Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-108

Í0&. országos ülés ÍÚlí február á2-en, Szerdáit, 335 Elnök : Bocsánatot kérek, kénytelen vagyok a t. képviselő urat félbeszakítani. A házszabályok és a ház állandó gyakorlata kétségtelenné teszik, hogy a részletes tárgyalás arra való, hogy az általánosságban, alapelveire nézve már elfogadott javaslat részletei megvitattassanak. E felfogás helyessége tekintetében nemcsak a házszabályokra és az eddigi gyakorlatra utalhatok, de utalhatnék akárhány, sok és pregnáns elnöki kijelentésre a közelmúltból is. Ha itt a részleteknél, a javaslat egyik szakaszánál, az az alapkérdés lenne megvitatható, vájjon állami bank legyen vagy részvénytársasági, a mikor a képviselőház általánosságban már elfogadta a részletes tárgyalás alapjául azt a törvényjavaslatot, a mely az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbításáról szól és. ezzel a bankszervezetnek fentarmár elvben elhatározta, mondom, ha most ilyen kérdésről lehetne itt vitatkozni, ezt a részletes tárgyalás fogalmával összeegyeztetni nem lehetne. (Helyeslés jobbról.) Nagyon kérem tehát a t. képviselő urat. szíveskedjék magát a részletes tárgyalás megszokott rendes menetéhez tartani. (Helyeslés jobbról.) Lovászy Márton: Teljes tisztelettel hajlok meg a t. elnök ur figyelmeztetése előtt és igazolásomul, mentségemül csak azt hozom fel, hogy a mikor e szakasz azt a határozott rendelkezést tartalmazza, hogy a jegybank hivatása egy részvénytársaságra ruháztatik át, akkor én, szerény véleményem szerint, joggal bocsátkozhattam bele azon kérdés fejtegetésébe, hogy melyik a helyesebb forma, a részvénytársasági vagy az állami bankforma. Én azonban a t. elnök úrral ellenkezni nem akarok, de kijelentem, hogy ebből preczedenst teremteni, ennek révén jogokról lemondani épenséggel nem kívánok, de ezt a témát elhagyom és rátérek magára az alapszabályszerű működésére az Osztrák-Magyar Banknak, a mi ebben a szakaszban körvonalazva van. A második kikezdés szerint az Osztrák-Magyar Banknak alapszabályszerű működésénél fogva a monarchia mindkét államában feladata a pénzforgalom szabályozásáról, a fizetések kiegyenlítésének megkönnyítéséről gondoskodni. Itt én csak annak a konstatálására szorítkozom, hogy az Osztrák-Magyar Bank ezt a feladatát csak az utolsó évtizedekben volt képes teljes tökéletességgel gyakorolni. Körülbelül egy évszázadra terjedő fennállása alatt az Osztrák-Magyar Bank, illetve elődje, az osztrák nemzeti bank, mintegy 50—60 éven keresztül sem a pénzforgalom szabályozására, sem a fizetések kiegyenlítésének megkönnyítésére vonatkozó feladatát teljesíteni nem tudta, és pedig leginkább a politikai zavarok és megrázkódtatások következtében, a miből én azt a következtetést vonom le, hogy mikor a bank ezt a feladatát teljesíteni képes, ez elsősorban nem a banknak az érdeme, hanem a konjunktúráké. Az utolsó három-négy évtizedben ugyanis Európaszerte békés viszonyok uralkodtak, Európaszerte befejezték az államok valutájuknak rendezését, Európaszerte megszaporodtak a forgalmi és ' fizetési eszközök. Ezek működtek közre főtényezőként abban, hogy az Osztrák-Magyar Bank az utóbbi évtizedekben ezeket a feladatokat teljesíteni képes volt. Feladata továbbá ezen 1. czikk szerint a kereskedelem, a nagy- és kisipari és a mezőgazdasági hitelszükségletek kielégítéséről gondoskodni. Ebben a tekintetben a lefolyt általános vitából én leszűrhetem azt az eredményt, hogy legfeljebb az első feladatnak a tökéletes teljesítéséről, vagy legalább is a tökéletességet megkközelitő teljesítéséről t. i. a kereskedelmi hiteligényeknek a kielégítéséről lehet kielégítő mértékben szó. Mert hiszen lényegében véve az Osztrák-Magyar Bank nem egyéb, mint egy nagy eszkompt-bank, mely nagy mennyiségben eszkomptálja az áruhitelből származó váltókat. Az Osztrák-Magyar Bank működésének ebből a természetéből világosan kitűnik, hogy ez a bank elsősorban is osztrák érdekeket szolgál. Hiszen ebben a házban senld sem fogja tagadni, hogy az osztrák kereskedelem milyen óriási mértékben túlszárnyalja a magyar kereskedelmet. (Igaz ! JJcjy van! balfelöl.) Az osztrák kereskedelem mely nemcsak az osztrák áruknak és iparczikkeknek nagymértékű beözönlését elősegíti Magyarországba, de az osztrák kereskedelem az, mely a magyar áruczikkeknek az elhelyezését Ausztriában is nagy mértékben — legalább is akkora mértékben, mint a magyar kereskedelem — közvetíti, és az osztrák kereskedelem az, mely túlnyomó részben közvetíti a magyar iparczikkeknek a vámkülföldön való elhelyezését. Ebből minden kétséget kizárólag konstatálható, hogy mikor tisztán és főleg kereskedelmi érdekeket istápol az Osztrák-Magyar Bank, akkor elsősorban osztrák érdekeket szolgál és az osztrák gazdasági érdekeket táplálja. (Igaz/ ügy van! balfelől.) Sokkal kevésbbé lehet kielégítőnek találni az Osztrák-Magyar Bank működését a nagyipar támogatása tekintetében, mert hiszen szinte köztudomásúvá vált az, hogy az Osztrák-Magyar Bank a koczkázatos elhelyezésektől, a melyek sohasem választhatók el az ipari vállalkozásoktól, irtózik és tartózkodik. De azt is látjuk, hogy a nagyipari hiteligények kielégítésében nem az Osztrák-Magyar Bank, hanem más nagy pénzintézetek viszik a vezető szerepet, azok alapítanak és támogatnak ipari vállalatokat, ugy hogy ebben a tekintetben az Osztrák-Magyar Bank működése igazán, mondhatnám: a minimumra szorítkozik. De ha még e tekintetben lehetne is azt állítani, hogy az Osztrák-Magyar Bank a nagyipari hitelszükségletek kielégítéséről némileg gondoskodik, azt hiszem, a kisipari hiteligények kielégítése tekintetében az Osztrák-Magyar Bank teljesen passzív szerepet játszik*és épenséggel nem tölti Be azt a feladatát, a mely az I. czikkben körvonalozva van és a mely itt az Osztrák-Magyar Bankczéljául van kitűzve. (Ugy van! balfelől.) Nagyon sajnálom, hogy azt a határozati javaslatot, a melyet én szerencsés voltam betér-