Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-108
M 108. országos ülés 1911 február 22-én, szerdán. szerepel a bank mérlegében a közraktári zálogjegy. Az 1909. évről szóló, tehát az 1910-ben kibocsátott mérlegben, — méltóztassék ezt, magyar törvényhozók, meghallgatni — a banknak egyetlenegy közraktári zálogjegye sem szerepel a mérlegben. Igaz, hogy majd egy másik szakasznál foglalkozni fogok mérlegkészítés azon nemével, hogy ők a közraktári zálogjegyeket, a melyeket összesítve kezelnek az értékpapírokkal és váltókkal, egyszerűen váltóknak deklarálják, minélfogva azt a furcsaságot fogja találni a t. államtitkár ur, hogy a mig az értékpapíroknál és váltóknál az egész évi forgalmat veszik fel a mérlegbe, a közraktári zálogjegyeknél esak a deczember 31-iki álladékot mutatják ki, ugy hogy a mérlegből abszolúte nem lehet megtudni, hogy a bank egy esztendőn át a mezőgazdasági hitel számára adott-e egyetlen varrans erejéig hitelt vagy nem ? Ha ez igy van, szemben azzal, hogy e varransokkal tisztán a Pénzváltó és leszámítoló bank foglalkozik, a melyről pedig ki van mutatva, hogy részvényeinek legnagyobb része az osztrák Länderbank birtokában van, Magyarország fentart egy oly közraktári intézményt, a mely monopóliumot biztosit az osztrák tőkének és az Osztrák-Magyar Bank a mezőgazdasági hitel számára a varansokban egy árva krajczárt sem bocsát a mezőgazdasági hitel rendelkezésére. Ez pedig olyan állapot, a melyről én el sem akartam hinni, hogy egy országban lehetséges. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Az Osztrák-Magyar Bank ezeket a közraktári zálogjegyeket egyszerűen váltókként kezeli és nem a gabonát, a varrans mögött álló árut tekinti hitelképesnek. Ezért daczára annak, hogy statútumban ki van mondva, hogy a varrans nem személyi hitelen alapul, mégis mint váltót kezeli, a váltók között is sorolja fel, igy is bírálja el és hogy egy varrans elfogadtatik-e, melyet egy gazda nyújt be, ez tisztán attól függ, hogy van-e az illetőnek személyi hitele, vagy nincs ? Én mély tisztelettel kérném a házat és a jjénzügyminister urat, hogy ha mi nem akarunk itt frázisokkal dolgozni és ha a mezőgazdasági hitelről tényleg gondoskodni akar ez a törvényjavaslat, akkor tessék nekem mondani egy remediumot, hogy mi az, a mi a mezőgazdasági hitelnek abból az óriási teherből jut, melyet a birtokososztály a bankkal szemben visel, mikor egy óriási lukrativ üzletet nyújt neki ? Kétségtelen ugyanis, hogy sem a záloglevél-üzletben, sem a közraktári zálogjegyben a magyar mezőgazdaság egy árva krajczárral sem részesül a jegybanknak jegykibocsátási jogából. Kérdem a t. pénzügyminister urat, hogy mi az tehát, a mivel ez az OsztrákMagyar Bank a mezőgazdasági hitel érdekeit szolgálja ? Tessék nekem erre feleletet adni. Ha pedig az urak arra a meggyőződésre jutnak, hogy az én adataim teljesen igazak, akkor tegyük talán megbeszélés tárgyává a dolgot. Nem arra hivom én fel önöket, hogy utasítsák el ezt a törvényjavaslatot, hisz tudom, hogy ez irányban meddő .volna a fáradozásom; hanem arra kérem, vegyék a többség táborában elő ezt a kérdést, követeljenek erre nézve programmot és tessék a törvényhozás elé állni, hogy mivel akarják a jegybank kötelezettségét megállapitani a mezőgazdasági hitel szolgálatára vonatkozólag ? (Helyeslés bálfelől.) Hát azután a kisiparosok, a munkások adójukkal nem járulnak hozzá a bank fentartásához ? Ezeknek az érdekeiről abszolúte semmikép ne legyen gondoskodva, hanem tisztán néhány banknak és tőkepénzesnek palotaépitési szenvedélyeit van hivatva ez a bank szolgálni és nem inkább a szegény nép érdekeinek támogatását % (Helyeslés a baloldalon.) Én programmot kérek. Javaslatokkal e tekintetben elő nem állhatok, nem is hivatásom, meddő is volna a parlamentnek jelenlegi helyzetében. Nekem is meg vannak a nézeteim és hozzáteszem, hogy a lehető legjobb indulattal fogom nemcsak én, hanem a függetlenségi párt mindkét tábora támogatni azon törekvéseket, melyek tényleg komolyan arra irányulnak, hogy a kisiparos, a munkás és a mezőgazdaság érdekeiről gondoskodjunk. Én tehát számon kérem, hogy mi a programmjuk e tekintetben, mit akarnak csinálni és mivel akarják indokolni, hogy az Osztrák-Magyar Bank a mezőgazdasági hitel érdekeit igy, a hogy jelenleg szervezve van, szolgálja. Erre bizonyítékot és programmot kérek. Áttérek most már a törvényjavaslatnak érdemi részére, a harmadik bekezdésre. Nem leszek túlságosan terhükre, t. uraim, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) a minek tisztán és kizárólag egészségi állajjotom az oka. Kényetlenek vagyok azonban a t. ház.szives figyelmét most olyan körülményekre felhívni, melyek meggyőződésem szerint a kormány és a többség intenczióinak megfelelőleg klarifikálandók, mert attól tartok, hogyha ez a szöveg igy marad, a mint előttünk fekszik, ezt a bank ugy fogja kihasználni, hogy abból lépésről-lépésre kellemetlen, félreértések és peiek támadhatnak, a melyeknél az egyik kompaczisczens, az osztrák pénzügyminister nem fogja a mi álláspontunkat védelmezni. Ha méltóztatnak elolvasni a harmadik bekezdést, abban elsősorban a kifogásolni való az, hogy a t. pénzügyminister ur által előterjesztett szöveg szerint »az Osztrák-Magyar Bank köteles minden rendelkezésre álló eszközzel gondoskodni arrók stb. Lovászy Márton t. képviselőtársam már foglalkozott ezzel a kérdéssel, hogy tulajdonkép mi is értendő az alatt, hogy »minden rendelkezésre álló eszközzel*. A litteratura és a praxis engem meglehetősen felvilágosítanak arról, hogy mit lehet alatta érteni ? Érteni lehet a devizákkal és a mikor a deviza kimerül, az aranynyal való fizetést. Más értelmet erre, legalább eddig, a tudósoktól én nem kaptam. Az általános vita keretében elég bőven kifejtettem, most csak utalok rá, hogy az u. n. paritás fentartása a banknak legelső és legnagyobb érdeke. A nem készfizető jegybanknak ugyanis, a, mely