Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-108

35G 108. országos ülés 1911. február 22-én, szerdán. Gondolom, a »íogva« szó itt kimaradt, bár beletartozik a szövegbe. A második bekezdés második sorában is helytelenül van az a kifejezés basználva, liogy »mindkét államában egyaránt feladatát képezk. Talán megfordítva volna jó, ugy hogy »egyaránt feladatát képezk. Lovászy Márton : Feladata ! Holló Lajos: Vagyok bátor tehát pótlólag még egy módosítást beterjeszteni, a mely e hiányok kiegészítését czélozza és azt indítványozom, hogy az I. czikk második bekezdésének első sorában ezen szó után: ^működésének tétessék : »fogva« ; ugyancsak a második bekezdésnek második sorában »a monarchia mindkét államában« helyett tétessék : »a két államban« ; végül szintén a második bekezdés második és harmadik sorában levő eme szavak helyett »képezi feladatát* tétessék : »feladatát képezk. Vagyok bátor módosításomnak és határozati javaslatomnak elfogadását ajánlani. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Csermák Ernő képviselő ur. Csermák Ernő: T. ház ! Előre kell bocsátanom, hogy a javaslatot nem fogadom el egyrészt abból a szempontból, mert bizonyos dolgok benne vannak, másrészt abból a szempontból, mert bizonyos dolgok nincsenek benne. A javaslatban elsősorban szembetűnik az, hogy bizonyos része kövér betűkkel van nyomva. A ki áttanulmányozta a kövérbetüs részeket, arra a meggyőződésre jöhetett, hogy azok ránk nézve a legsoványabb eredményeket tartalmazzák. Mikor tehát a javaslattal kívánok foglalkozni, elsősorban azokról a kövér betűkkel nyomott, de sovány eredményeket tartalmazó részekről óhajtok behatóbban szólni, a melyek egyrészről a javaslatnak ránk nézve a jelenlegi helyzettel szemben is helytelen irányban és terhünkre való megváltoztatását tartalmazzák, másrészről pedig olyanokként jelentkeznek, a melyek nagyobb figyelmet érdemelnek. Foglalkozom tehát az első czikknek azzal a részével, a mely arra vonatkozik, hogy (olvassa) : »Az Osztrák-Magyar Bank köteles minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodni arról, hogy jegyeinek a külföldi váltók árfolyamában kifejezésre jutó értéke a koronaérték törvényes pénzlába paritásának megfelelően állandóan biztosítva maradj on«. Ezt a tételt vívmány, eredmény gyanánt állították oda. Abból a szempontból kell tehát elsősorban vizsgálnom, hogy az az eredmény vájjon kinek eredmény; nekünk-e vagjr pedig a másik félnek, Ausztriának. Sokan foglalkoztak már a devizapolitikának kérdésével, azonban lényegesen még nem domborították ki azt a különbséget, hogy á devizapolitikának tényleges használatba vételénél vájjon ez a paragrafusrészlet milyen vonatkozással van reánk és milyennel Ausztriára. Megállapította már előttem Polónyi Géza t. képviselőtársam, hogy Ausztriában körülbelül 90 százaléka bonyolódik le azoknak a devizaüzleteknek, melyekre ez a rendelkezés eminenter vonatkozik, nálunk azonban csak 10 százaléka. Ha már most mi ebből a szempontból javításokat eszközlünk, olyan korrektivumot csinálunk, a mely a devizapolitikának állandóságát biztosítja, s a mely előnyökkel jár azokra nézve, kik a devizaüzlettel foglalkoznak, le kell szögezni azt a tényállítást, hogy a devizapolitikának ilyeténképcn való megerősítése épen Ausztriára előnyös. Mikor mi azokat a rövid lejáratú kereskedelmi érczváltókat, melyek az osztrák nagykereskedőknek fizetési eszközül szolgálnak, olyan helyzetbe hozzuk, hogy nyagodtan, biztosan szolgálhatnak az ő részükre fizetési eszközül a külföld szempontjából és a külfölddel szemben, akkor kétségtelen tény, hogy azoknak az osztrák kereskedőknek az álláspontját erősítettük, mert azoknak oly eszközt adtunk a kezébe, a mely eszközzel a maguk kötelezettségét, a kereskedelmi üzletek lebonyolítását a külfölddel szemben sokkal helyesebben és alkalmasabban tudják elvégezni, mint a mai állapot szerint. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt van azután a lényeges különbség az osztrák álláspont és a mi álláspontunk között. A lényeges különbség abban van, hogy azok az értékpapírjaink, a melyek a külföldön kellene hogy elhelyezést találjanak, az elhelyezést ennek a pontnak a szempontjából, mely a rövid lejáratú érczváltókra vonatkozik, nem találják meg. így jutunk pl. abba a szánalmas és szomorú helyzetbe, hogy a magyar pénzügyministernek örömmel kell jelentenie, hogy csaknem 90%-os árfolyamot tudott elérni akkor, a mikor kénytelen azokat a czimleteket idegen értékekben elhelyezni, a mikor kénytelen azzal foglalkozni, hogy azok a czimletek átszámittassanak márkákra, frankokra, sterlingekre, mindenféle értékekre. Ha egy közönséges hitelező levonja a 10%-ot akkor, mikor egy közönséges pénzügyletet bonyolít le, akkor azt a közönséges hitelezőt uzsoravétségért jelentik fel. Minálunk ellenben, a mint azt annak idején Polónyi Géza képviselőtársam nagyon helyesen megjegyezte, nem egyesült görögtűz mellett ünnepeltetik az a tény, hogy Magyarországnak sikerült külföldi értékekre szóló aranyjáradékát majdnem 90%-os árfolyam mellett elhelyezni. Midőn ezt a kövérbetüs részt megfontolás tárgyává teszem, kétségtelenül arra a következtetésre kell jutnom, hogy ez a rész nem nekünk, hanem azoknak van inkább előnyére, kik a túlsó felén vannak ezeknek a közösen egyesült államoknak; t. i. az osztrákoknak, ellenben a magyar viszonyok szempontjából ez haladást, előremenetelt nem jelent. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sokkal czélszerűbbnek és helyesebbnek tartottam volna azt, hogyha ebből az első czikkből egyszerűen kihagyatik ez a rendelkezés, mely különben sem tartozik ezen szakasznak szövegébe, hanem esetleg egy későbbi czikkben s egyszerűen