Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-108

108. országos ülés 1911 bennhagyjuk azt, hogy a felvett készfizetések fentartását kötelessége a banknak biztosítani. Talán túlzottaknak mutatkoznak azok az aggályok, melyeket Polónyi Géza t. képviselőtársam előterjesztett akkor, mikor szembeállította azt a tételt, hogy az aranypénzlábegységnek megfelelő paritásnak fentartásáról legyen szó, nem pedig esetleg ezüsttel szemben. De akkor, mikor a túlsó oldalról azt a tételt állítják fel, hogy adaát bornirtság uralkodik és mikor meg kell állapítani azt, hogy ez a bornirtság tényleg nem is bornirtság, mert az egyoldalú bornirtság, mely arra irányul, hogy annak, ki a bornirtságot alkalmazza, az érdekét mozdítsa elő, az nem tekinthető bomirtságnak, hanem az annak jól megfontolt és alapos esze járása, mely mindig arra irányul, hogy bennünket minden irányban az egész vonalon lehetőleg megrövidítsen, — (Igaz l Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor kétségtelen, hogy minden tételnél meg kell gondolnunk azt, hogy annak a tételnek olyan szövegezést adjunk, a mely kizárja minden olyan kétes magyarázat alkalmazhatóságát, a mely magyarázatból még a legstriktebb okoskodás mellett is ránk nézve bármiféle kár és hátrány származhatnék. A mi már most ennek a ezikknek második bekezdését illeti, ez a bekezdés foglalkozik azokkal a kötelességekkel, a melyeket a banknak teljesítenie kell a két állammal szemben. Itt leghelyesebbnek találom, ha azzal a hasonlattal élek, a melyet valamikor régen Rousseau álhtott fel, mondván, hogy az állam háztartása, társadalmi gazdasága voltaképen hasonló az ember szervezetéhez. Abban a kereskedelmi, -ipari és földmivelési ügyek képviselik az ember száját, gyomrát, a pénzügyek pedig azt a vért, a mely ebben a szervezetben czirkulál. Ha már most nekünk a vérünket Ausztriából adják, ha a gyomrunkat Ausztriából töltik meg, (Ugy van I balfelöl.) ha a mi kereskedelmünk, iparunk Ausztria kezében van, akkor mit remélhetünk mi attól a feladattól, a melyet velünk szemben ez a bank fog teljesiteni, a mely nem a mi bankunk, a mely eminenter Ausztriának a bankja ? A túloldalról, a mikor Sümegi t. képviselőtársam a görög bankról beszélt, az a lekicsinylő és zajos derültséggel kisért gúnyos megjegyzés hangzott el, hogy igenis, görögül tudnak a görög bankok. Én azt hiszem, ha valaki felvetné a görög nemzetgyűlésben azt, hogy Magyarországon igenis tudnak magyarul és Magyarországon a bankban magyarul beszélnek, talán ott is zajos derültség kísérné ezt a kijelentést. Ámde, ha eljönne ide az a görög ember a magyar bank közgyűlésére, és ott meghallaná azt, hogy Magyarországon igenis, nem tudnak magyarul, akkor talán egyrészről szégyennel kellene bevallanunk, hogy igenis Magyarországon nem vagyunk képesek kivinni azt, hogy magyarul tudjanak, másrészről szégyent kellene vallanunk a felett, hogy Magyarországon a magyar nemzetnek nemzetgyűlésében, a magyar nemzet képviselőházában az ilyen kjfebriiár 22-én, szerdán. 357 vánságokat kicsinylő és gúnyos megjegyzésekkel kisérik, (Ugy van! Ugy van! balfelól.) a mely megjegyzések alapjukban nem felelnek meg az igazi helyzetnek, mert egy olyan sérelemre vonatkozó gúnyos lekicsinylések, a mely sérelem orvoslása elsősorban képezi feladatunkat. (Ugy van! Ugy van ! balfelól.) A mikor tehát ilyen bankról van szó, a mely elsősorban nem magyar, a melynek közgyűlésében a magyar nyelvet nem tudjuk érvényesíteni, nem tudjuk használni, akkor ezzel a bankkal szemben nem viseltethetünk olyan bizalommal, hogy tőle várjuk azoknak a feladatoknak teljesítését, a melyeket ez a czikk második fejezetében a bank feladatául tűz ki. Itt nekünk olyan bankra van szükségünk, — még ha a közösség formájának fentartása mellett működik is, — a melynek kétféle üzletmenete egészen és teljesen elválasztandó egymástól, (ügy van! balfelól.) hogy lényegében meglegyen nekünk az az önálló magyar bankunk, a mely összeköttetésben áll azzal az osztrák bankkal, azonban kétségtelenül a magyar érdekeket szolgálja és kétségtelenül magyar banknak tekintetik. így érhetjük el azután azt az eredményt, a melyet ugyancsak Rousseau a társadalmi gazdaság szempontjából felállítandó feladat gyanánt jelöl meg, hogy minden államban szükség, hogy az állampolgárok, igenis, kényszerítve legyenek dolgozni, de viszont, ennek a munkának sohasem szabad eredménytelennek és meddőnek maradnia. A mikor Magyarországon a közgazdaságnak, a birtokok eloszlásának politikája ma fordulópont előtt áll, a mikor egy kifejlődés előtt állunk, a melynek feladata elérni azt, hogy a polgárok megfelelő földhöz jussanak, hogy Magyarországon kellő gazdaságot rendezhessenek be, akkor én ebből a szempontból sem tartom helyesnek azt, hogy az Osztrák-Magyar Bank ezen szervezetében működjék és ilyen közös bank szolgáljon ki minket, a mely Magyarországnak talán . , . Elnök : Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy mindaz, a mit itt felsorol, nincsen összefüggésben a tárgyalás alatt levő első czikkclylyel. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Holló Lajos : Gazdasági kérdések ! En is erről beszéltem ! (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Csermák Ernő: Én most nem a kövér betűkről beszéltem, hanem a bank feladatairól és arról kívántam beszélni, a miket az első czikk második pontjában, sovány betűkkel bár, de a kormány mégis előterjesztett. Az én nézetem szerint ebből a javaslatból mindenesetre ki kellene hagyni azokat a kövér betűket, a melyek akadályát képezik annak, hogy a készfizetések felvétessenek. Hallottunk a t. túloldalról mindenféle felfogást. Hallottuk az egyik szónok részérői azt, hogy a készfizetések tényleg megvannak, a másik szónok pedig azt mondotta, hogy a készfizetések tényleg nincsenek meg, de nincsen is reájuk szükség, mert ebben a rendelkezésben benne van min-