Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-96
32 96. országos ütés 19Í1 tessék meg ezt az anomáliát. Hiszen ha megadják a kényelmet, hogy a fővárosi főbb pályaudvarokhoz, mint a keleti, a nyugati, a déli pályaudvarokhoz közeleső trafikokban fogyasztási bárczákat áruljanak, adják meg ezt a kelenföldi, a józsefvárosi, az újpesti, az erzsébetfalvai állomásoknál lévő trafikoknak is. A keleti pályaudvaron pl. van fogyasztási hivatal, de ugyanakkor a trafikokban is van ilyen bárczaárusitás. Miért ne lehetne pl. ezt a ferenezvárosi pályaudvarnál lévő trafikoknál is megtenni ? Az ember igazán nem tudja felfogni, hogy történhetik meg, hogy az utast ily módon, a mint emiitettem, leszállítsák a villamosról és mint tolvajt kisérjék el a vámhoz. Ha meg nem mondja az utas az igazat, akkor bűnt követett el, mert csakugyan csalt és lopott. Azért voltam bátor a kisemberek érdekében felszólalni, hogy a jjénzügymiiiister ur és a kereskedelemügyi minister ur egyetértően megszüntesse ezt az anomáliát. (Helyeslés.) A következő interpellácziót terjesztem elő (olvassa): »Ha,jlandó-e ugy a pénzügyminister ur valamint a kereskedelemügyi minister ur azon segíteni, hogy a fővárost érintő pályaudvarokon a trafikokban fogyasztási bárczákat áruljanak, hogy a közönség a pénzügyőrök zaklatásaitól megkíméltessék ?« Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a kereskedelemügyi és a pénzügyi minister uraknak. Ki következik? Szász Károly jegyző: Haydin Imre! Haydin Imre: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy az ügy sürgősségére való tekintettel egészen röviden adhassam elő interpellácziómat. (Halljuk! Halljuk!) A felvidéknek egy olyan részéről óhajtok interpellálni, a melyben az ínség — sajnos — úgyszólván állandóan tanyáz. Ha ezen résznek szegénysorsú lakossága a legnagyobb önfeláldozással és a legnagyobb önmegtagadással' ezt az állandó ínséget mégis elviselni képes és e mellett -az állam iránt fennálló kötelezettségeinek mindenkor a legpontosabban és a legpéldásabban tesz eleget, azt hiszem, annál inkább szerzett jogot arra, hogy oly rendkívüli esetekben, a mikor a sors csapása különösen ránehezedik és megfosztja őt annak a lehetőségétől is, hogy következményeit a maga erejéből elviselhesse, akkor az állam segítésében és támogatásában annál nagyobb mértékben részesüljön. Szomorú alkalom ez, de legalább legyen meg ez az egy előnye, hogy ilyenkor a magyar állam megmutathatja a felvidék szegénysorsu tót népének, hogy a nemzetiségi izgatás, különösen pedig ezen a részen a cseh-tót propaganda nem egyéb üres ábrándnál, mert ha a népnek az élő valósággal kell megküzdenie, a mikor balsors és szerencsétlenség éri, abban a pillanatban egyedül a magyar állam az, a melynek támofebmár 8-án, szerdán. gató, gyámolító és felemelő karjára számithat. (Helyeslés jobb felöl.) Ezen felvidéki résznek lakossága napi élelmében úgyszólván kizárólag a burgonyára és a káposztára van utalva. Ha a kettő közül az egyiknek termése nem sikerül, akkor ínség közeledik a nép felé, akkor megélhetésében veszélyeztetve van. Sajnos, a tavalyi esztendő is ilyen volt. ISTemcsak hogy a burgonyatermés nem sikerült, de a folytonos esőzések következtében a burgonyának körülbelül 50—60 százaléka magában a földben rothadt el és a mit a népnek nagynehezen sikerült hazatakaritania, abból is egy rész elrothadt, a másik rész pedig már eddig elfogyott, ugy hogy megbízható hivatali kézből merített adatok alapján állithatom, hogy igen sok községben a szegény lakosság élelemmel már egyáltalában nem rendelkezik ós a tehetősebb, vagyonosabb gazdák is csak olyan készlettel rendelkeznek, mely két-három hétre terjed ki. Ennek legcsattanósabb bizonyítéka az, hogy, ha egy élelmes vállalkozó elmegy ezekbe a községekbe és hoz oda egy rakomány krumplit, daczára annak, hogy ennek is a fele elromlott, a nép mégis kapva kap utána, kilencz korona áron vásárolja métermázsáját és azt úgyszólván egy pillanat alatt elkapkodja. Méltóztatik azt is tudni, hogy ezen a vidéken igen gyéren termelnek gabonát. Sajnos, a gabonaterméssel is ugy vagyunk, hogy éjjen a viszontagságos időjárás és főleg az egerek által okozott károk következtében ez is nagy részben elpusztult és nem ritka eset azon a vidéken, hogy bizony száz kereszt össze-vissza 80 kilogramm szemet adott. Ilyen körülmények közt, t. képviselőház, a nép igen válságos helyzetnek néz elébe, és ha csak a kormány gyorsan és kiadó mérvben nem segit rajta, ugy félni lehet attól, hogy ez a válság katasztrófát hoz reája. Miután tudom azt, hogy a t. kormány a legnagyobb jóindulattal és készséggel viseltetik a felvidéki nép és annak szegény sorsa iránt; miután tudom, hogy ezt az alkalmat sem fogja elmulasztani, hogy jóindulatát és készségét vele szemben kimutassa és éreztesse, ebből a bizalomból kifolyólag vagyok bátor a t. földmivelésügyi minister úrhoz a következő interjDellácziót intézni (olvassa): Van-e a t. földmivelósügyi minister urnak tudomása arról, hogy a tavalyi ; rossz termés következtében Trencsén, Turócz, Árva és Liptó vármegyék szegény népét nagymérvű inség fenyegeti? 2. Hajlandó-e a minister ur ennek elhárítása végett az ezen vármegyékben működő felvidéki kirendeltség utján sürgősen intézkedni, hogy "a megszorult nép a szükséges élelmiszerek és vetőmag birtokába juthasson. (Helyeslés.) Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister:
