Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-108

108. országos ülés 1911 és a magfar vállalatokat fokozottabb inérvű ellátásban és támogatásban részesítse. (Élénk helyeslés a^szélsőbaloldalon.) Ugyancsak ez áll a kisiparra vonatkozólag is, a melyre t. képviselőtársaim is rámutattak és a mely szintén nem nyer kellő mérvű kielégítést és védelmet. Polónyi Géza : Abszolúte semmit! Holló Lajos: Hiszen a közös bank a kisipart egyáltalán nem veszi különösebb figyelembe ! Tudjuk, hogy a kis váltókat szereti a bank ; rendkívül ügyes kimutatásokat szoktak a pénzügyi bizottságban és másutt is előterjeszteni arról, hogy a bank váltótárezájában milyen apró váltók és milyen kis összegek szerepelnek. Ezen kimutatások ezt hiven előtüntetik, de az Osztrákmagyar bank, sajnos, a takarékpénztárak bosszúságára keresi ezeket a kis váltókat. T. i. a visszleszámitolásnál arra fekteti a fősúlyt, hogy azok a pénzintézetek, a melyekkel a vidéken összeköttetésben áll, ne küldjenek hozzá ezer koronákról szóló nagyobb váltókat, hanem lehetőleg seperjék össze fiókjaikból a kisebb, apró váltókat is, hogy kimutatásaiban szerepelhessenek és ezeket mutassa be visszleszámitolási stokk gyanánt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) így áll elő az, hogy ezek a kis váltók ott szerepelnek. (Halljuk ! Halljuk ! ) Méltóztassék csak megkérdezni a gyakorlat embereitől, vagy ezektől a visszleszámitoíásokat igénybevevő vidéki pénzintézetektől. Hisz ezek már visszariadnak ezen leszámítolási anyag beküldésétől, mert rájuk nézve sokkal több kezelési kellemetlenséggel és munkával jár ez, semhogy az az aránylag csekélyebb összeg, a melyet nekik a jegybank nyújt, ennek az üzlete ágnak igénybevételét kifizethetné. Innen származik ezen apró váltóknak a bankba való befutása, de nem ez a czél. (Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) Nekünk az a czélunk, hogy a kisipart, a kiskereskedelmet és a kisgazdát is a hitelszervezés valamely kedvező, egészséges és közvetlenebb formájában lássuk el. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Erre különböző módok szolgálhatnak és ezek a mezőgazdasági hitelek tekintetében inkább ki vannak fejlesztve, mint a kisipari hitel terén. Láthatjuk, hogy az első mód, a mely erre szolgálna, az volna, hogy azokat a nagy szövetkezeteket, a melyekben kooperáczióra egyesülnek akár a kiskereskedők, akár a kisgazdák, hitelszükségleteik tekintetében nagyobb mértékben elégítenék ki. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Magyarországon a központi hitelszövetkezeteknek a jegybank részéről kielégítendő hitelszükséglete eddig, ugy gondolom, 12 millió koronában volt megállapítva. Ez az összeg nem megfelelő ; Magyarország összes kisgazdáit és kisiparosait tekintve, ez egyáltalán nem minősíthető megfelelő összegnek. (Ugy van ! balfelM.) Tudjuk azt, hogy a külföldi államok is ezen összeget messze túlhaladó dotácziókkal látják el ezen szövetkezetek hitelszükségleteit. És mi akadályozza ebben a közös bankot ? Magyarországon a jegybank jegyforgalma szakemberek áliitásai szerint körülbelül 800 XÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. V. KÖTET. február 22~én, szerdán. 353 vagy 1000 milliót tesz ki. Ennek következtében, hogyha ezen 800 millióból, tegyük fel, hogy hitelszövetkezeti czélokra körülbelül 60—80 milliót le is köt, ez a jegyforgalomnak oly csekély részét képezi, hogy ez a likviditás, vagy a biztonság szempontjából lényegesen egyáltalán figyelembe nem vehető. A jegybankok lekötéseket eszközölnek állami kölcsönökben. Ha Ausztria állami kölcsönökben leköt 60 milliót, ha a külföldi jegybankok állami kölcsönökben lekötik alaptőkéiknek és kibocsátott jegyeiknek egy részét, hogy Magyarországon a mezőgazdaság és a kisipar támogatására 60—80 milliót lekötni ne lehetne, azt nem fogadom el. A mi a likviditást illeti, a melyre gróf Tisza István képviselőtársam hivatkozott, hát erre azt mondom, hogy a likviditást nem az a kisgazda adja meg önmagában, hanem a hitelszövetkezet egyetemes felelőssége, a mely bármikor beváltani képes azokat a jegyeket. Különben is nem az a czél, hogy elsősorban ezt vonjuk ki a forgalomból, és hogy ha válság támadja meg a jegybank hiteléletét, elsősorban ezen 60 millió vonassék ki a forgalomból, hanem a nagy hitel restringálásával kell megkezdeni az akcziót és ezeket érintetlenül kell hagyni. De különben is sem a szekuritás, sem a likviditás szempontjából nem állanak hátrább a többi pénzintézetek, mert ezek ép oly biztos alappal bírnak, mint azon intézetek, a melyek likviditás szempontjából nem nyújtanak különösebb előnyt a szövetkezetek váltóanyagával szemben. A hitelszövetkezeti ellátás egyik formája volna a mezőgazdasági hitellel való ellátás. A mi mellett a jogi életben egészen uj fogalmakkal is találkozunk és egészen uj jogi konstrukcziók is jönnek létre. A zálognak ma már nemcsak azt a fajtáját ismerjük, a midőn testi átadás mellett lehet zálogjogot szerezni, hanem azt a formáját is, a midőn a gazdának a függő termését joga van ott a helyszínén elzálogosítani, a fundus instruktusát a helyszínen hagyás mellett joga van zálog tárgyává tenni. E szerint a zálognak egy egész más alakzata keletkezett. Olyan pénzintézetek támogatását tehát, a melyek üzletüket kibővítették a mezőgazdasági hitellel (Zaj. Elnök csenget.) szorgalmaznunk kell, mert a mezőgazdasági hitelnek egészséges alapon való ellátása elsőrangú feladatot képez. Nekünk nem kellene egyszerűen azzal a régi, maradi felfogással jönnünk, a melylyel jött a jegybank mindig, hogy a mezőgazdasági hitel nem alkalmas a bank üzletére, mert az nem kereskedelmi hitel, hiszen a világ minden termelő és mezőgazdasági állama ezen az állásponton régen túlhaladt és az ipari és a kereskedelmi hitel ellátása mellett a mezőgazdasági hiteligényeinek törvényes formákban való ellátását elsőrangú feladatának tekinti. Tessék azokat a pénzintézeteket, a melyek a mezőgazdasági üzlet fejlesztésével foglalkoznak, nagyobb arányú támogatásban részesíteni. Hol van az |kimondva, hogy a kormány a nyereségi részese .45