Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

:>() 96. országos ülés 1911 február 8-án, szerdán. A mi az időszerűség kérdését illeti, hát arra nézve lehet nézeteltérés, hogy vájjon az önálló bank felállítása akkor időszerü-e, midőn az önálló vámterület még fennáll, vagy akkor, a mikor már önálló vámterületünk van, vagy pedig hogy egyidejűleg állitandó-e fel az önálló bank és az önálló vámterület is. En abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha nekünk biztosan lehetne építenünk arra, hogy az Osztrák-Magyar Bank a mi hiteligényeinkkel szemben akkor is lojálisán fog elbánni, a midőn áttérünk az önálló gazdasági berendezkedésre, az önálló vámterületre, akkor, nézetem szerint, minden esetre az volna a legkívánatosabb, hogy az önálló vámterület kezdetleges nehézségeinek legyőzésénél mi egy erős, konszolidált bank segítségét vehessük igénybe. Nagyon természetes doiog, hogy, ha egy ország átmegy a közös vámterületről az önálló vámterületre, akkor uj gyárak és ipartelepek felállítása nagy befektetési tőkét igényel; azonkívül a meglévőket is ki kell egésziteni, jobban felszerelni, hogy a fokozottabb termelés igényeinek megfelelni képesek legyenek. Ez természetesen mind jelentékeny hitelt igényel. Hátha nekünk biztosítékunk volna arra nézve, hogy ezt a hitelnyújtást, ezt a támogatást mi az Osztrák-Magyar Bankban akkor is fel fogjuk találni, igen is abban a nézetben volnék, én is, hogy várjuk meg azt, míg az önálló vámterület felállíttatik. Azonban nekem az a határozott meggyőződésem, hogy ez az Osztrák-Magyar Bank akkor nem hogy istápolni fogná a mi első vergődő küzdelmeinket, hanem ellenkezőleg, mindent elkövetne arra, hogy csirájában fojtsa el gazdasági önállóságunk iránti vágyunkat. (Igaz ! Úgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Thaly Ferencz: Megmutatta 1907-ben a kiegyezés előtt. Bizony Ákos : Akkor állítani fel az önálló bankot, mikor az önálló vámterület is életbelép, tehát egyszerre két nehézséggel küzdeni meg, ez, azt hiszem, szintén nem volna helyes. Én tehát nem látok más módot, mint hogy az önálló banknak kell lenni az első lépcsőnek, a melyet követnie kell pár esztendő múlva az önálló vámterületnek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) S épen azért nagyon természetes, hogy azt józan észszel nem kívánom és nem kívánhatom, hogy ma vagy holnap állittassék fel az önálló nemzeti bank, hanem igenis azt tartom, és ez áll az ország, a nemzet érdekében, hogy olyan időben állittassék fel az önálló magyar nemzeti bank, a midőn a vámterület önállósítása előtt már maga a bank megerősödni, a kezdet nehézségein átesni fog tudni, hogy azután az önálló vámterület berendezését, a megfelelő gazdasági elhelyezkedést már ő erőteljesen támogatni és istápolni képes legyen. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Felvettetett itt a ház kebelében az a kérdés is, hogy vájjon a múlt nyáron megtartott választások tulaj donképen mit jelentenek, mi felett döntött akkor a nemzet. Erre vonatkozólag a munkapárt részéről kétféle nyilatkozatot hallottam. Hantos Elemér t. képviselő ur azt mondta, hogy az a nagy per, a mely esztendőkön át izgalomban tartotta közéletünket, a múlt nyáron a nemzet Ítéletével a közös jegybank javára dőlt el. Hegedüs Lóránt t. képviselő ur pedig azt mondta, hogy a múlt nyáron a nemzet az iránt döntött, hogy nem kívánja, hogy még egyszer 67-es kiegyezést 48-as kormány kössön meg. Az én nézetem szerint egyik sem találta el a tavalyi választás igazi jelentőségét. En azt tartom, hogy a nemzet a múlt nyáron sokkal fontosabb határozatot hozott. A választóknak túlnyomó része nem sokat törődött a bankkérdéssel, a legtöbbje előtt nagyon közömbös volt, hogy önálló bank lesz-e, és mikor, 1911 január 1-én, vagy 1915-ben, vagy 1917-ben. A nemzet másra döntött. A nemzet a fölött döntött, hogy a nemzet szuverenitását, önrendelkezési jogát, nem akarja, vagy nem tudja megoltalmazni. A magyar nemzet a fölött döntött tavaly nyáron, hogy mindenáron békét és nyugalmat akar, ha mindjárt a temető csendje is az. A magyar nemzet többsége elcsüggedt, a lelkesedés elpárolgott, cserbenhagyta kipróbált vezéreit és többséget adott annak a kormánynak, a mely a lemondás politikáját hirdette, és a melynek a múlt képviselőházban egyetlen embere sem volt. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem egyedüli jelenség ez szegény hazánk történetében. Hiszen volt oly országgyűlés, a mely hazaárulónak jelentette ki Rákóczi Ferenczet és bujdosó társait, azt a Rákóczit, a kinél többet hazájáért egyetlen magyar sem áldozott. De más példát is hozhatok fel. így a Verbőczy István példáját. 1525-ben történt, a hatvani országgyűlésen, a köznemesek nagy számban, állítólag 14.000-en, felfegyverkezve jelentek meg. El voltak keseredve az udvari párt visszaélései, a közjövedelmek elpocsékolása, és az ország védelmi érdekeinek elhanyagolása miatt. Elesett Nándorfehérvár, Szendrő, az ország védtelenül állott. Az akkori kormányt okolták mindezekért. Megbuktatták Báthory István nádort és helyébe Verbőczy Istvánt állították. Óriási lelkesedéssel üdvözölték ezt a momentumot. (Halljuk! Halljuk ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Báthory István, a megbukott nádor, az udvari párt fiatalságából megalakította a kalandorok társaságát, összevásárolt egynéhány köznemest, és nem egészen egy esztendő múlva a rákosi gyűlésen hazaárulónak nyilvánította Verbőczyt és apósát, Szoby Mihályt, ugy hogy életüket csak szökéssel tudták megmenteni. De ne bizakodjék el a kormány és a pártja a kivívott győzelem miatt és ne örvendezzenek nagyon a bécsi hatalmi körök. Mert a nemzet elcsüggedt ugyan és ellenállási ereje megrokkant, de szive mélyén él a fájdalom és a keserűség, és elcsüggedt nemzettel nagy tetteket véghezvinni nem lehet. {Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ne adja Isten, hogy megpróbáltatások-