Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

96. országos ülés 1911 fentartandó és Ausztriával a megegyezés okvetlenül létrehozandó. Bocsánatot kérek, — hogy ez feljogosítás lett volna arra, hogy a koaliczió az önálló gazdasági berendezkedés létesítse, azt hiszem, alaposan és jogosan nem mondható. (Zaj balfelöl.) Az a június 18-iki leirat pedig lényegileg ugyanezt tartalmazta, csak a kifejezések voltak kissé homályosabbak. A másik alkalom lett volna állítólag az önálló bank felállítására 1906-ban, illetve 1907-ben. Egyik munkapárti képviselő ur, ha jól emlékszem. — nem állítom biztosan, — talán Hantos Elemér képviselő ur azt mondotta, hogy nekünk nem kellett volna semmi egyebet tennünk, csak 1907-ben meg nem hosszabbítani a vám- és kereskedelmi szerződést, mert hiszen akkor a közös bank önmagától megszűnt volna, és akkor minden királyi vétó nélkül módjában lett volna a nemzetnek az önálló bankot megvalósítani. Erre a sajátságos kijelentésre csak annyit jegyzek meg, hogy igaz, hogy ha 1907-ben a vám- és kereskedelmi szerződés meg nem hoszszabbittatik, akkor a bankszabadalom lejárt volna. De hát kérdem: 1910 végével nem járt le a bankszabadalom, még pedig nem járt-e le feltétlenül, mert letelt a törvényes ideje ? És fel lehetett-e állítani az önálló bankot, vagy talán magától felállott az önálló bank? Azt mondják szintén munkapárti oldalról, hogy elejtette a koaliczió, illetve a függetlenségi párt, az önálló bank kérdését 1909-ben. Itt egy kissé vissza akarok menni, mert a túloldalról nagyon gyakran a fejünkhöz vágják a kikapcsolás szót, sőt Hegedüs Lóránt képviselő ur egy meglehetősen nem sikerült élczet is faragott ebből, azt mondván, hogy ha az Akadémia pályázatot hirdetne arra, hogy abban az időben melyik szó használtatott legtöbbször, hát a kikapcsolás szó nyerné el a, pálmát. Méltóztatik tudni, t. képviselőház, hogy 1906 elején az ország milyen helyzetben volt. Az alkotmány pillérei meginogtak, a nemzeti ellenállás — fájdalom — gyengülőfélben volt, sőt merem állítani, hogy katasztrófa fenyegetett. Beledobatott akkor a politikai életbe a Eejérváry-kormány belügy ministere által az általános, egyenlő, községenkénti és nem tudom miféle választói jog jelszava és elhitették odafent az illetékes tényezőknél azt, hogy magyar nemzeti követelményeket csak egy szűkkörű társadalmi osztály táplálja, a melytől a iiéj> milliói teljesen távol állanak, nem kell tehát semmi más, mint egy radikális választási törvény és örökre megszabadultak minden magyar nemzeti követeléstől. Ily viszonyok közt még attól is tartani lehetett, hogy esetleg ezt a panaczeát tartalmazó választói jogot oktroy utján találják életboléptetni, mert a nemzet ugy volt meggyőződve, — s azt hiszem, nem alajitalanul, — hogy az akkori kormányról még ezt is fel lehetett tenni. • . Az én nézetem szerint tehát a koalicziónakKÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. V. KÖTET. ibruár 8-án, szerdán. 25 kötelessége volt módokat keresni arra, hogy ennek a válságnak eleje vétessék; módot keresni arra, hogy az általános választói jog alapján, de a nemzet vitális érdekeinek figyelemben tartásával megalkotandó választói törvény alapján összeülő képviselőház intézhesse el azokat a kérdéseket, a melyek az összeütközést okozták nemzet és királya között. Ennek jierlig más módja, mint a vitás közjogi kérdések időleges kikapcsolása, egyáltalában nem volt lehetséges. Mert hiszen miképen lehetett volna visszatérni az alkotmányos élet rendes kerékvágásába, mikor a szabadelvű-párt feloszlott és az országban más politikai párt, mint a koaliczió nem létezett ? Csak ennek kebeléből lehetett tehát kormányt alakítani. Azt azonban határozottan állítom, hogy sem a koaliczió egyéb pártjai, de különösen nem a függetlenségi párt, a melyhez tartozni szerencsém van, semmiféle jjrogrammpontját el nem ejtette, minden nemzeti követelését, a mely azelőtt programmjának alkatrésze volt, csonkitatlanul íentartotta arra az időre, midőn az uj képviselőház összeül. Ez az átmeneti idő, a mint méltóztatnak tudni, mindössze két, legfeljebb három évre volt tervezve. Nagyon sajnálom és végzetes szerencsétlenségnek tartom, hogy ez a számítás nem vált be. Méltóztatnak tudni, hogy a választási törvényjavaslat, a mely a koalicziónak úgyszólván egyetlen érdemleges munkája kellett volna hogy legyen, csak 1908. őszén lett a házban beterjesztve. Hogy mi volt ennek a késedelemnek az oka, azt fejtegetni nem kívánom; ugy hiszem, az annyira ismeretes, hogy minden feszegetése felesleges. A választási törvény tehát oly időben lett beterjesztve, midőn a bankkérdés már aktuálissá vált, a, mi miatt azután a választási törvény tárgyalható sem volt, annál kevésbbé emelkedhetett törvényerőre. Itt ezzel összekajjcsolom az én akkori nézetemet, akkori állásfoglalásomat. Nekem kezdettől fogva az volt a nézetem, az volt a felfogásom, hogy az átmeneti idő alatt lehetőleg ki kell kerülni minden olyan elvi kérdés felvetését, a mely akár a koalicziós pártok közt, akár pedig a képviselőházi többség és a király közt összeütközésre vezethetne, mert ugy voltam meggyőződve, hogy sokkal előnyösebb a nemzetre nézve, de előnyös magára a királyra nézve is, ha ezek a kérdések akkor kerülnek megoldásra, a midőn már nem fog fennállani az a feltevés, hogy ja, hiszen ez csak egy osztályparlamentnek kívánsága, hanem igenis ugy fog jelentkezni, mint igazán a nemzet millióinak óhaja. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Miután pedig, a mint mondtam, a választási törvény csak 1908 őszén terjesztetett be, ugy hogy annak bizottsági tárgyalása csak 1908 deczember havában lett volna megkezdhető, előrelátható volt az, hogy ha ezen az országgyűlésen megalkottatik a választási törvény, 4