a határig, a meddig azt csak teljesítheti saját érdekében, és a, meddig másnemű kötelezettségeivel összeütközésbe nem jön. Nem érthető, miért méltóztatnak gyanúsítani a bankot, hogy a mezőgazdaság iránt kevesebb érzékkel viseltetik, mint más foglalkozások iránt, a midőn ez idő szerint is a bank magyar igazgatóságában túlnyomó számban vannak a földbirtokosok és kisebb számban a kereskedők és iparosok. (Ugy van! jobbfelol.) Lehetetlen feltételezni azokról az urakról, hogy a magyar nagygazdák és földbirtokosok ellenszenvvel viseltetnének magyar gazdatársaikkal szemben. (Ugy van! Ugy van jobbfelol.) Ezt annál kevésbbé lehet feltételezni, mert hiszen régebben, a mint méltóztatnak tudni, limitálva volt a hitel, jelenleg azonban nincs limitálva; a magyar igazgatóság teljesen önállóan és függetlenül szabja meg azt az összeget, a melyet hitelnyújtásra akar és szükségesnek tart felhasználni; e tekintetben a közj^ont, vagy az osztrák igazgatóság részéről semmiféle korlátnak alávetve nincs. Az egyedüli korlát, a melyet a bank a hitelnyújtásban szem előtt kell hogy tartson, annak az axiómának a folyománya, hogy a banknak a követelései olyan értékekben kell hogy elhelyezve legyenek, a melyeknek természete megfelel a bank tartozásai természetének. Mihelyt e tekintetben disszonanczia áll be, mihelyt a rövid lejáratú és azonnal fizetendő kötelezettségekkel a banknak oly követelései állanak szemben, a melyek nem likvidek, nem azonnal folyósíthatok, a bank a legnagyobb zavarba jöhet legfőbb feladatainak a teljesítésében. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ez az egyedüli korlát, t. képviselőház, és ebből folynak mindazok a szabályok, amelyeket a banknak a hitelezés körül követnie kell. És miután a dolog természete szerint a mezőgazdasági hitel nem olyan mozgékony, nem olyan likvid, mint a kereskedői hitel, ne méltóztassék