Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-108
%U 1Ö8, országos ülés 1911 désből nem engedhet valamit át azoknak az ágaknak, a melyek erre a támogatásra rá vannak szorulva ? Vannak törvényes megállapítások, hogy egyes hiteligények a hivatalos rátán, a bankkamatlábon alul, l%^kal nyerjenek kielégítést. Az állam mondjon tehát le a nyereségben való megfelelő részesedéséről. Nem kell, hogy az államnak 10 vagy 20 millió legyen a nyeresége, legyen az kevesebb, de a mezőgazdasági vagy ipari fejletlenebb ág nyerjen nagyobb mérvű támogatást, a mire az állami gazdasági politikában elsősorban van tekintet és figyelem forditva. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha ezeket a gondolatokat keressük a javaslatban, akkor azt hiszem, hogy sehol sem találunk mást, mint a régi sablonokon való haladást, (ügy van ! a szélsőbáloldalon.) Talán azt hiszi valamelyik képviselőtársunk, hogy ez uj intézkedés, a mely a nagyipari, kisipari és mezőgazdasági hitelszükségletek kielégítéseié vonatkozik ? Ez benne volt eddig is a bank alapszabályaiban, ez kötelessége volt eddig is a banknak. Ámde ellátta-e a bank ezeket a szükségleteket ? Meg van Magyarország gazdasági és ipari közönsége elégedve ezzel az ellátással ? Itt nem szabunk uj kötelességet a banknak. Azonban uj formácziókat kell keresnünk, külön igényeket kell támasztanunk, mint mezőgazdasági államnak. A bank pedig nem kegyelemkép gyakorolja ezt, hanem eljárásában a mi jogunkat érvényesiti és állami szuverenitásunkból eredő felhatalmazást gyakorol a mi területünkön belül. Egy ilyen kis társaságtól, a mely idejön Magyarországra, 100 milliócskával, gyakorolja ezt az óriási jogot és ellátja Magyarország pénzforgalmát meg hitelszükségletét, miért nem követelünk valamit saját előmenetelünk és előhaladásunk érdekében ? (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez csak azért van, mert ez mindig olyan szentély volt, a hova nekünk behatolni egyáltalában nem volt lehetséges, a hol nem volt szabad fellebbentem azt a fátyolt, a mely eltakarta ennek a banknak misztikus működését, a mely mint nagy intézet állott tekintélyével és hatalmával és a melynek struktúrájába és működésébe bepillantani nem lehetett. De midőn ez a fátyol, ez a függöny lehullott, akkor látjuk, hogy ez a bank egy nagy, Európa előtt tekintélyivel biró pénzintézet, azonban Magyarország szempontjából rendkívül szűk körű és rideg gondolkozású alkotás, a melylyel szemben nekünk követeléseket felállítani teljes mértékben jogunk van, sőt magunkkal szemben kötelességünk is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezekkel szemben nem akarok a szövegbe semmi ujabb módosítást felvenni, miután ugy gondolom, hogy az igen t. kormány elzárkóznék attól, hogy mi a szövegen nagyobb, kardinálisabb módosítást tegyünk. Csak egy határozati javaslatot vagyok bátor ezzel kapcsolatban beterjeszteni, a mely kormányzati intézkedést involvál és a mely következőleg Szól (olvassa) : »Minthogy az OsztrákMagyar Bank sem az ipari, sem a mezőgazdasági hitel körül reá váró feladatokat eddig Magyarkor «ár 22-én, szerdán. országon megfelelően nem teljesítette, utasittatik a kormány, hogy kormányzati utón tegyen intézkedéseket az iránt, hogy a szabadalommal felruházandó jegybank ezen feladatainak az eddiginél fokozottabb és sikeresebb mcdon feleljen meg«. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez volna, t. képviselőház, az, a mit a hitelszükségletek ellátásánál felhozni bátor voltam. Itt megemlítem még azt, a mivel t. képviselőtársaim közül többen is foglalkoztak beható és érdekes fejtegetéseikben, hogy itt ezen törvényjavaslat a bank feladatai közé sorozza mindenekelőtt a törvényhozási intézkedés folytán felvett készfizetések fentartásának biztosítását. Azt gondolom, hogy ebben a szakaszban egyszerűen gúnyt képez az, hogy a törvényhozás által felvett készfizetéseket kell neki biztosítania. Lovászy Márton : Sajtóhiba ! Lukács László pénzügyminister: Ez benn van a régiben is ! Holló Lajos: Ez is azt mutatja, hogy ez javításra szorul. Különben is azt gondolom, hogy azt, hogy a banknak kötelessége a készfizetések fentartása, nem kellene kötelességei közé soroznunk, mert erre egy egész külön paragrafus van, és ez a 83. §., a melyben ez benne van, a mi természetes is, mert a banknak kötelessége jegyeit bármikor kívánatra törvényes érczpénzben beváltani. Ennek következtében a banknak ezen kötelezettségét nem kell külön megállapítanunk, mert ez a bank működésével természetszerűleg összefügg. Csak a felmentést, vagyis azt, hogy milyen körülmények közt van e kötelezettség alól fölmentve, kellene felhozni. De -ez oly magától értetődő dolog, hogy ezt egy jegybank megteszi, ha a törvény külön intézkedést nem is tesz arra, mert a jegybank köteles bankjegyeit törvényes érczpénzre bármikor beváltam. Azt hiszem, e formában semmi esetre sem tartható ez meg, hanem innen bátran kihagyhatjuk és csupán a 83. §-ban tehetnénk erre nézve intézkedést. Lovászy Márton : Azt is el lehetne törülni, nincs értelme ! Holló Lajos : Itt vagyok bátor még a hitelszükséglet kielégítésénél néhány szóval a jelzáloghitel-osztályra nézve egyes megjegyzéseket tenni, habár elismerem, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársamat egészséges gondolat vezette. Kétségtelen, hogy a jelzáloghitelnek ellátását Magyarországra nézve fontosnak kell tekinteni és ha a jegybank foglalkozik is ezzel, az talán nem volna az országra nézve hátrányos, de törekvésünk csak abban állhat, hogy mivel e jelzálogüzlet a banknál háromnegyed részben Magyarországon űzetik, ennek következtében ez szeparáltassék magától a jegybanktól, a melyhez teoreticze ez nem is tartozik, és helyeztessék át Magyarországra, jöjjön az ide, mint egy kiváló, uj jelzálogbank, a melyet az egész magyar közönség rokonszenvvel fog fogadni, és egyenlő gazdasági feltételek mellett vegye föl a versenyt továbbra is.