Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-108
108. ORSZÁGOS ÜLÉS 1911. február 22-én, szerdán, Berzeviczy Albert, utóbb Kabos Ferencz elnöklete alatt. Tárgyai: A legutóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. — Elnöki előterjesztések. — Hock János napirend előtti felszólalása. — Az indítvány- és az interpellácziós-könyv felolvasása. — A bankszabadalotn meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. A kormány részéről jelen vannak: gr. KhnenHéderváry Károly, Lukács László, gr. Serényi Béla, gr. Zichy János, Székely Ferencz ministerek és Papp Elek államtitkár. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 20 perczkor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Vermes Zoltán jegyző ur fogja vezetni. A javaslatok mellett felszólalókat Mihályi Péter jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat Zlinszky István jegyző ur jegyzi- f Méltóztassanak meghallgatni a legutóbbi ülés jegyzőkönyvét. Vermes Zoltán jegyző (olvassa a képviselőház 1911. február 21-én tartott ülésének jegyzőkönyvét). Elnök : Van valakinek észrevétele a jegj^zőkönyv ellen ? (Nincs!) Észrevétel nem lévén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Bemutatom a t. háznak Székesfehérvár város közönségének feliratát a városok segélyezése tárgyában ; továbbá Molnár Lajos volt cs. és Mr. őrmester, élesdi lakosnak, Zathureczky István országgyűlési kéjjviselő által beadott kérvényét nyugdija ügyében. A házszabályok 242. §-a értelmében e felirat és kérvény előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Mielőtt a napirendre áttérnénk, (Halljuk! Halljuk!) Hock János képviselő ur fog szólani, a ki a házszabályok 206. §-a értelmében naj^irendelőtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. Hock János : T. képviselőház ! Halljuk! Halljuk I) A tegnapi vita folyamán gróf Batthyány Pál t. képviselőtársam a napló szerint közbeszólott, ezt mondván; » Akkor hát dobjanak ki minket!« Erre elég hangosan megjegyezte id. Erdély Sándor képviselő ur, hogy »az volna a legjobb«. (Mozgás.) Én "akkor helyemből felemelkedve, szintén kissé élesebb hangon azt mondtam, hogy »legalább is olyan jogon ülünk itt, mint az ur«. (Mozgás a jobboldalon.) Ez volt az előzménye és a csomópontja annak a későbbi összeszólalkozásnak, a mely közöttem és ifj. Erdély Sándor között a házban megtörtént, Nevezett képviselő ur ugyanis a hátsó padokban felállva, elég éles és ingerült hangon rám kiáltott, hogy »Hock ne beszéljen ! Hock üljön le !« Igaz, hogy tartalmilag nincs ebben sértés, de c'est le ton qui fait la musique, olyan szenvedéiylyel és olyan ingerült hangon ejtette ki, hogy mivel nekem még akkor nem volt szerencsém ismerni a t. képviselő urat, nem méltányol, hattam azokat az okokat, a melyek őt id. Erdély Sándor képviselő ur érdekében a közbeszólásra inditották. Ma már másként látom a dolgot és meg is értem, de viszont kijelentem azt is, hogy az ilyen fiúi kegyeletnek megnyilatkozása a tárgyalások nivóját meglehetősen rontja (Mozgás a jobboldalon. Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és a tárgyalások rovására annak nem szabadna érvényesülnie. (Mozgás és felkiáltások jobbfelől: Van eszében! Elnök csenget,.) Különben igazán nem értem, mi köze volt ifj. Erdély Sándor képviselő urnak ahhoz, hogy mi idősb Erdély Sándor úrral kölcsönösen, közbeszólás alakjában elintéztük egymással az ügyünket. Id. Erdély Sándor : ön is nagyon szenvedélyes volt! Szinte felugrott a hefyéről! (Mozgás. Elnök csenget.) Hock János: Azért szólaltam fel és azért kértem a t. ház figyelmét, hogy tulaj donképen egy félreértést megmagyarázzak, és vele egy személyes kérdést is elintézzek. Igaz, hogy engem szavaim megmagyarázására senki fel nem szóli-
