Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-107
107. országos ülés 191 í cziót végre is hajtsuk, t. i. tőle a szabadalmat megvonjuk. Ily körülmények között igazán felesleges volt ebben a ozikkben ez a módositás, mert hiszen, a minek nem tudunk érvényt szerezni, az jámbor óhajtás marad akkor is, ha százszor irjuk a papirosra. (Ugy van! bal/elől.) Ép ezért ezt olyan rendelkezésnek találom, a mely teljesen felesleges. Megengedem, hogy ha a kormánypártnak akármelyik igen t. tagja kimegy a választók közé és mond nekik egyet-mást, talán nagyokat, akár beváltja, akár nem, ez nem olyan nagyon lényeges kérdes. Ha azonban a kormány valamit törvénybe iktattat, ha ahhoz szankcziót fűz. akkor elvárom és megkövetelem, hogy a törvényhozás komoly munkát végezzen és olyan rendelkezések foglaltassanak abban az Írásban, a melyeknek foganatot is tud szerezni. Ebben az első ezikkben szó van arról is a régi rendelkezések értelmében, hogy (olvassa) : »Alapszabályszerű működésénél az Osztrák-Magyar Banknak a monarchia mindkét államában egyaránt képezi feladatát a pénzforgalom szabályozásáról, a fizetések kiegyenlitésének megkönnyítéséről, a kereskedelmi, nagy- és kisipari és mezőgazdasági hitelszükségletek kielégítéséről gondoskodni, mindenekelőtt azonban a törvényhozás intézkedése folytán felvett intézkedések fentartását biztositani.« Azt láttuk, hogy miképen valósultak meg a készfizetések felvételére vonatkozó Ígéretek. Itt a kisipari és a mezőgazdasági hitelszükségletek kielégítéséről is van szó. Erre nézve hallottunk a ministerelnök úrtól ígéretet, melyben azt mondotta, hogy gondoskodni fog különösen a mezőgazdasági hitelszükséglet kielégítéséről. Szerettem volna, hogyha az erre vonatkozólag teendő intézkedést legalább nagyjában jelezte volna, még jobban szerettem volna, ha a tárgyalás folyamán nyújt be a ministerelnök ur törvényjavaslatot, a melylyel az erre vonatkozó kívánságot a jövőben kielégíteni igyekszik. Miután ezt nem tette, csak jelezte, hogy erről is fog gondoskodás történni, és épen igy tett a kormánypárt egyik szónoka Antal Géza képviselőtársam, ki azt mondotta, hogy nem szükséges a mezőgazdasági hitel kérdésének rendezése épen az Osztrák-Magyar Bank működésével, s e törvény meghozatalával kapcsolatban, ebből azt következtetem, hogy itt is csak egy Ígérettel állunk szemben, melynek sem tartalma, sem keresztülviteli módja, sem ideje nincs meghatározva, és az is csak olyan Ígéret lesz, mint a készfizetésekre vonatkozó Ígéret, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mely, hogy ha egyáltalában nem sikerül vagy ha azt nem akarják vagy nem tudják létesíteni, valószínűleg kibúvóra, kimagyarázásra szintén fognak találni okot. Én igenis kívánom, hogy különösen a kisipari és mezőgazdasági hitel rendezése czéljából történjenek intézkedések, mert benne van a törvényben, hogy kötelessége az Osztrák-Magyar Banknak gond oskodniennek a hitelnek a kielégitéséről is. Ámde, mikor épen az ellenkezőt február 21-én, kedden. 331 hallottam a ministerelnök úrtól meg a kormánypárt szónokaitól, hogy t. i. az Osztrák-Magyar Bank szervezetével kapcsolatba hozni ezt a kívánságot nem méltányos, s hogy lehet ezt czélszerűbben más úton-módon is pótolni, akkor nem lehet reményem arra, hogy komoly az, a mi az alapszabály első szakaszában ide vonatkozólag foglaltatik. Mi volt eddig az eszköz arra nézve, hogy ezen a téren tegyen valamit az Osztrák-Magyar Bank ? Közvetlenül semmit sem tett. Eddig az történt, hogy az egyes takarékpénztárak kisiparosok és kisgazdák váltóit küldték leszámítolás végett az Osztrák-Magyar Bankhoz. De igy nem az adósoknak jutott az Osztrák-Magyar Banktól kapott olcsó pénz, hanem visszleszámitolás folytán a takarékpénztáraknak. Tehát nem az egyes adósok nyertek olcsó kölcsönt, hanem maguk a takarékpénztárak, ezek pedig semmivel sem. adták olcsóbban az Osztrák-Magyar Banktól kapott olcsó pénzt, mint a más hitelezőktől kapott — talán drágább pénzt, ugy hogy ha ők 4 és 3% százaiékért kaptak is pénzt, azt 7, 8, 10 és 12%-ért adták ki tovább. Ezzel pedig semmiféle segítséget nem nyújtottak, sem az ipari, sem a mezőgazdasági hitelnek. Ha ez a szakasz tovább is ebben az értelemben tartatik fenn, jót attól nem várhatunk a jövőben sem. Ha azt gondolja a ministerelnök ur, hogy ez üdvös és jó intézkedés, és ha az alapszabály többi intézkedései is hasonlóan jók és üdvösek, akkor igazán nem tartom ezt az alapszabályt á magyar mezőgazdasági és kisipari hitel szempontjából elfogadhatónak. (Helyeslés a szélsőbahldalon.) Ezeket voltam bátor ebben a kérdésben előterjeszteni. Nagyon szeretném, hogyha akár t> pénzügyminister úrtól, akár a miniszterelnök úrtól megnyugtatást kapnánk arra nézve, hogy a jövőre nézve ez a szakasz nem ugy fog érvényesülni a magyar gazdasági közéletben, a mint eddig érvényesült, hanem gondoskodás fog történni, olykéjjien, hogy a hitelre szorulók közvetlenül vehessék igénybe a banktól ezeket a kölcsönöket, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert ha ugy marad, a mint eddig volt, igazán kíváncsi volnék arra a magyarázatra, a melyet minden esetre el is várunk a t. pénzügyminister úrtól, hogy miként véli a közös bankot a magyar közgazdasági életben a kisipar és a mezőgazdasági hitel méltányos kielégítésére alkalmas eszköznek. Tudom, hogy ez a törvényjavaslat, a mely ide beterjesztetett, a két kormány előleges megállapodását képezi, a melyen természetesen alig lehet valamit változtatni, de a mikor bizonyos Ígéreteket mégis hallunk a kormánytól, hogy atyai gondoskodását valamiképen majd bele fogja szoritani a bank működésének keretébe, mégis szeretnők a módját látni annak, mikép fog ez megtörténni. Erre nézve megnyugtatást kérek a minister úrtól, mert azt hiszem, nemcsak engem, hanem egyáltalában a közvéleményt is meg fogja nyug42*
