Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-107

107. országos ülés 1911 Az elnök ur a múltkoriban rendkívül nagy törvénytiszteletről tett tanúságot — és ezt köteles tisztelettel honoráljuk —, mikor elismerte, hogy a bankalapszabályok most már nincsenek érvényben. De facto azonban érvényben lehetnek ugyan, hiszen a bank gyakorolja a maga jogait, de jogilag, törvényhozásilag nincsenek hatályban. A mint 1878ban sem ugy történt a törvényhozási intézkedés, hogy egyszerűen érvényesnek ismertük el a banknak szabályait, hanem a törvényes szabadalommal nem biró statútum egyes szakaszát iktattuk törvénybe, épen, ugy, miután ma megszűnt a törvényes szabadalom, az 1878-iki példát követve, ma is a bankstatutum minden szakaszát kell törvénybe iktatni, hogy a hiány, mely most fennáll, pótoltassék és az egész országban törvényes erővel felruháztassák. Hiszen 1878-ban is lehetett volna azzal a bölcseséggel élni, hogy a banknak szabályait és statútumait pátensekkel, kormányrendeletekkel tartsák érvényben, mégsem tette azt a törvényhozás és pedig igen helyesen. Nem mondom, hogy egészen ugyanaz volt a helyzet, mint ma, mert 1878 előtt az Osztrák bank nem volt törvényes szabadalommal felruházva, csakhogy de facto működött, mint most is működik, mert a kormányok ahhoz hozzájárultak, a mint most is hozzájárulnak, de a törvényhozás ezt nem tartotta elegendőnek, hanem az egész statútumot tárgyalta és iktatta törvénybe. Ennek következtében most is az a helyzet, hogy miután a bankalapszabályok nincsenek érvényben, törvényhozási utón kell ezt a hiányt pótolni. (Ugy van ! balfelöl.) Azt mondja a mélyen t. elnök ur, hogy Eitner Zsigmond t. barátom határozati javaslatának elvesztésével a kéjDviselőház állást foglalt arra nézve, hogy a bankstatutum kinyomassák és a kormány köteleztessék annak beterjesztésére. Talán az volt a ház felfogása, hogy erre már nincs szükség, mert előrehaladott stádiumban vagyunk és a törvénykönyvben is feltalálható a bankstatutum, de ez egyáltalában nem döntő a tanácskozási mód tekintetében. A tanácskozási módot a házszabályok szabják meg a 208. §-nál fogva ugy, hogy minden tárgy pontonkint és résziétenkint tárgyalandó, minek következtében az Eitner-féle határozati javaslattal semmiféle preczedens sem alkottatott. Én abban a felfogásban élek, hogy az elnök urnak az a kijelentése, hogy az nem lett tárgyalva a bizottságban és mert a kormány által nem lett előterjesztve, itt vita alá nem vonható, teljes mértékben ellenkezik az eddigi felfogással és a törvényalkotás szabályszerű módjával, a mennyiben ezen bankstatutum, a mint azt Polónyi Géza képviselőtársam is mondotta, az egész szabadalom megujitásáról és az egész érmerendszer rendezéséről szól, minek következtében már a j^énzügyi bizottságnak is módjában állott más szakaszokat bele venni, a képviselőháznak is módjában lesz más szakaszokat beilleszteni. Hogy ez eldöntetett volna az általánosságban való szavazással, azt semmi körülmények közt el nem ismerem. Ez vonatkozik az érmeszerződés kérdésére is, február 21-én, kedden. 325 Az érnieszerződés részleteihez sem lehet hozzászólani ? Hisz ez a pénzügyi kérdések nagyfontosságú körét szabályozza, ennek következtében lehetetlenség, hogy ezt a házban tanácskozás tárgyává ne tegyük. •«* En is bátor vagyok az elnök úrhoz azt a kérést intézni, méltóztassék nekünk lehetővé tenni azt, hogy a bankstatutum minden egyes szakasza pontonként tárgyaltassék és azután, mikor ez megtörtént, térjünk át a törvénynek szakaszonként való tárgyalására. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gr, Batthyány Tivadar: Mint indítványozó kívánnék néhány megjegyzést tenni ! (Felkiáltások: Halljuk az elnököt!) Elnök : T. ház ! Rövid néhány észrevételt akarok tenni a hallottakra. (Halljuk ! Halljuk !) Az én szándékom az volt, hogy a képviselő urak kívánságát a házszabályok szempontjából világítsam meg. A házszabályok szempontjából igyekeztem annak teljesíthetetlen voltát bebizonyítani és semmi más kérdésre ki nem terjeszkedtem. En a t. képviselő ur által most mondottakban az én érveimet, melyeket a házszabályok szempontjából felhoztam, megczáfoltaknak nem látom. (Helyeslés jobbfelől.) Reflektálnom kell azonban arra, hogy az én felfogásomat igazolja a háznak eddig követett gyakorlata is. A képviselő urak ugy beszélnek az általam elmondottakról, mintha én valami merőben uj, érthetetlen, a házszabályoktól eltérő, sőt jogokat sértő eljárást javasolnék a háznak, holott az, a mit én javaslok, semmi egyéb^mint^az, a mit a képviselőház már két izben, teljesen hasonló esetben eljárásképen követett. A bankszabadalmat tudvalevőleg az országgyűlés kétszer hosszabbította meg,, először 1886-ban, másodszor 1899-ben. Másodízben, 1899-ben teljesen hasonló körülmények közt, mint most, vagyis akkor, mikor a törvényhozás szempontjából a bankszabadalom érvénye már lejárt. Mindkét esetben a mostanihoz hasonló törvényjavaslat nyújtatott be és mindkét esetben az általam most ajánlotthoz egészen hasonló eljárást követett a ház és akkor senkinek eszébe nem jutott azt kívánni, hogy a bankstatutum ezen módosításánál az alapszabályok szakaszonként tárgyaltassanak és senkinek eszébe nem jutott kifogásolni azt, hogy a bankstatutum a maga összességében nem terjesztetett elő. Én tehát azt tartom, hogy nem én tartozom bizonyítani és igazolni, hogy az általam helyesnek vélt eljárás a házszabályoknak és a ház gyakorlatának megfelel, hanem a képviselő urak tartoztak volna bizonyítani azt, hogy az egyedül helyes eljárás mit önök a ház húsz éves gyakorlatával homlokegyenest ellenkezőleg most követelnek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Miután azt is hallottuk, — és ezt talán csak a vita hevében elröppent túlzásnak tekinthetem — hogy itt a képviselők szólási joguktól fosztatnak meg, (ügy van! balfelől.) hogy itt a képviselők szólásszabadsága korlátozásnak vettetik alá, én