Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-107

l07. országos ülés 1911 február "il-én, kcddétl. m Különösen ebből az összefüggésből és különösen ebből a szankczióból vagyok kénytelen kiindulni, a mikor én ennek az intézkedésnek jelentőségét és keresztülvihetőségét vizsgálom. Itt a dolog természetének megfelelően, minthogy különböző intézkedések alkalmazhatók, ennek az u. n. paritásnak biztosítására —- hiszen említve is van, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel tartozik a bank e czél elérésére törekedni, — bizonyos mértékben ugyan az egész monarchia, de miután ebben a tekintetben Ausztriának igen nagy érdekei vannak, a mi általánosan el van ismerve, mégis különösen Ausztria érdekének szolgál az, hogy a külkereskedelemben azok az értékingadozások ne forduljanak elő, s a pénznek értékállandósága biztosítva legyen. Már most én ezt az alkalmat semmikép sem akarom felhasználni arra, hogy bővebben szóljak azokról a különböző intézkedésekről, a melyek ennek a czélnak elérését lehetővé teszik. Mert a törvény szövege is, illetőleg ennek az alapszabálynak és pontnak szövege is mutatja, miután minden rendelkezésre álló eszközről van szó, hogy itt többféle eszköz van, mert ha csak kettő volna, akkor azt mondaná, hogy két eszköz, ha három volna, akkor is megmondta volna, hogy három, de a »minden« kétségkívül mutatja, hogy több ily eszköz van; hogy 10, 12, 15 vagy 20 van-e, az mellékes. Tény az, hogy ugy a bank, mint más tényezők, a melyek erre befolyást gyakorolhatnak, különböző eszközökkel rendelkeznek. Ha ezt szigorúan szem előtt tartjuk, hogy itt különböző eszközökről van szó, akkor elsősorban — mert a súlyos szentesítésre vonatkozólag vetem fel ezt a kérdést — semmi kétséget nem szenved, hogy ennek az intézkedésnek keresztülvitele szerény nézetem szerint igen nehéz lesz, hogy t. i. komolyan lehessen megítélni, hogy a bank teljesítette-e az e reárótt kötelességet vagy nem; mert, mondom, különböző intézkedésekről van szó, s e különböző intézkedések keresztülvitelénél, illetőleg megítélésénél — mindjárt egy példából is látni fogja a t. ház — olyan eltérések fordulhatnak elő, hogy nézetem szerint igen sok esetben lehetetlen és igazságtalan volna ennek a szigorú szentesítésnek az alkalmazása. Azt lehet alkalmazni olyan kötelezettségre, pl. hogy a bank tartozik a bankjegyet beváltani, mert az iránt kétség nem foroghat fenn, hogy ha az a kereskedő odaküldi a bankjegyet és a bank azt . nem váltja be, akkor a bank az ő kötelezettségének nem felelt meg. Hiszen, ugy-e, nem szükséges minden intézkedéshez szentesítést csatolni, mert a banknak tulaj donképen egész ügymenete is az ő kötelességét jelzi; a bank tartozik a leszámítolási üzletet kultiválni stb. Azért ott nincs intézkedés téve arra az esetre, ha a bank nem abban' a mértékben teljesítené mindezt, a mint talán a közönség kívánná. Hiszen néha fel is merült az a kritika az Osztrák-Magyar Bankkal szemben, hogy nem ápolja oly mértékben egyik-másik üzletágát, mint a közönség kívánja, különösen válságos időben. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. V, KÖTET. Már most, ha a fontosabb intézkedéseket szem előtt tartjuk, a melyek szóba jönnek, a tapasztalat azt mutatja és különösen az Osztrák-Magyar Bank rendkivüli nagy érdemének tudják be, hogy a bank a devizaüzlettel kitűnő eszközt alkalmazott és megmutatta, hogy ily utón igen sikeresen lehet a czélt elérni,' a melyre azelőtt más eszköz, különösen a kamatláb felemelése alkalmaztatott, a mi mindenesetre a kereskedelemnek és az iparnak sokkal nagyobb feszélyezésével járt és sokkal több kifogás alá esett, mint a devizaüzlet ápolása. Igaz, hogy a devizaüzletnek művelése tulajdonképen nem oly mélyen menő hatást gyakorol, mint a kamatláb alkalmazása ; tulaj donképen azt lehet mondani, hogy a devizaüzlet inkább külső eszköz és orvosság, mig ellenben a kamatláb belső orvosság, mert a devizának a rendelkezésre bocsátása semmi egyéb, mint a bankra nézve kényelmesebb eszköz vagy kevesebb áldozattal járó eszköz, mint hogyha aranyat bocsát rendelkezésre ; ez tulaj donképen az aranykészlet első védelmi stácziója akar lenni. A kamatlábpolitika mélyebbre vág, tényleg meg akarja változtatni a fizetési mérleget, el akarja érni, hogy az árakban oly csökkenés következzék be, a melynek folytán a külföld nagyobb vásárlásokat eszközöl (Zaj. Elnök csenget.) akár értékpapírokban, akár árukban, és ennek következtében annak az országnak, a melynek váltóárfolyama kedvezőtlenebbül alakul, nagyobb követelései lesznek a külföldön és a kiegyenlítés igy bekövetkezik. A kamatláb alkalmazása tehát minden esetre egy mélyebb intézkedés, de megint a bank helyes aprecziácziójától függ, a mire utóvégre kötelezni nem lehet, mert nem lehet reá róni, hogy : neked kell annyi ügyességgel, képességgel, belátással birnod, hogy meg tudd Ítélni, hogy múló ok forog-e fenn, vagy tartós ok. Ha múló ok, akkor devizával tudja gyógyítani, ha nem múló ok, akkor erélyesebb intézkedéshez kell nyúlnia, de én nem tudom, hogy hol lesz az a biró, a ki meg tudja Ítélni, hogy most a devizával akart segíteni, de czélt nem ért, tehát kellett volna kamatlábemelést alkalmazni és nem tette, akármilyen okból; lehet, hogy kamatlábemeléssel sem ért volna czélt és tulaj donképen arany vásár lássál kellett volna direkte foglalkoznia. T. ház ! Én csak például hozom ezt fel, hogy illusztráljam, hogy mindenesetre az az intézkedés, a mely ebben foglaltatik, bizonyos mértékben előbbre visz, a bank kötelezve lesz ezzel foglalkozni, biztosítani a paritást, de ha hozzá van kötve ez a szentesítés, az aggályt ébreszt. (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balról. Az elnök csenget.) Ennek konstatálása nem nehéz. Meg fogom mutatni. . . (Folytonos zaj a jobboldalon. Halljuk I Halljuk I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Földes Béla : Bátor vagyok megjegyezni, hogy m a mit én e kérdésre vonatkozólag mondok, azt kéz42