Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

24 96. országos ülés Í9ÍÍ február 8-án, szerdán. két kérdés az, a mely a pártokat egymástól elválasztja. A bankkérdés most harmadízben foglalkoztatja nagyobb mérvben ezt a házat és a közvéleményt. Először a 70-es évek folyamán foglalkozott a ház az önálló bank kérdésével, akkor, a midőn a Deák-párt és a balközép fúziójával kialakult szabadelvű párt Tisza Kálmán akkori ministerelnök vezetése alatt szintén az önálló bank álláspontjára helyezkedett, a midőn azonban, sajnos, a kormány még lemondása utján sem volt képes eloszlatni azokat az aggodalmakat, a melyek legfelsőbb helyen az önálló bankkal szemben felmerültek. Másodszor 1909-ben foglalkozott vele a ház és a közvélemény nagyobb mértékben, a midőn a bankkérdés elsőrangú politikai kérdéssé vált, s azután előbb a koaliczióban résztvett pártok közti egyetértést robbantotta fel, majd kettészakította magát a többséget képező függetlenségi jiártot is. A 70-es években, a midőn elsőizben foglalkoztatta a bankkérdés a házat, kétségtelen dolog, hogy a nagyközönség valami nagyobb érdeklődéssel a bankügy felé nem fordult, azt egyszerű jelszónak tekintette, annak gazdasági hatalmát azonban nem tudta. 1909-ben is — legalább az én nézetem szerint — inkább politikai kérdés volt a bankügy, mintsem közgazdasági kérdés. Különösen a függetlenségi párt kettészakadását maga után vonó nézeteltérés, az u. n. kalendáriumi kérdés mindenesetre nem közgazdasági, hanem politikai okokban találta a maga alapját. Ezúttal azonban, azt hiszem, minden elfogulatlan ember be fogja ismerni, hogy az a vita, a mely itt a házban most lefolyt, magas színvonalú. Mondattak olyan kimerítő, szép, igazán szakszerű beszédek, a melyek valósággal tudományos előadás-számba mehetnek, (Igaz! TJgy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) a melyek valóságos bank-essaynak is beválnak. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek kétségkívül megvan és meglesz a maga kedvező hatása, (Igaz! TJgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) s épen azért a magam részéről az egész lefolyt időt nem tartom elveszettnek. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy azokat, a miket elmondani szándékozom, bizonyos sorrendbe vegyem és lehető rövidséggel, ismétlések nélkül mondhassam el azt, a mit elmondani akarok, sorakoztatom azokat a főbb kérdéseket, a melyek a vita anyagát képezték és képezik. Ezek közül a kérdések közül nagyon természetesen kiküszöbölöm azon kérdést, hogy van-e nekünk jogunk az önálló bank felállításához, vagy sem, mert ez nem kérdés, — Istennek hála, — sem az országban, sem ebben a házban. Erre vonatkozólag nézeteltérés nincs. De fájdalom, már nem küszöbölhetem ki azt a kérdést, a melyet én mint elsőt akarok tárgyalni, hogy a bankügy, az önálló bank ügye pusztán csak gazdasági kérdés-e, vagy pedig eminens politikai kérdés, s a mi azután ebből folyik, hogy vájjon az önálló bank felállításának vannak-e elhárithatlan j>olitikai, illetőleg gazdasági akadályai. (HalljuJc! Halljuk! balfelöl.) T. képviselőház! Azokban az államokban, a melyek az állami élet minden attribútumával fel vannak ruházva, a bankügy egyéb, mint gazdasági ügy, nem lehet, mert a dolog természetében fekszik, hogy azt, hogy egy önálló, független állam akar-e jegybankot állítani vagy nem akar, más, mint közgazdasági szempontból elbírálni nem lehet. Nálunk azonban, a hol, fájdalom, a mi államiságunk csonka, nem lehet a politikai kérdést kizárni, nem j^edig azért, mert egyrészről a közös bank annak a szerencsétlen közjogi helyzetnek, a melyben hazánk sínylődik, egyik jelensége és erőssége, másrészről kétségtelen dolog, hogy az önálló magyar bank felállítása egy lépést jelentene előre azon az utón, a mely teljes államiságunk kivívásához vezet. (TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldálon.) A volt koalicziós pártoknak ós a koaliczióból kialakult volt kormánynak azt a szemrehányást tették a túloldalról, tették nemcsak munkapárti képviselő urak, ele nagy csodálkozásomra még a t. pénzügyminister ur is, hogy miért nem állítottuk fel mi az önálló nemzeti bankot, mikor az módunkban állott volna. Ez a vád, t. ház, nézetem szerint nemcsak alaptalan és igazságtalan, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldálon.) hanem — nem akarok a világért sem sértő kifejezést használni — előttem legalább megmagyarázhatatlan is. Megmagyarázhatatlan, mert meg vagyok győződve arról, hogy a kik e szemrehányást tették velünk szemben, maguk is teljes tudatában voltak annak, hogy az önálló bank felállítása nem rajtunk múlt. (TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Antal Géza t. képviselő ur azt mondja, hogy nekünk már 1905-ben módunkban állott volna az önálló magyar gazdasági berendezkedés ; hiszen a koaliczió feliratára leérkezett legfelsőbb leirat már megengedte azt, hogy az akkori kéj)viselőházi többség az önálló gazdasági berendezkedés talajára lépjen. Azonban, a mint Antal Géza t. képviselő ur magát kifejezi, az önálló gazdasági berendezkedés kérdéséért nem volt hajlandó — már mint a koaliczió — elejteni azt a követelést, a melyet aztán később minden önálló gazdasági berendezkedés nélkül is elejtett. T. képviselőház, azok, a kik tagjai voltak 1905-ben a képviselőháznak, vagy a kik abban az időben politikai kérdésekkel egyáltalán csak foglalkoztak, nagyon jól emlékezhetnek arra a nevezetes szeptemberi kihallgatásra, a mikor végre megtudtuk, hogy meddig terjed az az engedmény, a melyet gazdasági téren nekünk kilátásba helyeznek. Pusztán csak a gazdasági kérdésről akarok szólani. Az a kijelentés tétetett legilletékesebb helyről, hogy a pragmatikus közösség feltétlenül