Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-108

i08. országos ülés 1911 Aztán ne legyen háromszáz millió kontingense, hanem akármennyi, 500—G00 millió. így, mint önálló hitelintézet,, működhetnék, de egyenlő feltételek közt. Mert a mi jól működő jelzálogintézeteinkkel szemben, a melyek kimennek mint élelmes kereskedők a külföldre, hogy zálogleveleiket ott elhelyezzék, a melyek mögött nincs az állam szekuritása és garancziája, hanem a melyek csak saját jól működő pénzintézeti hitelükre és külön biztosítási alapjukra támaszkodhatnak, nem volna helyes előnyben részesíteni ezt az intézetet, hanem ha Magyarországra teszi az át székhelyét, egyenlő adóztatási viszonyok közé és egyenlő törvényes elbánás alá kell sorozni a többi jelzálogintézettel. Ezért vagyunk e mellett és a későbbi szakaszoknál leszünk bátrak külön felhozni, hogy ez a jelzálogosztály ne védelmeztessék külön és ne láttassék el külön szekuritással, hanem szeparáltassék és így telepíttessék Magyarországra, a hol gyakorolja a jelzálogüzletet továbbra is jelzáloglevelek kibocsátásával, de egyenlő feltételek mellett a többi jelzálogintézette], (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mielőtt egy aránylag nem nagy jelentőségű, de különálló kérdésre rátérnék, a szövegezésre nézve volnék bátor néhány észrevételt tenni a nélkül, hogy érdembeli változtatást akarnék provokálni. Azt mondja ugyanis a szöveg, hogy feladatát képezi a banknak a pénzforgalom szabályozásáról, a fizetések kiegyenlítésének megkönnyítéséről, azután a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági hitel kielégítéséről gondoskodni. Ez a kifejezés »pénzforgaIom szabályozásáról és a fizetések kiegyenlítésének megkönnyitéséről«, talán a régi sablonnak benhagyása. Nem gondolom, hogy ez teljesen födné azt a gondolatot, a melyet ezzel kifejezni akarnak. Mi a jegybank kötelessége e téren ? Ugy-e az, hogy a pénzforgalom számára kellő fizetési eszközöket bocsásson rendelkezésre. Neki tehát nem lehet czélja, hogy a pénzforgalom egész szabályozását a kezébe vegye, mert ez nem feladata. A pénzforgalom szabályozása egészen más eszközökkel gyakorolható. Tudjuk, hogy az állam akkor, a mikor a postatakarékpénztár intézményét behozta, ezzel a pénzforgalomnak nagy könnyítését és bizonyos modalitását állapította meg. Azok az intézmények, melyek saját magukra szóló utalványokat bocsátanak ki, melyek csekkekkel és zsiro-üzletekkel dolgoznak, a pénzforgalomban szintén tekintélyes szerepet visznek. Mi tehát a banknak kötelessége ? Kellő mennyiségben, bankjegyből álló fizetési eszközöket bocsátani a forgalom rendelkezésére. Ha pedig ezt nem bocsátaná kellőkép rendelkezésre, ha megszűkitené a pénzforgalmi eszközöket, ha pl. a pénzforgalom által igényelt 800 millióval szemben csak 4—5 száz milliót bocsátana rendelkezésre, akkor már épen ugy nem látná el kötelességét, a mint nem teljesítené azt, ha túltelítené a forgalmat, a mi jegyeinek bizonyos mérvű devalváczióját idézi elő. Ennek következtében szerintem czélszembb volna a textusban a követfebruár 22-én, szerdán. 355 kező szavakat tenni, és vagyok azt bátor módosítás alakjában is benyújtani, mely ezen szakasznak helyesebb szövegezését tervezi. (Olvassa) : »Módositás. A második bekezdésben ezen szavak után : »a jegybanknak feladatát képezi«, a többi szavak elhagyandók és helyettük a következő szöveg teendő : >>a pénzforgalom számára kellő mennyiségben pénzjegyeket bocsátani rendelkezésre, a- hitelszükségletnek kielégítésénél a jegybankra váró feladatokat ellátni, végül a bankjegyeknek paritásos értékét ugy a bel- mint a külforgalomban biztosítani*. Azt hiszem, hogy az a hármas kötelezettség, melyet ezen szakasz homályosan tervez, helyesebb formában lenne ezen szövegben megállapítva. Végezetül legyen szabad még egy nagyon kis kérdésre kiterjeszkednem, mely ezen szakaszszal kapcsolatos. Itt egy megszokott nomenklatúra használtatik, a mely közjogi szempontból fontossággal bir és bár nagy súlyt nem helyezünk rá, mégis ennek nagymérvű elterjedését megengedni nem volna helyes. Lassanként szerencsésen kiküszöböltük az összmonarchia elnevezést, a birodalmi eszmét. Most már nem mondjuk soha, hogy a birodalomnak két állama, a birodalom területei, a birodalom diplomácziája, daczára annak, hogy Bécsben erre rendkívül nagy hajlandóság van még mindig. így múltkor is egy közokiratban, a külügyministeri expozéban a »bécsi kabinet« kifejezés jutott bele. Ök tehát még mindig az összmonarchia fogalmának valami módon való visszaállítására törekednek. Svédország és Norvégia, melyek olyan szoros viszonyban állnak egymással, mint mi Ausztriával, sohasem használnak egységes jelző kifejezéseket, hanem azt mondják, hogy Svédország és Norvégia. így egész bátran nevezhetnők mi is a bankot, miként Földes Béla indítványozni akarta, Ausztria és Magyarország jegybankjának, noha ezen közös intézményre ez a jelzés egyáltalában nem illenék. Mostanában azonban az »összmonarchia« kifejezést enyhébb formában kezdik átváltoztatni »monarchiá«-ra. Ma tehát a »monarchia« képezi azt az egységet, mely alá a két partiumot helyezik, a melybe beilleszkedik a két állam kormánya, törvényhozása stb. Egy megszokott és ujabban a ház minden oldalán igénybevett elnevezés : a »monarchiának mindkét állama«. Szerintem teljesen felesleges egy ilyen egységesítő fogalmat jegybank szabadalmába beletenni. Nekünk erre a kifejezésre : »a monarchia mindkét államában*, nincs szükségünk, mert e helyett mondhatjuk, hogy mindkét államban. Az egységesítő fogalomnak mellőzését ajánlom tehát ugy itt, mint másutt is, mert Magyarországnak Ausztriától való független államiságát kellően tünteti fel — a mint külföldön is mondják: L'Autriche et Hongrie — ez a kifejezés : »mindkét állam*. Végül egy-két stiláris módosítást vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. Az I. czikk második bekezdésében az van, hogy (olvassa) : »Alapszabályszerű működésénél az Osztrák-Magyar Banknak«. 45*