Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-108

Sö2 108. országos iííés Í9ÍI február 22-én, szerdán. jegybank sem. Á iáikor a német jegybank rendes körülmények között lemegy 50—52%-os fedezeti rendszerre, bogy nekünk 200—220 millió hitelellátás végett prágai, gráczi, vagy párizsi bankhoz kelljen menni, és ne nyújtsa a mi központi jegybankunk, a melynek viszonyai a fedezetet feltétlenül megadnák : ezt nem tartjuk indokoltnak és nem tartjuk helyesnek, (ügy van! Ugy van! a haloldalon.) Ebből keletkeztek régi időben a kritikus és válságos helyzetek. Szükséges volna tehát, hogy a jegybank kissé ne olyan fennhéjázó módon, ne csak azon kimutatásokkal dolgozva, a melyeket most ujabban a magyar hiteligények kielégítésére nézve olyan fölényesen odadobott a magyar hitelkereső közönség szemébe ; nem ezekkel a ferde világitást előidéző számokkal kell jönni, a melyekkel félre akarják vezetni a magyar közönséget, ha ugyan ez a magyar közönség nem lett volna szakavatottabb és nem látta volna meg a valódi helyzetet. ÍJem ezekkel kell idejönni, hogy port hintsenek a magyar közönség szemébe, hanem a valódi szükségletek kielégítésével, a mi ma nem történik a megfelelő formában és mennyiségben. Látjuk ezt egyes vidéki pénzintézeteknél, a melyeknek kezében milliók és milliók vannak és a melyek 60—100 ezer korona visszleszámitolási hitelt is nyújtanak. Az Osztrák-Magyar Bank hitelkielégitése tehát nem olyan, a milyenhez Magyarországnak joga volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az egyik követelmény tehát, a mit mi a hitelszükségletek kielégítésénél felállítunk, a visszleszámitolási hitelnek fokozottabb mérvű és egyúttal közvetlenebb kielégítése. A mi a javaslatban felhozott három hitelszükségleti ellátást, nevezetesen a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági hitelellátást illeti, ezekhez is kell néhány megjegyzést fűznöm. A kereskedelmi hitel ellátásánál valami messzemenő panaszokat támasztanunk, azt hiszem, felesleges, mert épen ennek a hitelnek ellátására van ez a jegybank berendezkedve. Hogy milyen indokból, arra már voltam bátor az általános vitánál rámutatni. Azért, mert ez a kereskedelem szolgálja az osztrák közvetítést. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Az Osztrák-Magyar Bank pedig ezen osztrák közvetítésnek, osztrák iparnak támogatására szentek ma és szentelte a múltban is életét. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Polónyi Géza : Tulajdonképen osztrák tőke ! Holló Lajos : Ezt a közvetítő kereskedelmet a bank eléggé favorizálja Magyarországon is és ebben az irányban csak azt az igényt lehet vele szemben táplálni, hogy a kereskedelmi hitel szükségleteit is lehetőleg közvetlenül lássa el,_s a kamatdifferencziát ott is csökkentse. Más a helyzet az ipari hitelszükségletek kielégítésénél. (Igaz! ügy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Rendkívül szomorú tapasztalat az, a mit ezen a téren a jegybankkal szemben tettünk és a mit itt panasz tárgyává kell tennünk. Tapasztalatunk t. i, az, hogy a, jegybank az olyan intézetektől, a melyek Magyarországon iparvállalatokkal állottak összefüggésben, különösen pedig azon vidéki pénzintézetektől, a melyek egy vagy más irányban résztvettek az iparpártolásban, teljes bizalmatlansággal fordult el és kimondottan megszakított minden összeköttetést azokkal a pénzintézetekkel, a melyek a magyar iparnak fejlesztésére és gyarapítására kezdeményező vagy segitő és támogató munkát végeztek. Lovászy Márton : Szép dolog ! Holló Lajos: Ezt teljes mértékben el kell ítélnünk, (Helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) mert érje bár veszteség ezen a téren a jegybankot, a mint éri külföldön is, más helyen, mert ott sincs kivéve azon szabály alól, hogy tartalékalapjait kicsiny töredékekben veszteségek leírására is fel kell használnia, de azt, hogy egy sokszor egészséges ipari fejlődéstől és berendezkedéstől hitelellátását elvonja, még sem tarthatjuk jogosultnak, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) ellenkezőleg, mint az állam által szabadalommal felruházott jegybanknak, elsőrangú kötelességéül kell megjelölnünk azt, hogy menjen az állam után. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Helyeslés.) Ha mi a szegény adófizetők terhére — a mint tudjuk — száz és száz milliókat szavazunk meg beruházási és iparfejlesztési czélokra, — hiszen csak szubvencziókra évenkint 10—20 millió van a költségvetésbe fölve ve — akkor nem kötelessége-e annak a jegybanknak, a mely az államtól nyert szabadalmából él, nyomon követni az államot és ott, a hol az állam termékenyítő keze megjelenik szubvencziók formájában és más alakban, követni az állam példáját ? Mert az az állami szubvenczió egymagában nem képes az ipart talpraállitani; kell, hogy ahhoz az olcsó hitelnyújtásnak egészséges nagy támogatása is csatlakozzék. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Miért bírja Ausztria és a külföld ipara Magyarországon a versenyt felvenni ? Nemcsak azért, mert fejlettebb ipari berendezése van, s tanultabb ipari munkásai és szakközegei vannak, hanem azért, mert olcsóbb hitellel is rendelkezik; mert 6—8 hónapig terjedő hitelt is bocsátanak rendelkezésére, míg azt a mi ipari vállalatainknak nyújtani nem vagyunk képesek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek következtében az ipar fokozottabb mérvű támogatása volna szükséges a bank részéről és az önálló bankhoz való ragaszkodásunknak épen az képezi legfontosabb indokát és érvét, hogy ettől a közös banktól -— a mely elvégre a legjobb esetben is közös hitelpolitikát folytat — nem várhatjuk el azt, hogy Magyarország ipari életének fejlesztésére olyan különösebb gondot fordítson, a minőt elvárhatnánk Magyarország önálló bankrendszerétől és önálló hiteléletének kiépítésétől. De akárhogy is áll a dolog, ha fenn is kell tartanunk a közös bank intézményét, azt fel kellene használni arra, hogy legalább a legális hiteligényeket e téren kielégítse és azon kívánalmakat, a melyeknek teljesítéséhez az ország iparéletének joga van, a jegybank teljesítse, és a magyar ipart