Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-108

1911 február 22-én, szerdán. 334 108. országos ülés í tott, de saját kezdeményezésemből teszem ezt, mert Ízlésemet és erkölcsi érzésemet sértené és bántaná, hogyha valakit személyében inzultálnék, mert kivételes társadalmi állásom sem engedi meg, hogy bárkit akár a házban, akár a házon kivül megsértsek. Ugyanez a kivételes társadalmi állásom azonban nemcsak arra kötelez engem, hogy én a sánczok mögül ne lövöldözzek, mert az lovagiatlanság, de megköveteli viszont, hogy védtelen emberre szintén ne lövöldözzenek, mert én sem vagyok sérthető. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, ha valaki a naplót minden pártszenvedélytől, elfogultságtól menten olvassa el, igazat fog nekem adni, hogy sérteni nem én kezdettem; mert ifj. Erdélyi Sándor képviselő ur, a kihez egy szót se intéztem, kiáltott rám először »Hock ne beszéljen ! Hock üljön le !«. Ez alatt t. ház én csak azt a magyarázatot érthettem, hogy helyt nem állhatok szavaimért, tehát itt a házban semmiféle egyéni kijelentéseket ne tegyek. (Mozgás a jobboldalon.) T. képviselőház! Én igy értelmeztem, s ezért jöttem indulatba. De viszont a ház naplója az én szavaimat és gondolatomat csonkán idézi, mert a mondatnak csak egyik fele jött bele a naplóba, mig a másik fele abban a zajban, a mely szavaimra támadt, tulajdonképen elveszett. Én t. i. a pillanat hevében és ingerültségében nem azt mondottam, a mi a naplóban igy van feljegyezve : »Semmiféle éretlen gyerektől. ..«, hanem azt mondtam, »Semmiféle éretlen gyerekeskedéstől terrorizáltatni magam nem engedem.« (Helyeslés balfelől.) Ezt tehát általánosságban mondtam. Kijelentem, hogy személyt érinteni, vagy sérteni vele nem akartam, mert nem is tehettem. (Általános helyeslés.) Igaz, hogy miután a kiegyenlítő elnöki rendreutasitásban részesültem, már ezzel tulajdonképen az erkölcsi elégtételt meg is adtam. De ez engem, t. ház, még mindig nem nyugtathat meg, azért kijelentem, •hogy őszintén sajnálom, hogy elnöki rendreutasitásra okot adtam. (Általános helyeslés.) Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Meg kell jegyeznem a t. kéj)viselő ur felszólalására, hogy ő a közbeszólásoknak olyan részleteire is hivatkozott, a melyeket nemcsak én nem hallottam, de nyilván a gyorsírók sem hallottak, mert a gyorsírói naplóba bele nem kerültek. Előttem hivatalosan csak az áll, a mi a gyorsírói naplóban van. A gyorsírói naplóban előforduló közbeszólások továbbmenő vagy más irányú elnöki beavatkozásra, mint a melyet teljesítettem, okot nem szolgáltattak. Egyébiránt kérem a t. képviselő urakat, hogy talán nem is kellőképen indokolt, heves és ingerült közbeszólásoktól és szóváltásoktól szíveskedjenek mindkét oldalon tartózkodni. (Általános helyeslés.) Következik az indítvány-. és interpellácziós könyvek felolvasása. Mihályi Péter jegyző: Tisztelettel jelentem, hogy sem az indítvány-, sem az- interpellácziós könyvben ujabb bejegyzés nincs. Elnök: Következik a napirend értelmében az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának és az érmeés pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 150, 163) részletes tárgyalásának folytatása. T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) A házszabályok 214. §-a értelmében be kell jelentenem, hogy a pénzügyminister ur Papp Elek államtitkár urat jelölte meg mint oly megbízottját, a kit az esetleg szükséges felvilágosítások megadása czéljából itt a házban a felszólalás joga megillet. A tárgyalás tegnap a módosított alapszabályszakaszok elsejéig jutott. Szólásra következik ? Zlinszky István jegyző: Lovászy Márton ! Lovászy Márton : T. képviselőház ! (Halljuk 1 Halljuk!) Az első kérdés, a melyet a bankügy rendezésénél meggyőződésem szerint el kell birálni és el kell dönteni, az, hogy az állam az ő bankj egy kibocsátási jogát, a mely a pénzverési felségjogból folyik, maga gyakorolja-e vagy pedig átruházza-e azt, a mint Európa-szerte szokásos, egy részvénytársaságra. Ez a kérdés ezen alapszabályok keretében itt az első czikknél van eldöntve, a mennyiben ki van mondva, hogy az Osztrák-Magyar Bank részvénytársaság, s mint részvénytársaság gyakorolja azon jogokat és kötelességeket, a melyek a jegybank feladatával összefüggnek. T. képviselőház ! Én konstatálom azt, hogy nálunk a közvélemény, akár közös, akár önálló bankról van szó, általában a részvénytársasági forma mellett foglalt állást. Indítja erre a magyar közvéleményt az, hogy attól tart, hogy ha Magyarországon állami bank állíttatik fel, ez az állami bank a kormányhatalommal nagyon is szoros függő viszonyba és attól nagyon is függő helyzetbe kerül, nagyon is ki van téve annak, hogy az állam az ő hatalmi czéljaira, politikai czéljaíra a bank tőkéit, erejét felhasználja és a bank rendelkezésére álló eszközöket elvonja azoknak igazi hivatásától, attól a hivatástól, hogy a közgazdasági életet táplálja. Kétségtelen dolog azonban az is, hogy vannak bizonyos jelenségek, a melyek arra mutatnak, hogy van egy másik áramlat is, a mely épenséggel nem zárkózik el az állami bank eszméjétől. Nem szándékozom itt mérlegelni azokat az előnyöket és hátrányokat, azokat az érveket, a melyek az állami bank vagy pedig a részvénytársasági bank mellett felhozhatók, de konstatálni kívánom azt, hogy a mai világban, a mikor az állami szocziálizmus eszméje kétségkívül fejlődésben van, a mikor azt látjuk, hogy az állam folytonosan törekszik a maga tevékenységét és pedig gazdasági téren is, minél inkább kiterjeszteni és a mikor látjuk azt a sok tekintetben sajnos jelenséget, hogy a társadalom a maga gyengeségének érzetében maga is biztatja, bátorítja az áUamot arra, hogy az ő gazdasági tevékenységét kitérj eszsze és igy a maga nagy erejével igyekezzék a gazdasági életet fellendíteni, akkor én azt tartom, hogy az állami bank eszméjétől teljes merevséggel elzárkózni nem lehet.