Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-105

105, országos ülés 1911 fel czikk 1-ső szakaszának félremagyarázásán alapul. . A törvény azt a kifejezést használja, liogy ugy Horvátország, mint Magyarország egy és ugyanazon állami közösséget képeznek. Ezt a horvát illetékes körök idegen nyelvre lefordítva ugy adják vissza, mintha ebből az tűnnék ki, hogy mi 1868-ban két önálló állam szerződését iktattuk volna törvénybe, s mintha ezek akként egyesittettek volna egy szervezetbe, hogy folytatólag szuverenitásuk kölcsönös megőrzése mellett működjenek együtt. Egészen nyilvánvaló azonban és a ki csak belepillant a törvénybe, ezt azonnal láthatja, hogy itt nem azon fekszik a súly, hogy »államközösség« létesül, hanem azon, hogy Magyarország és Horvátország továbbra is egy és ugyanazon államközösséget képez . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Az »államközösség« szónak idegen nyelvekre való fordítása révén történt azután, hogy a külföldön még jóhiszemű elvtársakat is szereztek maguknak. Eddig a trialisztikus törekvések kizárólagos az ország határain belül, a horvát tartománygyülésen, azonfelül egyes gyűléseken Ausztriában is, de ott csak gyűléseken, jutottak kifejezésre. Most pedig az osztrák lleichsrath egy javaslat eredeti szövege ellenére elfogadott egy olyan törvényszakaszt, a mely kifejezetten megkülönböztetést tesz horvát és magyar állampolgár között. Az osztrák házalótörvény, az u. n. Hausiergesetz tárgyalása közben, a 29. §-nál felállott Biankini képviselő, dalmát pap és közismert horvát túlzó és azt az inditványt tette, hogy a szakaszban »magyar állampolgár«, továbbá magyar illetékes hatóságok« helyett »magyar és horvát állampolgárok*?, »magyar és horvát illetékes hatóságok« tétessék. Ezt az inditványt az osztrák képviselőház nagy többsége elfogadta. A szláv unionisták, egyesülve a lengyelekkel és a szociáldemokratákkal, mint a német lapok irják, »mit ungeheuerer Majorität« fogadták el, és pedig, a mi jellegzetes, Weisskirchner kereskedelemügyi minister jelenlétében, a ki nem tartotta szükségesnek, hogy e módositás ellen protestáljon. Igen jól tudjuk, hogy mit jelent ez, mert hiszen Weisskirchner ur a trónörökös különös bizalmából foglal helyet ebben a kabinetben. S ne méltóztassék gondolni, hogy ezt az osztrákok tudatlanságból tették ; ők maguk is tisztában voltak azzal, hogy őket meg nem illető területre léptek át és hogy alkotmányunkra sérelmes intézkedést tettek. Vagyok bátor e tekintetben a legelőkelőbb osztrák lapok közül kettőre hivatkozni, a melyek a t. ház előtt is ismeretesek, a Zeit-ra és a Neue Freie Presse-re. A Zeit czimű lap ugyanis másnap a következőket irta (olvassa) : »Bezeichnend für die Hast und Kritiklosigkeit, mit der die Partéién bei der Abstimmung vorgingen, ist endlich auch der Umstand, dass ein Antrag angenommen werden konnte, der eine Art kroatisches Staatsrecht konstmiert, indem anstatt des ursprünglichen Testes, wo von der »ungarischen Staats>ruár 18-án, szombaton. 293 angehörigkeit« und Zuständigkeit »ungarischer Behörden« gesprochen wird, es nunmehr heisst, die »ungarischen und kroatisehen. Staatsangehörigen« und die »zuständigen ungarischen und kroatisehen Behörden«. Dass diese Anträge der Kroate Biankini stellte, kann bei den Prinzipien der politischen Partei, der er angehört, nieht verwundern; überraschen aber musste es, dass seine Anregung im Abgeordnetenhause eine ungeheuere »Majorität fand.« Ezt mondja Die Zeit. A Neue Freie Presse még keményebb és élesebb kitételeket alkalmaz és élesebben mutat reá, hogy az osztrák képviselőház tagjai nagyon is tudomással birtak arról, hogy mit kivannak ebben a szakaszban és milyen területre óhajtanak átlépni. Csak egy mondatot szegezek le, a mikor azt mondja (olvassa) : »Sogar Absurditäten auf dem Gebiete des Staatsrechtes sind in der heute angenommenen Vorlage zu verzeichnen.« Tehát azt mondja, hogy abszurditások az államjog terén. Folytatólag a következőket mondja (olvassa) : »Die krasseste Absurdität wurde in dem § 29 aufgenommen. Dórt war die Bedé von den »ungarischen Staatsangehörigen« und von den »zuständigen ungarischen Behörden». Hier wurde nun ein Antrag des Abgeordneten Biankini angenommen, wonach es heisst : »die ungarischen und kroatisehen Staatsangehörigen« und »die zuständigen ungarischen und kroatisehen Behörden«. Für diesen Antrag stimmten ausser den Abgeordneten der Slavischen Union auch die Polen und die Sozialdemokraten, und unter den Mitgliedern der beiden letztgenannten Partéién dürften wohl einige gewesen sein, die sich der Bedeutung dieses Beschlusses vollständig bewusst waren. Dieser Beschluss öffnet nämlich dem Trialismus zum erstenmal die Pforten der österreichischen Gesetzgebung. Bisher hat man selbstverständlich von einer kroatisehen Staatsangehörigkeit nichts gewusst. Es blieb der Gesetzgebung über den Hausierhandel vorbehalten, neben der österreichischen und der ungarischen Staatszugehörigkeit noch eine dritte Staatlichkeit zu normieren.« Egész világosan rámutat tehát ez a lap arra, hogy az osztrák képviselőház teljes tudatában volt ezen legiszlatórius működése közben annak, hogy ez az első eset, a mikor a trializmus kapuit megnyitják, a mint magát kifejezi. Már mostan egészen bizonyos, a mint ezen közlemények is igazolják, az osztrákok is tisztában vannak azzal, hogy az 1879 : L. t.-cz., az állampolgárságról szóló törvény 1. §-a világosan megmondja, hogy a magyar korona összes országaiban az állampolgárság egy és ugyanaz. Egészen világos, hogy Ö felsége ezen törvényt szentesitette és kihirdette, továbbá világos az is, hogy a koronázási hitlevélben és a királyi esküben megesküdött arra, hogy nemcsak megtartja szigorúan és szentül ezeket a törvényeket is, de másokkal is megtartatja. (Elénk helyeslés a baloldalon.)