Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-109

109. országos ülés lüíi február 23-án, csütörtökön. 363 ben csak az ellenzék oldaláról hallottunk eddig felszólalást, de megnyugtató kijelentést a kormány tagjai részéről, különösen a pénzügyminister úrtól, a kitől ezt várjuk, nem hallottunk. A mezőgazdasági hitelpolitikát illetőleg a magyarországi román pénzintézetek nagyon jó példával járnak elő. (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Baross János t. képviselőtársam felszólalása alkalmával megdöbbentő adatokat tárt a t. ház elé. Magam is megszereztem az oláh pénzintézetek kimutatását, a mely az 1908-ik évből mutatja ki a forgalmat. Nagyon érdekes már maga ez a könyv is, a melyben egyetlenegy magyar szó sincs, sőt daczára a helységnevekről szóló törvény rendelkezéseinek, itt az összes magyar helységnevek idegen nyelven, románul szerepelnek. Maga a könyv is Sibianban jelent meg és 159 oláh pénzintézet kimutatását tartalmazza, a mely 159 pénzintézet több száz millió korona forgalmat csinál. A kik az erdélyi viszonyokat ismerik, tudják, hogy a mezőgazdaság terén a román pénzintézetek mily veszedelmes politikát űznek. Tudjuk, hogy valahányszor az erdélyi részeken egy magyar birtok eladás alá kerül, rögtön megjelenik az Albina, vagy más oláh pénzintézet képviselője, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és mindenképen, minden módon, sőt súlyos áldozatokkal is mindenáron meg akarja szerezni, a maga kezéhez akarja kaparintani azt a birtokot. Ha ezt tétlenül nézi a magyar törvényhozás és ily alkalmat sem ragad meg, mint az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbítása, akkor igazán mondhatom, veszedelemben van az egész erdélyi rész, az erdélyi magyar földek mind oláh kézre kerülnek. Azt mondják, hogy nem lehet altruisztikus politikát űzni. Hát ez az egyetlen oláh intézet, az Albina, 1908-iki kimutatása szerint román kulturális czélokra 71.329 koronát fordított. Hát még, a mikor arról van szó, hogy egy magyar birtokot kaparinthasson kezéhez. Ezek az oláh intézetek már nemcsak az erdélyi határszéleken működnek, de csápjaikat kiterjesztik az Alföldre, sőt a Dunántúlra is és valahol valami módon egy magyar birtokot kézhez lehet kaparintani, semmiféle áldozattól nem riadnak vissza. Mondhatom, hogy ez nemzeti veszedelmet jelent, és ez ellen feltétlenül a kormányzatnak tennie kell valamit. Nagyon szépen kérem a t. pénzügyminister urat; nyugtassa meg a képviselőházat, mert vagyunk még sokan, a kik ezt nem pártpolitikai szempontból fogjuk fel, de nemzeti szempontból, niert azt el nem tűrheti a magyar képviselőház, hogy állandó szervezet működjék Magyarországon, a melynek kizárólagos pénzügyi poütikája abból áll, hogy a magyar földet kézhez kaparintsa és denaezionalizálja Magyarország keleti részeit. A mezőgazdasági hitel dolgában más országok, akár Németországot veszszük például, akár Görögországot, akár a kis Svájczot, de magát az orosz állami bankot is, ezek igen tekintélyes összegeket szánnak mezőgazdasági hitelre. Igaz ugyan, hogy nálunk is a központi hitelszövetkezet., nem ugyan annyi összegben, mint tegnap egyik t. képviselőtársam mondta, a ki 12 millió koronát említett, hanem vagy 11 millió korona hitelsegélyben részesült, de ez oly csekély összeg, a mi talán annak is tudható be, hog3^ országszerte a hitelszövetkezetek nincsenek eléggé megszervezve. Ezt ugyanis mi is kívánjuk, és bár szükségesnek tartjuk a mezőgazdasági Intelt oly mértékben megszervezni, hogy az a szegény kisbirtokos, sőt még földmives is olcsó hitelhez jusson, és ne harmad- negyedkézből kapja esetleg igen drágán a pénzt, mégis ezt azáltal kívánjuk megoldani, hogy minden községben, hol megfelelő emberek vannak és szüksége mutatkozik, ilyen hitelszövetkezetek állíttassanak fel, és azok vármegyénkint és járásonkint czentralizáltassanak, s az Osztrák-Magyar Banknak tétessék kötelességévé, hogy ezt fokozott mértékben dotálja, és így a kisgazda olcsóbb hitelhez jusson. T. képviselőház! Az áüarm jegybank részvényeinek dolgát nem méltóztatik megengedni az elnök urnak, hogy tárgyalásunk keretébe bevonjuk, bár ez is rendkívül fontos a mezőgazdasági hitel szempontjából, mert pl. az orosz állami bank rendkívül érdekes példáját mutatja annak, hogy egy bank, mely nem részvényeken alapul, mint a legtöbb jegybank, a mezőgazdasági hitel tekintetében milyen szolgálatot tesz az ország szegény lakosainak. Részemről szintén azok közé tartozom, kik, ha olyan animozitással viseltetnek bizonyos bécsi körök az ilyen jegybank ellen, átmenetileg nagyon szívesen látták volna egy ilyen bank felállítását. Egyébként erre kiterjeszkedni nem kívánok csak arra kérem a pénzügyminister urat, hogy a mezőgazdasági hitel és az iparosok felsegitése dolgában, valamint különösen ennek a nagy nemzeti veszedelemnek, az oláh pénzintézetek káros működésének dolgában legyen szives nyilatkozatot tenni, mert még sem lehet közömbös, hogy a Székelyföld székelyek kezében van-e, vagy pedig oláhok kezében. Ez nagy nemzeti ügy, és kérem a t. házat, méltóztassék azt szives figyelmére méltatni. (Helyeslés bal felől.) Lovászy Márton jegyző: Ábrahám Dezső! Elnök: A pénzügyminister ur kíván szólni. Lukács László pénzügyminister: T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy néhány észrevételt tegyek azokra, a miket eddig a részletes vita folyamán hallottunk. Azt hiszem, nem mondok ujat és meglepőt a t. képviselőháznak, midőn azt állítom, hogy az a feladat, mely előtt a képviselőház ezen törvényjavaslattal szemben áll, tulajdonképen nem materiális jogalkotás, hanem inkább csak formai jogalkotás, mert hiszen itt egy, több szerződő fél által — hogy ugy fejezzem ki magamat — létrehozott megállapodásnak inartikulálásáról vau szó. Oly működés ez, t. képviselőház, mint midőn egy nemzetközi szerződés beczikkelyezésével foglalkozunk, melyet lehet egészben elfogadni, lehet egészben elvetni, de egyes részleteiben az illető érdekeltek hozzájárulása nélkül módosítani nem lehet, mert minden legcsekélyebb módosítás, 46*