Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-107

330 107. országos ülés 1911 február 21-én, kedden. legyintéssel nem lehet elintézni. (Ugy van ! balról. Halljuk/) Vertán Endre: Egyik kézzel, másik észszel, a hogy tudja. Földes Béla: Előfordulhat az az eset, és a ki e dolgokkal foglalkozik, tudja is, hogy a váltó­árfolyam tekintetében egy ország a többi orszá­gokkal szemben nem ugy áll, hogy annak minden­felé egyformán kell alakulnia, hanem más alakulást mutat Parissal szemben és mást Londonnal szem­ben. Már most, ebben megint meg van nehczitve — mondom, e kérdéssel csak foglalkozni kell, — meg van nehezítve a szankczió keresztülvitele, mert itt melyik váltóárfolyam lesz irányadó ? Én e kérdéssel tovább foglalkozni nem akarok, csak egy megjegyzést akarok még tenni, a mi az én nézetem szerint nagy fontossággal bir és a melyre talán ki lehetett volna terjeszkedni akkor, mikor az illető faktorokkal egyértelműleg történt ennek a harmadik alineának a megállapítása. Ebben a pontban ugyanis csak arra fektetne súlyt és illetve az van keresztülvive és biztositva, . hogy a bank a külfölddel szemben, a külföldön tel­jesítendő fizetések szempontjából biztosítsa a pa­ritást. Ennek az egyoldalú keresztülvitele tulaj don­kép nem is lehetséges, mert mint bármilyen dolog­nak, ugy a bankjegynek értékét sem lehet kifelé csak mintegy a külső használat szempontjából megítélni, hanem a belső használat szempontjából is. Az Osztrák-Magyar Bank miért tudta ezt elérni az utolsó tiz év alatt ? Csak azért, mert ő egyúttal, bár kötelezettség nélkül, de befelé is gondoskodott, tényleg rendelkezésre bocsátott aranyat akkor, mikor az illetőknek aranyra szükségük volt. A mit a bank igy önként tett, arra nézve most egyik irányban a kötelezettség kimondatik, hogy t. i. kifelé a paritást biztosítania kell. De ezzel oly szoros összefüggésben áll az, hogy a bank minden irányban, tehát befelé is biztosítsa ezt, hogy néze­tem szerint ennek a pontnak semmi esetre sem ártana, ha ez is kifejezésre jutna. Én abból a felfogásból indulok ki, hogy a t. kormány nem volt abban a helyzetben, hogy a kész­fizetéseket keresztülvigye, tehát pótolni óhajtotta ezt egy más intézkedéssel és ez itt az 1. §-ban van felvéve és a 111. §-ban ki van fejezve az ennek megfelelő szankczió. De ha a készfizetés volt tulaj donképen az, a mit el kellett volna érni és ennek helyére van hevévé ez a pont, akkor nézetem szerint ebben a pontban igen jól helyet találna az a kijelentés is, hogy a bank befelé is gondos­kodjék. Hiábavaló volna ma, tehát nem is megyek odáig, hogy követeljem a készfizetést és nem akarom én azt mondani, hogy a készfizetést ebben a paragrafusban mégis mondjuk ki. Ez lehetetlen az adott körülmények között. De a hogy ez az intézkedés pótolja azt, a mit a bank a készfizetés­sel kifelé el akar érni, ugy pótolni lehet azt befelé is egy intézkedéssel, és ebből kiindulva vagyok bátor erre a pontra vonatkozólag a következő .;•, módosítást beterjeszteni, és kérem annak elfoga­dását. A módosítás szerint az első rész egészen ugyanaz, a mint ebben a szakaszban kontemp­lálva van (olvassa) : »Az Osztrák-Magyar Bank köteles minden rendelkezésére álló eszközzel gon­doskodni arról, hogy jegyeinek a külföldi váltó­árfolyamban kifejezésre jutó értéke a korona­érték törvényes pénzlába paritásának megfelelően állandóan biztositva maradjon, valamint arról, hogy kibocsátott jegyei az aranykoronával szem­ben is teljes értékűek legyenek.« (Helyeslés balfelől.) T. ház ! Azt hiszem, hogy a szakasz intézke­déseit ez mindenesetre tökéletesítené. A mi pedig a keresztülvitelét illeti, bár nem az én feladatom ezzel foglalkozni, de mivel nem szeretek olyan indítványokkal vagy kérésekkel fellépni, melyek kivihetetJenek, azért bátor vagyok mégis hang­súlyozni, hogy engem az az impulzus vezet, hogy ugy emlékszem, a t. pénzügyminister ur egy alka­lommal mintegy éreztette, hogy ezen a törvény­javaslaton még bizonyos változtatások tehetők. Ugy emlékszem, hogy a mezőgazdasági hitellel kapcsolatban mondta azt a t. jjénzügyminister ur, vagy adta értésére a t. háznak vagy a ház egy részének. Ha tehát az egyik pontnál lehet vala­mit elérni az Osztrák-Magyar Banktól, akkor al­kalmasint lehet a másiknál is, ha egyáltalában elfogadható és van értelme az indítványnak. Tudjuk azt is, hogy az osztrák képviselőház még nem is foglalkozott e törvényjavaslattal, tehát e tekintetben még tökéletesen szabad terrénumon mozgunk. Ezt annak megokolásául hozom fel. hogv nem szeretem a t. házat terhelni oly kívánságok­kal vagy oly propozicziókkal, melyek az adott körülmények közt nem teljesíthetők. Ezt még külön kiemelve, bátor vagyok a t. háznak módosításomat szíves figyelmébe aján­lani, azzal, hogy méltóztassék azt kiegészítés­képen elfogadni, mert akkor valóban be- és ki­felé biztositva van az a czél, a melyet a kormány ezzel a törvényjavaslattal és annak specziálisan ezen intézkedésével el akar érni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki a czimhez hozzá­szólni ? Lovászy Márton jegyző : Bikádi Antal! Bikádi Antal: T. képviselőház ! A mint az előttem szólott t. képviselőtársam is jelezte, az alapszabály régi 1. §-a és a mostani szakasz közt csupán az a különbség, a melyet ő is felolvasott, hogy (olvassa) : »az Osztrák-Magyar Bank köteles minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodni arról, hogy jegyeinek a külföldi váltók árfolya­mában kifejezésre jutó értéke a koronaérték törvé­nyes jiénzlába paritásának megfelelően állandóan biztositva maradj on.« Szintén kifejtette az előttem szólt t. képviselő­társam, hogy ez tulajdonképen egy kívánság csak, a melynek teljesítése vagy megtagadása teljesen a banktól függ és nincs a kezünkben semmiféle kényszerítő eszköz, melylyel a bankot arra szorít­suk, hogy e kívánságnak eleget tegyen, illetőleg nincs eszközünk arra, hogy az ehhez fűzött szánk-

Next

/
Thumbnails
Contents