Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-108

340 108, országos ülés 1911 február 22-én, szerdán. ezeknek a sterling-, márka- és frankparitásoknak lentartása, a mit, hogyha nem lehet másként, devizáknak a piaczra dobásával kénytelen megvédelmezni, vagyis elad akkor, mikor a deviza ára emelkedik és vesz, mikor csökkenik. Maga a deviza tehát lehet minden a világon, csak nem kisipari érdek, és abszolúte nem mezőgazdasági érdek. De, t. képviselőház, ha én kérdést intéznék a t. pénzügyminister úrhoz az kánt, hogy a mezőgazdaság érdekeit ez a bank miként szolgálta és szolgálja, akkor én erre a mélyen t. pénzügyminister úrtól semmiféle megnyugtató feleletet kapni nem tudnék, és azt hiszem, nagyon czélszerü lesz, ha ennél a czikknél a pénzügyminister úrtól egy programmot kérünk arra vonatkozólag, hogy ennek a jegybanknak most biztositott uj szabadalmában tulajdonképen mi az, a mivel a pénzügyminister ur a mezőgazdasági hitel érdekeinek szolgálatát biztositani akarja és biztositva látja. (Helyeslés a baloldalon.) Mert semmi kétséget sem szenved az, hogy különösen egy nem készfizető bank tisztán az államhitelből él, a mennyiben jegyei, mint tisztán hitelpénzek, vásárlási erő tekintetében tisztán és kizárólag az állam hiteléből táplálkoznak. Ha tehát a magyar társadalom a maga gazda- és kisipari osztályaiban adójával és egyéb szolgáltatásaival hozzájárul az állam hitelének fentartásához és ezen bankstatutum hasznosításához, akkor teljes joga van követelni, hogy ezen 75% erejéig agrár Magyarországon a mezőgazdasági hitel érdekei is teljesen biztositva és kiszolgálva legyenek. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, hogy az ország nagy megnyugtatására fogna szolgáim, ha a t. pénzügyminister ur e tekintetben felvilágositana minket, hogy mi az, a mi ebben a bankstatutumban a mezőgazdaságnak a jegybankból jut. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert leszek bátor néhány adattal megvilágítani azt az álláspontomat, hogy, ha ez a bankstatutum igy marad, a mint most van és nem történik gondoskodás arról, hogy a mezőgazdasági hitel biztosítékot, illetőleg megfelelő csatornákat nyerjen arra nézve, hogy saját érdekeinek szolgálatát is megtalálja a jegybankban, akkor lehetetlenségnek tartom, hogy a magyar gazdaközönségnek itt ülő képviselői ezt a bankstatutumot ilyen alakjában megszavazhassák és elfogadhassák. (Helyeslés balfdől.) És mi a tényállás, t. ház ? A tényállás a következő : Az eddigi törvényhozás a mezőgazdasági hitel érdekeinek szolgálatát két alapon akarta a bank által szerveztetni. Az egyik volt az, hogy a magyar törvényhozás az irodalomban megnyilatkozó felfogás ellenére, a gyakorlati érzék alapján és azért, mert Magyarországot nem lehet a nagyvilág teoretikusainak kaptafájára ütni, tehát a nagy teoretikusok ellenére a jegybank egyik feladatául tűzte ki, hogy a jelzáloghitelügyletekkel is foglalkozzék és 300 millió korona erejéig kontingentált záloglevélkibocsátási jogot adott a banknak ; azonkívül azt a jogot adta neki, — erre a dologra nagy súlyt fektetek — hogy ezen 300 millió erejéig kibocsátott zálogleveleit bankfedezetül felhasználja. Én ezt a jogot a bank kötelezettségének tekintettem azért, mert a bank ezzel szemben mentesittetett attól, a mit más záloglevélkibocsátó intézetek kötelesek megtenni, a bank t. i. nem tartozik külön tartalékot, illetőleg biztosítéki alapot letenni a záloglevélkibocsátások fejében. Altkor tehát, midőn a törvényhozás a bankot felmentette egyrészt a külön biztosíték nyújtásától, másrészt jogot adott a banknak arra, hogy ezeket a zálogleveleket mint bankszerű fedezetet felhasználja, egyúttal kijelölte azt az utat, a melyre a bank a mezőgazdasági hitel érdekeinek szolgálatában elsősoiban utalva van. És mi történt ebben a kérdésben ? 1878-ban, midőn a bankakta először megalkottatott, az akkori, a régi osztrák Privilegiite Bank a jelzálogkölesönök alapján kibocsátott zálogleveleit 1878ban nemcsak bankfedezetnek használhatta fel, hanem kétharmad értékük erejéig azokat az érezfedezetbe számithatta be. 1878-ban, a mikor az osztrák Piivilegirte Bank szabadalma megszűnt és helyébe lépett az Osztrák-Magyar Bank, az osztrákoknak első dolguk volt, hogy a régi statútumnak ezt a rendelkezését megszüntették és most már a záloglevél nem képezhetett többet érczalapba beszámítható fedezetet. Ez a tény, ez az intézkedés maga egyszerre lehetetlenné tette, hogy a bank, tehát a jegykibocsátó intézet a mezőgazdasági hitelnek a jegy kibocsátás révén egy árva fityinget is rendelkezésére bocsáthasson. Mivel pedig a záloglevél nem képezett többé érczfedezetet, annak alapján nem is lehetett bankjegyet kibocsátani, a minek folytán az egész mezőgazdasági hitel elesett attól, hogy a jegykibocsátási jog révén — ezt mindig] hangsúlyozom — a jegybanktól bármiféle néven nevezendő hitelben részesülhessen. Én magam is azok közé tartozom, a kik a követeléseket nem szívesen veszik érezfedezeti alapnak, az u. n. Low-féle törvénynyel ellentétben, de ugyanaz a bank, a mely a mezőgazdasági záloglevelektől elvonta az érezfedezeti alapot, a kereskedelmi világot érintő kereskedői devizák tekintetében 60 millió erejéig követeli, hogy az ugyancsak külföldre szóló devizakövetelések az érezfedezetbe beszámíttassanak. Én nyugodtan önökre bízom, hogy megítéljék, hogy a magyar állam, a mely agrárállam, helyesen cselekedett-e és cselekszik-e akkor, a midőn a záloglevelek kétharmad része értéke erejéig megtagadja az érezfedezeti jelentőséget, de ugyanakkor 60 millió korona névérték erejéig megengedi, hogy a külföldi követelések devizák alakjában az érezfedezetbe beszámíttassanak. Eem mondom, hogy teoreticze ez hozzáférhetetlen dolog, de egy^agrárország, a mely igy jár el, meggyőződésem szerint saját érdekei ellen cselekszik. Hock János : Nagyon helyes ! Polónyi Géza: Ez azután azt eredményezi, hogy a jegykibocsátás révén a mezőgazdaságtól