Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

96. országos ülés 1911 február 8-án, szerdán. 31 nak nézzünk elébe, mert bekövetkezhet az, a mi bekövetkezett a rákosi gyűlés után. Alig oszlottak szét a rendek, a török háború megkezdődött és a félrevezetett királyt és az udvari pártot elnyelte nemzeti nagy létünk nagy temetője: Mohács. 1. képviselőház! Ezzel bevégezhetném tulajdonképeni beszédemet, de Hegedüs Lóránt képviselő úrral van még bizonyos elintéznivalóm. (Halljuk ! Halljuk!) Hegedüs Lóránt képviselő ur azt a, nézetem szerint igen vakmerő állítást koczkáztatta, hogy a 67-nek az a legnagyobb haja, hogy mikor évtizedes munka után már a siker küszöbéhez ér, akkor jön egy obstrukczió és azt lebunkózza. Mi igazság van ebben az erős vádban? Hiszen természetes, hogy az obstrukczió alatt minket ért, Az első obstrukczió, gondolom, 1871-ben volt, mikor a volt balközép Tisza Kálmán vezérlete alatt megobstruálta a Lónyayféle reakcziós választási törvényt. A második obstrukczió volt a Szapáry-féle közigazgatási törvényjavaslat ellen, mely meg akarta szüntetni a magyar törvényhatóságok autonómiáját, A harmadik obstrukczió az ischli klauzula ellen tört ki, a negyedik a katonai létszámemelés ellen. Azt hiszem, ezek mind olyan eredmények lettek volna, a melyeket érdemes volt lebunkózni. (Helyeslés bajfelöl.) De én tudom, hogy Hegedüs Lóránt t. barátom mit ért ez alatt. Azt érti, hogy mi a Széll-Körber-féle kiegyezést hiúsítottuk meg az 1903-i obstrukczióval. Bocsánatot kérek, mi akkor az obstrukczióval megakadályoztuk a létszámemelést, de Széll Kálmánt és az ő kiegyezését nem buktattuk meg. Széll Kálmánt megbuktatta a volt szabadelvű párt egy frakcziója, mely Bécsben aláásta az ő jjoziczióját. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ha Széll Kálmánnak megengedték volna azt, a mit az utódjának megengedtek, hogy visszavonja a javaslatát, talán még most is ő volna ministerelnök. Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam beszédjét egy jjarallelával végezte, összehasonlítást tevén a maga és édes atyja politikai szereplése közt. Egyet azonban elfelejtett. Elfelejtette azt, hogy édes atyja fiatal korában egyik erőssége és dicsősége volt a közjogi ellenzéknek, és mint ilyen irt egy igen nagy tanulmányra mutató munkát köztársasági bank czime alatt az önálló magyar nemzeti bank mellett, mig az én igen tisztelt barátom zsenge ifjúságában eldobta magától a nemzeti ideálokat, és ahhoz a párthoz csatlakozott, mely lemondást hirdet a nemzetnek. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbáloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. képviselőház! A törvényjavaslat tárgyalása feletti vitának félbeszakításával át kell térnünk az interpellácziókra. Mielőtt a képviselő urakat az interpelláczió előterjesztésére felkérném, bátor leszek napirendi javaslatomat megtenni. Javaslom a. t. képviselőháznak, hogy legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa, napirendjére tűzze ki: az elnöki előterjesztések és irományok bemutatását, továbbá az OsztrákMagyar Bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomat elfogadni? (Elfogadjuk!) Akkor ezt határozatkép mondom ki. Jelentem a t. képviselőháznak, hogy MádiKovács János és Lovászy Márton képviselő urak interpelláczióik elhalasztását kérték. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Határozatképen mondom ki. Ki következik? Szász Károly jegyző: Ráth Endre! Ráth Endre: Az idő előrehaladottságára való tekintettel a t. képviselőháznak óhajától teszem függővé, hogy lesznek-e kegyesek interpellácziómat, a mely rövid lesz, most meghallgatni, vagy méltóztatnak kívánni, hogy később tegyem meg. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A képviselő urak belenyugosznak abba, hogy az interpellácziót elhalaszszuk. (Zaj és felkiáltások a jobboldalim: Halljuk! Halljuk !) A zajban ugy értettem, hogy a képviselő ur az interpelláczió elhalasztását kéri. (Ellenmondások a jobboldalon. Helyeslés a baloldalon.) Miután a határozatot már kimondtam, az interpelláczió előterjesztése el van halasztva. (Helyeslés.) Ki következik? Szász Károly jegyző: Posgay Miklós! Posgay Miklós: T. ház ! Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy interpelláczióm elhalasztását kérhessem, mert fontos az az ügy, a melyet nyilvánosságra akarok hozni, mivel a kisembereket érdekli. (Halljuk! Halljuk!) Gyakran utazom keresztül a fővároson, mert vidéken lakom, s mivel nincs módomban fiakkeren járni, villamoson utazóra ki a pályaudvarra. Gyakran látom, hogy a szegény vidéki utas milyen boszantásnak van kitéve azáltal, hogy villamosra felszáll egy pénzügyőr és megkérdezi, van-e nála elvámolni való, és midőn ez a szegény ember, a ki családját akarja itt meglátogatni, s hoz magával elemózsiát, azt feleli, hogy hoztam magammal egy pár csirkét, vagy néhány üveg bort, a pénzügyőr egyszerűen leszállítja a kocsiról, s mint egy tolvajt kiséri el a félóra járásnyira fekvő vámhoz, ott megbírságolják, a helyett hogy mint őszinte embert, megdicsérnék. (Derültség.) Többször panaszkodtam már az illetékes eljáró egyéneknél e miatt, s kértem, hogy szün-